Megami tenszei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Giten Megami Tensei szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a Megami tenszei franchise-ról szól. A franchise első játékára lásd a Digital Devil Story: Megami tenszei szócikket!
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Megami tenszei
A sorozat japán logója
A sorozat japán logója
MűfajSzerepjáték
FejlesztőAtlus, Arc System Works, CAVE, Lancarse, Nex Entertainment
KiadóJP Atlus, Namco
NAAtlus, Aeria Games
EU Atlus, Koei, Ghostlight, NIS America, Sega, Square Enix, Zen United
TervezőOkada Kódzsi, Szuzuki Ginicsiro, Szuzuki Kazunari
PlatformokAndroid, Game Boy, Game Boy Color, Game Boy Advance, iOS, Microsoft Windows, MSX, NES, Nintendo DS, Nintendo 3DS, PC Engine, PlayStation, PlayStation 2, PlayStation 3, PlayStation 4, PlayStation Portable, PlayStation Vita, Sega CD, Sega Saturn, SNES, Virtual Boy, Wii, Xbox, Xbox 360
Eredeti platformFamicom
Első játékDigital Devil Story: Megami tenszei
(1987. szeptember 11.)
Legutóbbi játékPersona 5 Royal
(2019. október 31.)
Spin-offokMadzsin tenszei
Devil Summoner
Last Bible
Persona
Devil Children

A Megami tenszei (女神転生; Hepburn: Megami Tensei?), gyakran MegaTennek (メガテン?) rövidítve és a tengerentúlon Shin Megami Tenseiként (eredetileg Revelationsként) forgalmazva, japán médiafranchise, melyet Okada Kódzsi, Szuzuki Ginicsiro és Szuzuki Kazunari tervezett. A jelenleg a Sega Sammy Holdings tulajdonában álló franchise-t elsősorban az Atlus fejleszti. A sorozat első címe, a Digital Devil Story: Megami tenszei 1987-ben jelent meg, sikere egy folytatást, majd később számos alsorozatot eredményezett, melyek együttesen alkotják a Megami tenszei franchise-t. A sorozat a szerepjátékok mellett különböző műfajú, így taktikai szerepjáték, akció-szerepjáték vagy MMORPG-játékokat is tartalmaz. A sorozat első két címét a Bandai Namco (akkoriban Namco) jelentette meg, de a Sin megami tenszei megjelenése óta Japánban és Észak-Amerikában majdnem minden alkalommal az Atlus adja ki a sorozat tagjait. Európában az Atlus külső cégeken keresztül jelenteti meg a játékokat.

A sorozat eredetileg Nisitani Aja Digital Devil Story című science fiction regénysorozatán alapult, a sorozat nevét az első könyv alcíméből kölcsönözték. A legtöbb Megami tenszei cím különálló játék saját történettel és szereplőkkel. Visszatérő elemek közé tartoznak a cselekmény témák, a játékos döntései által befolyásolt történet, illetve játékmechanikai elemek, melyek közül a legfontosabb a teremtményekkel szembeni harcolás, illetve azok betoborzása, hogy a későbbiekben a játékos segítségére legyenek a csaták során. Számos filozófia és vallás, az okkultizmus, a cyberpunk és a korai science fiction elemeit is beépítették különböző időpontokban a sorozatba.

A sorozat legtöbb korai tagját nem lokalizálták, eredetileg, mivel akkoriban tabunak számítottak az erős vallási hatások a nyugati videojátékokban. Bár a Megami tenszei nem olyan nagy horderejű sorozat, mint a Final Fantasy vagy a Dragon Quest, azonban így is rendkívül népszerű Japánban és jelentős rajongótábora van nyugaton, így kritikai és kereskedelmi sikerre talált. A Shin Megami Tensei: Lucifer’s Call 2003-as megjelenése óta a Shin Megami Tensei nevet a sorozat legtöbb tagjára ráakasztották nyugaton, ezzel segítve a marketingben. A sorozat jól ismert a művészi irányvonala, kihívást nyújtó játékmenete és zenéje révén. A sorozat érett tartalma, sötét témái és a keresztény vallási jelképek használata miatt egyaránt vitákat váltott ki. A franchise további médiumai között mangaadaptációk, illetve animefilmek és televíziós sorozatok is vannak.

Címek[szerkesztés]

Bővebben: Megami tenszei-médiumok listája

Játékok[szerkesztés]

A franchise első tagja, a Digital Devil Story: Megami tenszei 1987. szeptember 11-én jelent meg.[1] A sorozat rákövetkező címei csaknem minden alkalommal függetlenek egymástól a tematikai és játékmechanikai elemek továbbvitelét leszámítva. A Megami tenszei-játékok, majd a későbbi Sin megami tenszei-címek alkotják a sorozat magját, míg a többi alsorozat, így a Persona vagy a Devil Summoner spin-offok, melyeket a franchise részeként hoztak forgalomba.[2]

Fősorozat[szerkesztés]

Megami tenszei/Sin megami tenszei

Két Megami Tensei-játékot jelentettek meg Famicomra: a Digital Devil Story: Megami tenszeit 1987-ben, illetve a Digital Devil Story: Megami tenszei II-t 1990-ben.[1][3] A Megami tenszei MSX-portját is 1987-ben jelentették meg.[4] A két cím nem kapcsolódik egymáshoz a történet szempontjából, és mindkettőben szerepeltek a sorozatot később meghatározó alapvető játékmeneti és történeti elemek.[5] Három Megami Tensei-címet jelentettek meg Super Famicomra: a Shin Megami Tenseit 1992-ben, illetve a Sin megami tenszei II-t és a Shin Megami Tensei if...-et 1994-ben.[5][6]

