Glacier Bay Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glacier Bay
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
LocMap Glacier Bay National Park.png
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Elhelyezkedése Alaszka
Legközelebbi város Juneau
Terület 13 287 km²
Alapítás ideje 1980. december 2.
Látogatók 367 771 (2003)
Felügyelő szervezet National Park Service
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító 72
Felvétel éve 2003
Elhelyezkedése
Glacier Bay  (Alaszka)
Glacier Bay
Glacier Bay
Pozíció Alaszka térképén
é. sz. 58° 30′, ny. h. 137° 00′Koordináták: é. sz. 58° 30′, ny. h. 137° 00′

A Délkelet-Alaszkában fekvő Glacier Bay Nemzeti Park az óriási méretű, több ágból álló fjord, a Glacier-öböl körüli területet tartalmazza. 1925. február 25-én nemzeti emlékparkká nyilvánították. Az 1980-as Alaska National Interest Lands Conservation Act révén vált nemzeti parkká és vadrezervátummá. 1986 óta nemzetközi bioszféra rezervátum és a világörökség része. Területe 13 287 km2, ebből 10 784 km2 vadon minősítésű terület.

Közutak nem vezetnek a parkba, a legkönnyebben a National Park Service kompjaival vagy légi úton közelíthető meg. Évente átlag 380 000 látogatót fogad.

A magas hegyekből az öbölbe érkező gleccserek panorámája talán az egyik legszebb a világon. Mintegy tucatnyi gleccserről szakadnak le jéghegyek (borjadzás). A leghíresebb jégfolyam a Muir-gleccser, mely kb. 3 km széles és mintegy 80 m magas. A 18. század közepén még az egész Glacier-öblöt jég borította.

George Vancouver fedezte fel az öböl délen fekvő kijáratát, az Icy-szorost 1794-ben, de a jégtorlaszok miatt nem juthatott át rajta. Csak a gleccser végét láthatta, egy 16 km hosszú és 100 m magas jégfalat. 1879-ben John Muir természettudós már a szárazföldig visszahúzódott jégtakarót figyelhette meg. 1916-ban pedig a Grand Pacific-gleccser vége a Glacier-öböltől 100 km-re lévő Tarr-öbölnél volt található. Mindössze 200 év alatt a kb. 1200 m vastagságú gleccser teljesen elolvadt.Ez a valaha feljegyzett leggyorsabb visszahúzódási folyamat.

A fjordok 100 km hosszan nyúlnak a szárazföld belsejébe, ahol a magas hegyek között a nemzeti park területén 16 gleccser található, amelyek a magashegységi hómezőkből kapják az utánpótlást. A globális felmelegedésnek köszönhetően azonban a gleccserek évről évre rövidebbek lesznek. A Muir-gleccser 7 év alatt 8 km-t veszített hosszából.

A nemzeti park jó terep azon tudósok számára, akik azt vizsgálják, hogyan foglalják el az állatok és a növények az addig jég által borított területeket. A mohák, zuzmók megjelenése és a termőtalaj kialakulása után a felszabadult területek aránylag gyorsan benépesülnek. A nemzeti park élővilága főként medvékből, szarvasokból, havasi kecskékből, bálnákból és különféle vízimadarakból áll.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bodnár László: Nemzeti parkok Észak-Amerikában, Eger, Bodnár Geográfus Bt., 2003 ISBN 963-430-381-1

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]