Glukono-delta-lakton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glukono-delta-lakton[1][2]
Glucono-delta-lactone-2D-skeletal.png D-glucono-delta-lactone-3D-balls.png
IUPAC-név (3R,4S,5S,6R)-3,4,5-trihydroxy-6-(hydroxymethyl)tetrahydro-2H-pyran-2-one
Kémiai azonosítók
CAS-szám 90-80-2
PubChem 736
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H10O6
Moláris tömeg 178,14 g/mol
Megjelenés fehér, kristályos por
Veszélyek
EU osztályozás nincsenek veszélyességi szimbólumok[3]
R mondatok (nincs)[3]
S mondatok S24/25[3]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A glukono-delta-lakton (GDL) egy a természetben is megtalálható szerves vegyület, melynek képlete C6H10O6. A glükonsav ciklikus észtere. Tiszta formában szobahőmérsékleten fehér, szagtalan, kristályos port alkot.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A GDL gyümölcsökben, mézben, és borokban nagy mennyiségben fordulhat elő. Savas tulajdonsága miatt savanykás ízű, de a savanyúsága körülbelül harmada a citromsavénak. A szervezetben cukorrá bomlik, tápértéke azonos mennyiségű cukorral egyenértékű.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glükonsav vizes oldatában körülbelül azonos mennyiségű glukono-delta-lakton keletkezik, de a hőmérséklet, valamint a pH növelésével a GDL aránya növelhető.[4]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élelmiszerek esetén általában cukorból, gombák segítségével állítják elő, vagy szintetizálják. Főként különféle fémek megkötésére, valamint savanyúságot szabályozó anyagként alkalmazzák. Egyes esetekben az élelmiszerek előállítása során alkalmazzák, mert megakadályozza a gépek alkatrészeire lerakódó kalcium és magnézium kicsapódását. E575 néven számos élelmiszerben előfordulhat. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nincs ismert mellékhatása.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Merck Index, 13th Edition, 4469.
  2. Beil. 18, V, 5, 11
  3. ^ a b c A glükono-delta-lakton (BGIA GESTIS) (németül)
  4. Pocker & Green, 1973