Kilenc év kihagyás után, 2003-ban jelent meg a Shin Megami Tensei III: Nocturne PlayStation 2-re. A Maniax Edition nevű rendezői kiadása 2004-ben jelent meg Japánban és Észak-Amerikában és 2005-ben Európában. A sorszámot elvettetek a címéből az észak-amerikai kiadásnál, míg Európában Shin Megami Tensei: Lucifer’s Callra cserélték azt.[7][8][9][10][11] A következő játék, a Sin megami tenszei: Strange Journey 2009-ben jelent meg Japánban és 2010-ben Észak-Amerikában Nintendo DS-re.[12] A Shin Megami Tensei IV 2013-ban jelent meg Nintendo 3DS-re Japánban és Észak-Amerikában, majd egy évvel később Európában.[13][14][15]

A fősorozat mellett két Sin megami tenszei spin-off játék is létezik. Az elsőt, a Sin megami tenszei: Nine-t a Nex Entertainment fejlesztette és 2002-ben jelent meg Xboxra.[16] Eredetileg nagyon sok szereplős online szerepjátéknak (MMORPG) tervezték, azonban később egyjátékos és többjátékos csomagokra osztották fel, melyek közül az egyjátékos verzió jelent meg előbb. Az online változat megjelenését eltolták, majd végül fejlesztését leállították, mivel a készítők nem bírták volna kezelni a megkívánt online internetes kapacitást az Xbox Live rendszerén keresztül.[17][18] Egy igazi MMORPG spin-offot, a Sin megami tenszei: Imagine-t a CAVE és az Atlus közösen fejlesztette, és 2007-ben jelent meg Japánban, illetve 2008-ban Észak-Amerikában Microsoft Windowsra.[19][20] A szolgáltatást 2014-ben leállították Észak-Amerikában miután a Marvelous USA, a játék akkori kezelői, felszámolták a személyi számítógépes internetes játék-részlegüket.[21]

Shin Megami Tensei: Persona[szerkesztés]

Bővebben: Shin Megami Tensei: Persona

A Shin Megami Tensei: Persona a Megami tenszei sorozat legnagyobb és legnépszerűbb spin-offja.[22] A sorozat első tagját, a Megami ibunroku Personát (a tengerentúlon eredetileg Revelations: Persona címen jelent meg) 1996-ban adták ki Japánban és Észak-Amerikában.[23][24] Az első Persona 2-cím, az Innocent Sin 1999-ben jelent meg Japánban.[23] A második játék, az Eternal Punishment 2000-ben jelent meg Japánban és Észak-Amerikában.[23][25] A Persona 3 2006-ban jelent meg Japánban, 2007-ben Észak-Amerikában és 2008-ban Európában.[26][27][28] Folytatása, a Persona 4 2008-ban jelent meg Japánban és Észak-Amerikában, illetve 2009-ben Európában.[29][30][31] A sorozat hatodik tagja, a Persona 5 2015-ben fog megjelenni Japánban és Észak-Amerikában.[32] A fő Persona-játékok mellett a Persona 3-ra és a 4-re öszpontosító spin-offok is jelentek meg: a „canon” spin-off Persona Q: Shadow of the Labyrinth, két verekedős játék, a Persona 4 Arena és folytatása, az Arena Ultimax, illetve a Persona 4: Dancing All Night ritmusjáték.[33][34] Amíg a Persona 3 és a 4 címében jelen volt a Shin Megami Tensei név, addig azt elhagyták a Persona 4 Arena duológia és a Persona 4 Golden címéből, mivel azok neve túl hosszú lett volna a praktikustól.[22][35]

Egyéb spin-offok[szerkesztés]

A Persona mellett egyéb, számos műfajt felölelő spin-off sorozata is van a franchise-nak. A Sin megami tenszei II megjelenése után az Atlus spin-offok és alsorozatok készítésére összpontosított, melyek a Megami tenszei franchise részét képeznék.[2] A Devil Summoner alsorozat 1995-ben indult a Sin megami tenszei: Devil Summonerrel.[5] A játékot a Devil Summoner: Soul Hackers követte 1997-ben,[23] majd két az 1920-as évek Tokiójában játszódó előzmény, melyek Kuzunoha Raidó démonidéző köré összpontosulnak: a Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army és a Raidou Kuzunoha vs. King Abaddon.[7]

A Lucifer’s Call megjelenése után nem sokkal hozták létre a Digital Devil Saga (Japánban Digital Devil Saga: Avatar Tuner) című duológiát, mely a Lucifer’s Call rendszereihez hasonló köré építettek fel, és melyet egy könnyebben megközelíthetőbb játékélménynek szántak.[36] Két taktikai szerepjátékot is fejlesztett az Atlus Nintendo DS-re Devil Survivor cím alatt: az eredeti Devil Survivort és a Devil Survivor 2-t.[37][38] Mindkettő kapott egy kibővített portot Nintendo 3DS-re.[39][40] A további alsorozatok közé tartozik a Last Bible, a Devil Children és a Madzsin tenszei. A sorozat két jelentős, különálló spin-offja a Jack Bros., és a Shin Megami Tensei X Fire Emblem, mely crossover az Intelligent System Fire Emblem sorozatával.[41][42]

Kapcsolódó médiumok[szerkesztés]

