Glyptodonfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Glyptodonfélék
Evolúciós időszak: Késő miocén - pleisztocén
Panochthus frenzelianus
Panochthus frenzelianus
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Páncélos vendégízületesek (Cingulata)
Család: Glyptodonfélék (Glyptodontidae)
(Burmeister 1879)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Glyptodonfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Glyptodonfélék témájú kategóriát.

A glyptodonfélék (Glyptodontidae) az emlősök (Mammalia) osztályának a vendégízületesek (Xenarthra) öregrendjéhez, ezen belül a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjéhez tartozó kihalt család.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glyptodonfélék nagy testű, nehézpáncélzatú rokonaik voltak a náluk kisebb Pampatheriidae- és övesállat-fajoknál. A család Dél-Amerikában fejlődött ki a miocén kor idején. Miután létrejött a Panama-földhíd, körülbelül 3 millió évvel ezelőtt, egyes glyptodonféle, mint amilyen a Glyptotherium a nagy amerikai faunacsere alatt átvándorolt Észak-Amerikába.

A család fajai az utolsó jégkorszak végén tömegesen kihaltak. Velük együtt az óriáslajhár-félék és a fura kinézetű Macraucheniák is eltűntek. A náluk kisebb, és jobban alkalmazkodó övesállatok azonban megmaradtak.

Ezek az állatok jó példái a konvergens evolúciónak, mivel igen nagyon hasonlítanak a dinoszauruszokhoz tartozó ankylosauriákra és az Ausztráliában élt Meiolaniidae teknősökre.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glyptodonfélék legfőbb jellegzetessége a teknősszerű páncélzat, amely az ők esetükben csontos lemezkékből állt. Mindegyik fajnak megvolt a saját csontos lemezkékből álló modellje és páncél alakja. A teknősöktől eltérően a glyptodonfélék nem tudták behúzni fejüket a páncélzat alá, emiatt az állatok fején a csontos lemezkék sisakszerű képződményé váltak. A farkuk is be volt nőve ezekkel a kemény lemezkékkel. A Doedicurus clavicaudatusnak buzogányszerű farka volt, amelyet ragadozók és egyés Doedicurusok ellen használt. Egyes fajok, mint amilyen a típusgénusz is, a Glyptodon, elérték az autók méretét is. Mint sok más vendégízületesnek, a glyptodonféléknek is hiányoztak a szemfogaik és a metszőfogaik, de ezeket pótolták a sok őrlőfog, amelyek segítségével az állatok alaposam megrágták a szívós növényeket. Állkapcsaik mélyek voltak; pofájukon lefelé induló csontos kinővések voltak, amelyek az erős rágóizmokat tartották.[1]

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glyptodonfélék a nagy és erős páncélzatnak köszönhetően védve voltak a legtöbb ragadozótól, de kifejlősésüknek helyén és időpontjában ott éltek a nagy testű, röpképtelen, ragadozó életmódot folytató gyilokmadarak, amelyek ha nem is a legnagyobb példányokat, de a fiatalabbját zsákmányul ejthették. A nagy amerikai faunacseréig, Dél-Amerikában a gyilokmadarak voltak a csúcsragadozók. A glyptodonfélék növényevő állatok voltak.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi nemek tartoztak:

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 208. o (1999). ISBN 1-84028-152-9 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Glyptodontidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.