A sorozat számos tagja kapott anime- és mangaadaptációkat: a Persona 3 egy négyrészes moziadaptációt (No. 1, Spring of Birth, No. 2, Midsummer Knight’s Dream, No. 3, Falling Down, No. 4, Last Episode)[43][44][45][46] és egy nem canon spin-off sorozatot is kapott Persona: Trinity Soul címen.[47] A Persona 4 két adaptációt kapott: az első a Persona 4: The Animation, mely az eredeti játékon alapul, a második a Persona 4: The Golden Animation, amely a kibővített PlayStation Vita-porton alapul.[48][49] A Devil Survivor 2 azonos néven kapott animeadaptációt.[50] Számos Sin megami tenszei és Persona cím kapott manga- és dráma CD-adaptációkat.[51][52][53][54][55][56] A Personához kapcsolódó akciófigurákat és egyéb ajándéktárgyakat is gyártottak.[57][58]

Visszatérő elemek[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy a sorozat legtöbb játéka különböző kontinuitásban játszódik, azonban bizonyos elemekben mégis osztoznak. Egyik meghatározó vonása a modern városi környezet, konkrétabban a modern Tokió.[59] Erre eredetileg azért esett a választás, hogy elkülönítsék a játékot a kortárs fantasy játékfranchise-októl, mivel a modern Tokió ritkán jelent meg a játékokban ellentétben annak múltbéli változataival.[59][60] A Sin megami tenszei II volt a sorozat egyik korai kivétele, mivel egy science fiction stílusú jövőben játszódik annak ellenére, hogy megtartotta a fantasy elemeket is.[61] A két újabb jelentős eltérés közé tartozik a Strange Journey, mely az Antarktikára helyezte a hangsúlyt, hogy globális szinten ábrázolja a fenyegetést, illetve a Shin Megami Tensei IV, melyben egy középkori szintű társadalom van a modern Tokiótól elkülönülve.[62][63]

A sorozat címe magyarra fordítva „az istennő újjászületése”: melyet továbbvittek a jelenlegi Sin megami tenszei sorozatba, melyet a hivatalos angol fordítás mentén „az igaz istennő lélekvándorlásként” lehetne lefordítani. A „lélekvándorlás” a reinkarnáció körforgására utal, amely számos Megami tenszei-történetben jelen van. A címben szereplő újjászületett istennő több jelentéssel is bír: utal a minden játékban megjelenő istennőként tekintethető női szereplőre, valamint játék során drasztikusan megváltozó helyszínre is.[2][5] A reinkarnáció koncepciója a narratívákban és a játékmechanikai elemekben is jelen van, hogy összefonódjanak ezen témákkal.[5]

Játékmenet[szerkesztés]

A sorozat játékmenete a nehézségéről, illetve az éveken át megmaradt különböző mechanikáiról lett neves.[64] Egyik kulcsfontosságú eleme az első Megami tenszei óta a démonok toborzásának lehetősége, melyek a játékos mellett harcolhatnak a csatákban, illetve két démon egyesítésének lehetősége, mellyel egy erősebb hozható létre.[5] Ezekkel egyenértékű rendszerek a későbbi Persona-címekben is megjelentek.[65] A játékok legismertebb harcrendszere a Press Turn-rendszer, melyet először a Lucifer’s Callban mutattak be. A Press Turn-rendszer egy körökre osztott harcmechanika, mely mind a játékosra, mind az ellenfelekre érvényes, melyben mindegyik fél egy bónusz kört kap az ellenfél gyengepontjainak támadásával.[36][66][67] Számos játékban egy holdfázis vagy azzal egyenértékű rendszer is szerepel, melyben a hold fázisa vagy az időjárás változása befolyással van az ellenfelek viselkedésére.[66][68]

Az első két Megami tenszei-játék elrendezése észrevehetően eltérő a későbbi játékoktól: míg a Megami tenszei egy háromdimenziós belső nézetű perspektívát használt, addig Megami tenszei II belső nézetű háromdimenziós megjelenítést alkalmaz a harcokhoz és egy felülnézetes kétdimenziós megjelenítést a navigációhoz. A váltást a fejlesztőcsapat tagjai javasolták, akik nem akarták, hogy a játékosok eltévedjenek egy nagy háromdimenziós környezetben.[5] A kétdimenziós belső nézetű nézőpontot a Lucifer’s Callig folytatták, ahol azonban áttértek külső nézetes perspektívába. Ez az autóban való rosszulléthez hasonló, a Japánban akkoriban jelenlévő belső nézetű lövöldözős játéknál felmerülő úgynevezett „3D rosszullét” miatt történt: a fejlesztők azt akarták, hogy a játékosok összpontosíthassanak valamire.[2] A belső nézetes perspektíva a Strange Journeyvel újra megjelent, és a IV harcaiba is beépítették a bejárható háromdimenziós környezet mellett.[69][70]

Cselekmények és témák[szerkesztés]

Mindegyik játék akörül forog, ahogy a rendkívüli betör a hétköznapi világba, bár a két fő Megami tenszei sorozat eltérő dolgokra összpontosít: amíg a Sin megami tenszei elsősorban akörül forog, ahogy a főszereplő megpróbálja összeszedni a zsarnoki istenségek által uralt világ túléléshez szükséges erőt, addig a Persona az interperszonális kapcsolatok és egy embercsoport pszichológiája köré épül fel.[62] A főszereplő általában férfi a Sin megami tenszei-játékokban: ugyan egy női főszereplő vagy a főszereplő nemének kiválaszthatósága nem kizárt, azonban a fejlesztőcsapat számos tagja érzi úgy, hogy a Sin megami tenszei főszerepe jobban illeszkedik egy férfi szereplőhöz.[68] A sorozat élete során a gnoszticizmus, számos mitológia és vallás, köztük a kereszténység és a buddhizmus, a korai science fiction, a jungi pszichológia és az archetípusok, az okkultizmus, a punk és a cyberpunk elemeit is magába olvasztotta.[2][5][63][64][71][72] A science fiction és a fantasy elemeket filozófiai fogalmak használatával hozták össze és lettek egyesítve, ezzel lehetőséget adva az átlagos körülmények közötti koncepciók és esztétikák vegyítésére.[64]

A fő Sin megami tenszei-játékok története gyakran tartalmaz egy zsarnoki isten elleni harcot.[73] A történetmesélés módszere a sorozatban tartalmazhatja az átvezető jelenetek és szinkronizált párbeszédek hagyományos használatát (Persona, Digital Devil Saga) vagy egy szövegalapú minimalista megközelítését, mely a légkörre helyezi a hangsúlyt (Lucifer’s Call).[64] Hagyomány a fő Sin megami tenszei-játékoknál az egy csapattal szembeni, egyetlen játszható szereplőre való összpontosítás.[72] Visszatérő szereplő Lucifer, az Istennel szembeszálló bukott angyal, akit több formában is ábrázolnak kihangsúlyozva ezzel mindenhatóságát.[74] A Megami tenszei II óta a sorozat egy erkölcsalapú döntésrendszert is tartalmaz, melyben a játékos cselekedetei befolyással vannak a történet végkimenetelére.[5] A Megami tenszei II-ben a nyomvonalak „törvényre” (Isten erői) és „káoszra” (Lucifer serege) vannak felosztva.[59] A további játékokban egy kiegészítő „semleges” út is helyet kapott, melyben a játékos visszautasíthatja mindkét oldalt.[62] A Lucifer’s Callban az összes szereplő nagyjából a „káosz” felé van kötelezve, melyre azért került sor, hogy változatosságot vigyenek a sorozatba, illetve, hogy a fejlesztőcsapat nagyobb kreatív szabadságot kapjon.[75] A háromirányú nyomvonalrendszert a Strange Journeyvel visszahozták, majd továbbvitték a Shin Megami Tensei IV-be.[62][76]

Fejlesztés és történet[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

A Megami tenszei sorozat Nisitani Aja Digital Devil Story című science-fantasy regénysorozatának médiabővítéseként született meg.[59] A sorozat tervezői Okada Kódzsi, Szuzuki Ginicsiro és fia, Kazunari voltak.[5][77] A Digital Devil Story sorozat első könyve, a Megami tenszei (女神転生?, ’Az istennő újjászületése’) adta az eredeti játék címét, míg a játék története az első és a harmadik, Tenszei no súen (転生の終焉?, ’Az újjászületés bukása’) című könyvön alapul.[59][78][79] A játékot az Atlus fejlesztette és a Bandai Namco (akkoriban Namco) jelentette meg. Ugyan az eredeti történetből annyit akartak átemelni amennyit csak lehetséges, azonban a Famicom korlátozott képességei közel lehetetlenné tették ezt a célt.[5][59][79] A játék népszerűnek bizonyult Japánban, eredményesen indította a Megami tenszei franchise-t, kezdve az ambiciózusabb közvetlen folytatásának 1990-es megjelenésével.[5][79] A Sin megami tenszei fejlesztése során, melyet a cég minőségével felvértezett Super Famicom-játék koncepciója hajtott, a csapat lassan úgy döntött, hogy el akarnak szakadni az akkori játékos status quotól a játék esztétikája és tartalma segítségével.[80] Ezen hozzáállás ellenére a fejlesztőcsapat a Sin megami tenszeire a Megami tenszei II újraértelmézéseként tekint.[5] Sok ilyen korai játékban van cameoszerepe az Atlus alkalmazottainak.[5] 2003-ig a legtöbb játék felett Okada vezényelt, azonban miután kilépett, hogy megalapíthassa saját cégét, a Gaiát Kaneko Kazuma vette át a sorozat kreatív igazgatói szerepét.[74][77] A Megami tenszei sorozat többségét az Atlus 1-es kutatási és fejlesztési részlege fejlesztette.[81]

A franchise-nak két főbb írója van: Iszogai Sogo és Ito Rjutaro.[5][82] Ito először a Megami tenszei II-n dolgozott, ahol a fejlesztés után csatlakozott a csapathoz a forgatókönyv megírásához, amely mellett a hibakeresés csapat tagja is volt.[5] Iszogai első munkája a sorozaton a Sin megami tenszei II forgatókönyve volt.[82] A sorozat következő tagját, az if...-et is Ito írta, amit az előző játék nagyléptékű világától való eltérésként úgy tervezett, hogy az egy kolostori iskolai környezetben játszódjon. Utolsó munkája a sorozaton az első Devil Summoner volt.[5] Iszogai is dolgozott a Sin megami tenszei II-n és az if...-en, majd később több Devil Summoner-játékon, a Lucifer’s Callon és a Strange Journeyn is.[82] Az első öt fő Megami tenszei-játék zenéjét Maszuko Cukasza szerezte.[5][83] A Lucifer’s Callnál Meguro Sódzsira esett a választás, aki már dolgozott a korábbi spin-off címeken is. Neve később jól ismert lett Persona-címeken való munkája révén.[84][85][86]

Művészeti tervezés[szerkesztés]

A Sin megami tenszei és a Persona művészeti stílusát két különböző művész, Kaneko Kazuma és Szoedzsima Sigenori határozta meg.[23][75] Kaneko hosszú múltra tekinthet vissza a sorozatban, mivel már az eredeti Megami tenszei-címeken is munkálkodott.[75] Első prominens munkája a sorozaton a Sin megami tenszein volt, ahol a játék szereplőinek és démonjainak sprite- és a promóciós grafikáikon is dolgozott. Ő javasolta a játék számos sötétebb elemét, meghatározva ezzel a sorozat későbbi identitását.[80] Kaneko minden démon megtervezése előtt utánajárt a kiválasztott témakörnek, hogy megismerje annak mitológiai hátterét, hogy azt felhasználhassa a tervezés során. Kaneko számos demontervére voltak hatással mitológiai lények és istenségek, illetve popkultúrából eredő szörnyek, így például Godzilla is.[64][75] Amellett, hogy dolgozott a Sin megami tenszei II-n, az if...-en és a Lucifer’s Callon, még az első három Persona-játéknál szereplőket is tervezett.[61][75][80][87] Kaneko stílusát „hidegnek” és „sztoikusnak” írják le, melyből az idő haladtával megpróbálta a grafikát olyan közel tartani a játékbéli renderhez, amennyire csak lehetséges.[75]

Szoedzsima első munkája a sorozaton az első Devil Summoner digitális színezőcsapatának tagjaként történt. Később kisebb szerepeket kapott az első Persona- és Soul Hackers-játékok grafikai és szereplőtervezésében. Később másodlagos szereplőket készített a Persona 2 duológiához, de az első három Sin megami tenszei-játék PlayStation-portját felügyelő csapatának tagja is volt, illetve kisebb munkái is voltak a Lucifer’s Callon.[23] Kaneko Szoedzsimát választotta a Persona 3 vezető tervezőjének, mivel azt akarta, hogy a fiatalabb munkatársak is tapasztalatot gyűjthessenek.[75] A Persona 3 kihívást jelentett Szoedzsimának, finomítania kellett a rajzstílusán, valamint a rajongók várakozásait is figyelembe kellett vennie. Ő tervezte a Persona 3 FES-t a Portable-t, a Persona 4-et és a Persona 5-öt.[23][88] Szoedzsima rajzstílusa könnyebb tónusú, mint Kaneko munkái a Sin megami tenszei-játékokon.[75]

A sorozat újabb tervezője Doi Maszajuki, aki a Trauma Center sorozattal tette le névjegyét és a Shin Megami Tensei IV főszereplőit tervezte. Néhány démont is ő kreált. Munkáit Kaneko tervei inspirálták, és úgy tervezte meg a főszereplők ruházatát, hogy azok a japán és a nyugati divatot vegyítsék, miközben a Csillagok háborúja sorozatból is merített designelemeket.[89][90][91] A Devil Survivor-játékoknál az Atlus szélesebb közönség tetszését akarta elnyerni és új lendületet akart adni a Megami tenszei franchise-nak, így e célból Jaszuda Szuzuhitót bérelték fel a szereplők megtervezésére.[92]

Lokalizáció[szerkesztés]

A Megami tenszei franchise-t hosszú időkön keresztül nem exportálták nyugati területekre annak ellenére, hogy az elismert piac volt. Az eredeti okok az erős vallási témák és jelképek használata volt, amik tabunak számítottak a nyugati játékpiacokon, illetve a Nintendo szigorú tartalmi követelménye a tengerentúli kiadásokhoz.[59][93][94] Később sok ilyen korai munka megjelenését akadályozta meg a koruk, amely miatt hátrányba kerültek volna a modern játékpiacon.[73] A korai címek megjelenését a Sony észak-amerikai ágának akkori jóváhagyási irányelvei is blokkolták.[72] A franchise első lokalizált játéka a Jack Bros. akciójáték spin-off volt,[41] míg a franchise első tengerentúli kiadást kapott szerepjátéka az első Persona volt. Utóbbira azért esett a választás, hogy az Atlus észak-amerikai ágának legyen egy zászlóshajó szerepjáték franchise-a, mellyel versenybe szállhatnak az olyan sorozatokkal, mint a Final Fantasy, a Suikoden vagy a Breath of Fire.[95] Okada elmondása szerint a teremtmények és ellenségek nevei eltértek a fősorozattól, így a Personát elfogadhatóbbnak tartották egy tengerentúli kiadáshoz.[59] Bár sikerült létrehoznia a franchise-t a tengerentúlon, azonban a lokalizáció hatalmas próbatétel volt a kis személyzet miatt, illetve azért, mivel a játékot több szempontból is módosítani kellett, hogy az megfeleljen az észak-amerikai közönségnek, így eltávolították a japán kultúrára tett utalásokat és egy japán származású szereplőt afroamerikaira cseréltek. Az első Persona 2 cím, az Innocent Sin felett átsiklottak az emberhiány és amiatt a tény miatt, hogy a fejlesztés a második címre, az Eternal Punishmentre összpontosult.[95]

A Nocturne volt az első fősorozatos Sin megami tenszei-játék, amely a tengerentúlon is megjelent.[96] A Nocturne megjelenése után az Atlus tengerentúli ága úgy döntött, hogy ráaggatják a Shin Megami Tensei nevet a Megami tenszei franchise jövőbeni játékaira, hogy ezzel segítsék a játékok marketingelését. Annak ellenére, hogy számos eredeti játék japán verzióján nem szerepel a név, azonban címbeni különbségek ellenére ez végül mégis az Atlusnak kedvezett, a lokalizálására kiválasztott játékok mindegyike a nagyobb Megami tenszei franchise része volt, és a Shin Megami Tensei névvel egyetlen cím alatt tartották az összes játékot.[95][97] A döntés meghozatala előtt a sorozat Revelations cím alatt volt lokalizálva, melyet az első Persona- és az első Last Bible-játéknál használtak.[41][97] Később változtattak a címeken, hogy kevésbé legyenek esetlenek, mint például a Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army („Kuzunoha Raidó kontra a lélektelen sereg”) esetében is. A játék Japánban eredetileg Kuzunoha Raidó kontra a szupererős sereg címen jelent meg, azonban a címét megváltoztatták, mivel az „idétlenül” hangzott angol nyelven.[73] Amikorra a Strange Journey fejlesztésbe került, addigra már a franchise markáns jelenléttel bírt a tengerentúlon, így a csapat a lokalizációt figyelembe véve tervezte a Strange Journeyt: a két szempont, mely aktívan kapcsolódik ehhez a játék antarktikai helyszíne szemben a modern Japánnal, illetve az a tény, hogy nem kapott számozást.[98] A Shin Megami Tensei IV-gyel kezdve a cég úgy döntött, hogy aktívan népszerűsíti a franchise-t a tengerentúlra Észak-Amerikába, Európába és szárazföldi Ázsiába.[93] Általában az Atlus jelenteti meg a Megami tenszei-játékokat Japánban és Észak-Amerikában, de mivel nincs európai kirendeltségük, ezért ebben a régióban külsős cégeken, így a Ghostlighton vagy a NIS Americán keresztül jelentetik meg a játékaikat.[99][100][101] Az Atlus alkalmakként digitálisan jelentette meg a játékaikat Európában.[102][103]

Fogadtatás[szerkesztés]

A Megami tenszei már a nyugati népszerűsége előtt is jelentős franchise volt Japánban, melynek játékaiból 2003-ig 4 millió példányt adtak el.[96] 2014. novemberéig a sorozatból megközelítőleg 13 millió dobozos példányt adtak el világszerte, melyből a Megami tenszei franchise-on belüli egyesített sorozat 7 milliót, míg a Persona sorozat 6,2 milliót tett ki.[104] A Megami tenszei az Atlus egyik legkelendőbb és legfontosabb franchise-a.[81]

A 4Gamer.net japán weboldal a sorozatot Japán egyik legnagyobb szerepjáték franchise-ának nevezte.[60] K. Thor Jensen, a UGO Networks egyik szerkesztője az első Megami tenszei-játékot a cyberpunk esztétikák első sikeres videojátékos használatának nevezte, megjegyezte, hogy a sorozat a science fiction elemek és az okkult keveréke, amely „egy valóban egyedi kitalált cyberpunk világot alkot.”[105] A Nintendo Power megjegyezte, hogy az Atlus mindig meglepő helyszínekkel vegyíti a „jól ismert játékmenetet” amikor a sorozathoz készítenek játékot, példaként kiemelve a Personát a „modern kori horrotörténeteivel” és „csapat japán középiskolás gyerekeivel”. A szerkesztő azt is hozzáfűzte, hogy a Strange Journey hasonló rendszert követett, melyet a sorozat „science-fiction átalakításának” nevezett.[106] A 1UP.com a japán és a nyugati videojátékos kultúra kölcsönhatásáról írt cikkében megemlítette a Sin megami tenszei alsorozatot a Nippon Ichi Software Disgaea sorozatával karöltve. Kurt Kalata azt írta, hogy „Ugyan lehet, hogy nem bestsellerek, azonban mégis underground sikert zsebeltek be és több ezer megszállott rajongót gyűjtöttek.”[107] Andrew Vestal, a GameSpot egyik szerkesztője a sorozatra Japán harmadik legnagyobb sorozataként hivatkozott a Final Fantasy és a Dragon Quest után.[108] Az IGN-es Matt Coleman a „A History of Console RPG” (A konzolos szerepjátékok története) című cikkében megemlítette a Lucifer’s Callt, melynek tartalmát a következőként jellemezte: „kihívásokkal teli cucc egy olyan műfajban, ami egykoron a hercegnőmegmentésről és a gonoszirtásról szólt.”[109]

A Digital Devil Story: Megami tenszei II és a Sin megami tenszei is megjelent a Famicú 2006-os „minden idők 100 legjobb játéka” közönségi szavazásán az 58., illetve az 59. helyen.[110] Az RPGFan „az elmúlt évtized 20 legjobb szerepjátéka” listájának csúcsán a két Digital Devil Saga-játék végzett, melyeket a Persona 3 követett a második helyen, míg a Persona 4 a negyedik helyen végzett.[111] Kalata a Gamasutrának írva a Lucifer’s Callt a műfaj kedvelőinek 20 alapvető szerepjátékának egyikének kiáltotta ki.[11] A GameTrailers a Press Turn-rendszert az egyik létező legjobb JRPG harcrendszernek nevezte, kiemelve annak Shin Megami Tensei IV-ben használt változatát.[112]

A sorozat a kritikai elismerés mellett Japánban és a tengerentúlon is vitákat szült.[94][113] A felvetett anyagok között van a démontárgyalási mechanika, az öngyilkosság és a kannibalizmus ábrázolása, a valláskritika, a keresztény és okkult ábrázolások vegyítése, a politikai utalások, a homoszexualitás ábrázolása és az időnként különös démonábrázolások.[94][114] A nyugati újságírók konkrét példákat emeltek ki. A Persona eredeti megjelenése aggodalmakat keltett a vallásos vonatkozásai miatt.[22] A 1UP.com 2007 videojátékos díjátadóján, amely a Electronic Gaming Monthly 2008. márciusi számában jelent meg, a Persona 3 „a legellentmondásosabb játék, ami nem váltott ki vitákat” díjat nyerte el: a szerkesztők hozzáfűzték, hogy a „Rockstar Hot Coffee szexbotránya vagy a Bully fiú–fiú csókolózása semmiség ezen PS2-es szerepjáték öngyilkossággal kezdeményezett harcaihoz vagy a diák–tanár randizásról szóló mellékcselekményéhez képest.”[115] A GamesRadar szerepeltette a sorozatot a „kirobbanásra váró viták” listáján, hozzáfűzve, hogy a közfelháborodás a hasonló tartalmú sorozatokhoz viszonyított niche státusa miatt maradt el.[114] Kalata a 1UP.comnak írt későbbi cikkében Digital Devil Story regényekre vezette vissza a vitatott tartalmak használatát, melyekben a démonok által elkövetett erőszak és nemi erőszak volt ábrázolva, valamint azt is megjegyezte, hogy „Az ilyesféle erőszak nem kifejezetten ritka a japán animációk földjén, de ezek a Megami tenszei II-ben még nyugtalanítóbbak lettek.”[94]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Megami Tensei című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  1. ↑ a b Digital Devil Monogatari: Megami Tensei. RPGamer. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  2. ↑ a b c d e An Interview By You, Shin Megami Tensei Nocturne: The Official Strategy Guide. DoubleJump Publishing, 384–387. o. (2004. március 19.). ISBN 978-0974170046 
  3. ↑ Digital Devil Monogatari: Megami Tensei II. RPGamer. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  4. ↑ デジタル・デビル物語 女神転生 (MSX) (japán nyelven). Famicú. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  5. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Sigihara, Morijuki. CHAPTER.04 Ryutaro Ito, ゲーム職人 第1集 だから日本のゲームは面白い (japán nyelven). Micro Magazine Inc. (2007. november 6.). ISBN 978-4896372670 
  6. ↑ 真・女神転生if... (SFC) (japán nyelven). Famicú. [2013. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  7. ↑ a b Atlus Products (japán nyelven). Atlus. [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  8. ↑ Guisinger, Elliot: Atlus to Re-release Shin Megami Tensei III: Nocturne. RPGamer, 2004. december 28. [2015. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 30.)
  9. ↑ Young, Billy: Shin Megami Tensei: Nocturne Sees Another Delay. RPGamer, 2014. március 12. [2015. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2004. október 2.)
  10. ↑ Gibson, Ellie: Shin Megami Tensei: Nocturne gets Euro release. Eurogamer, 2005. április 24. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 30.)
  11. ↑ a b Kalata, Kurt: A Japanese RPG Primer: The Essential 20. Gamasutra, 2008. március 19. [2014. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 14.)
  12. ↑ Shin Megami Tensei: Strange Journey. RPGamer. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  13. ↑ Romano, Sal: Shin Megami Tensei IV Japanese release date set. Gematsu, 2013. február 19. [2013. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  14. ↑ Cunningham, Becky: Club Nintendo Offers Special RPG Deal. RPGamer, 2013. július 10. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  15. ↑ Karen Halloran: Shin Megami Tensei IV Dated for 30th October in Europe. Nintendo Life, 2014. október 18. [2014. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  16. ↑ 真・女神転生 NINE （スタンドアローン版） (japán nyelven). Famicú. [2013. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  17. ↑ Long, Andrew: Atlus Splices Shin Megami Tensei Nine. RPGamer, 2002. augusztus 5. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  18. ↑ IGN Staff: Shin Megami Tensei Nine Online Cancelled. IGN, 2003. augusztus 11. [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  19. ↑ Ōji, Masashi: 数々の困難を乗り越えて新生した，オンライン専用版“メガテン”の実力と可能性 女神転生IMAGINE (japán nyelven). 4Gamer.net, 2007. április 13. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  20. ↑ Shin Megami Tensei: Imagine Online overview. GameSpy. [2009. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  21. ↑ Closure: Marvelous USA, PC Online Division. Steam Community, 2014. január 28. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  22. ↑ a b c Hilliard, Kyle: What Is Shin Megami Tensei: Persona?. Game Informer, 2012. augusztus 4. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  23. ↑ a b c d e f g Shigenori Soejima Interview, Shigenori Soejima Art Works 2004-2010. Udon Entertainment, 145–153. o. (2010. július 1.). ISBN 978-1926778327 
  24. ↑ Leda, Jenni: Gamertell Review: Shin Megami Tensei: Persona for PSP. Technology Tell, 2009. szeptember 1. [2015. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  25. ↑ IGN Staff: The Games of December. IGN, 2000. december 4. [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  26. ↑ Sony PS2 Japanese Ranking. Japan-GameCharts, 2008. november 2. [2008. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  27. ↑ Hayward, Anthony: Persona 3 Gets a New Date: August 14. 1UP.com, 2007. július 25. [2012. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
  28. ↑ Purchese, Robert: Koei to bring Persona 3 to Europe. Eurogamer, 2008. január 29. [2011. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  29. ↑ ペルソナ4 (PS2) (japán nyelven). Famicú. [2014. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  30. ↑ Fitch, Andrew: Anime Expo: Persona 4 Release Date Announced. 1UP.com, 2008. július 5. [2013. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  31. ↑ Purchese, Robert: Persona 4 dated for early March. Eurogamer, 2009. január 13. [2013. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  32. ↑ Persona 5 Teaser Video Reveals PlayStation 4 Release. Anime News Network, 2014. szeptember 1. [2015. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  33. ↑ Clements, Ryan: Persona 4 Arena Confirmed for North American Launch. IGN, 2012. február 21. [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  34. ↑ Farokhmanesh, Megan: Persona 5 coming to Japan winter 2014, spin-off titles announced. Polygon, 2013. november 24. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 24.)
  35. ↑ 『ペルソナ4 ザ・ゴールデン』が北米でも大人気の理由・前編【翻訳担当者インタビュー】 (japán nyelven). Famicú, 2013. február 2. [2014. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  36. ↑ a b RPGamer Feature - Interview with Atlus USA. RPGamer. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  37. ↑ RPGamer Feature - The Road to E3 - Shin Megami Tensei: Devil Survivor Interview. RPGamer, 2009 [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
  38. ↑ Brenna, Hillier: Devil Survivor 2 announced for DS. VG247, 2011. március 22. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 22.)
  39. ↑ Sahdev, Ishaan: Devil Survivor Overclocked Has The Most Voiced Dialogue Of Any Atlus Game. Siliconera, 2011. március 4. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 12.)
  40. ↑ Sahdev, Ishaan: Report: Devil Survivor 2: Break Code Announced, Has New Story Content. Siliconera, 2013. március 2. [2015. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 14.)
  41. ↑ a b c Ask Wheels: History of the World Pt. 2. RPGamer, 2012. február 24. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
  42. ↑ Whitehead, Thomas: Shin Megami Tensei and Fire Emblem Wii U Crossover is Finally Shown. Nintendo Life, 2015. április 1. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 1.)
  43. ↑ 第2章キービジュアル＆サブタイトルを公開！ (japán nyelven). Aniplex, 2013. december 5. [2013. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  44. ↑ 2nd Persona 3 Film's 1st Trailer, Cast, & Staff Unveiled. Anime News Network, 2014. február 14. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
  45. ↑ 3rd Persona 3 Film Titled 'Falling Down'. Anime News Network, 2014. július 6. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  46. ↑ 4th Persona 3 Film is 'Last Episode'. Anime News Network, 2015. április 3. [2015. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
  47. ↑ Persona 3 Game Adapted as Television Anime for January. Anime News Network, 2007. november 7. [2015. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 7.)
  48. ↑ News: Persona 4 RPG Gets TV Anime by AIC ASTA. Anime News Network, 2011. április 11. [2015. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 21.)
  49. ↑ Persona 4: The Golden Animation's Promo Video, Story Unveiled - News. Anime News Network, 2014. május 2. [2015. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 5.)
  50. ↑ Sentai Filmworks Adds Devil Survivor 2 the Animation TV Anime. Anime News Network, 2013. április 18. [2014. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  51. ↑ Persona 3 Game-Based 4-Panel Manga Serialized Online. Anime News Network, 2008. január 31. [2015. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 8.)
  52. ↑ ペルソナ4 アンソロジーコミック (japán nyelven). Enterbrain, 2008. október 1. [2015. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 1.)
  53. ↑ Persona Q: Shadow of the Labyrinth 3DS Game Gets Manga Adaptation. Anime News Network, 2014. július 24. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  54. ↑ Shin Megami Tensei: Devil Survivor's Manga Launched. Anime News Network, 2012. május 27. [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  55. ↑ Shin Megami tensei III NOCTURNE: Drama CD. CDJapan. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
  56. ↑ Drama CD "Shin Megami Tensei: Devil Survivor". CDJapan. [2015. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 27.)
  57. ↑ Plunkett, Luke: Another Day, Another Action Figure of Persona's Aegis. Kotaku, 2011. május 19. [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 14.)
  58. ↑ Ashcraft, Brian: Hey, Who Wants Another Persona 4 Figure?. Kotaku, 2009. május 12. [2015. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  59. ↑ a b c d e f g h 東京大学”五月祭”で岡田耕始氏が『女神転生』誕生秘話を語った (japán nyelven). Famicú, 2008. május 25. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  60. ↑ a b Mafia, Kajita: 【PR】新たな戦慄がここから始まる。「真・女神転生IMAGINE」2nd wave Chain of Curse（チェインオブカース）の魅力を大紹介 (japán nyelven). 4Gamer.net, 2009. december 17. [2014. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  61. ↑ a b Kazuma Kaneko Art Book III Plus Booklet, 金子一馬画集 III (japán nyelven). Shinkigensha, 2–4. o. (2008. február 28.). ISBN 978-4775306093 
  62. ↑ a b c d Loe, Cassy (2010. február 1.). „The Demon Whisperer”. Nintendo Power (251), 70–72. o, Kiadó: Future US.  
  63. ↑ a b Gifford, Kevin: Shin Megami Tensei 4's director talks about the series and its 'punk' ethos. Polygon, 2013. április 24. [2013. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  64. ↑ a b c d e The Escapist Staff: Interview: Behind the Scenes of Shin Megami Tensei. The Escapist, 2010. november 10. [2015. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  65. ↑ Fitch, Andrew: Anime Expo: Atlus Talks Persona 4, Trauma Center's Future. 1UP.com, 2008. július 8. [2013. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  66. ↑ a b Den Ouden, Adriaan: Persona 4 - Staff Review. RPGamer. [2014. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  67. ↑ Yip, Spencer: The E3 2009 Shin Megami Tensei Interview Part 2. Siliconera, 2009. június 15. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 19.)
  68. ↑ a b Sato: Shin Megami Tensei IV Developers Answer Fan Questions. Siliconera, 2013. április 27. [2013. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  69. ↑ Fletcher, JC: Shin Megami Tensei: Strange Journey is a first-person RPG for DS. Joystiq, 2009. július 22. [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 28.)
  70. ↑ Brown, Peter: Shin Megami Tensei IV Review. GameSpot, 2013. július 15. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 15.)
  71. ↑ Megami Ibunroku Persona Digital Collection: Persona World (japán nyelven). ASCII Media Works, 6–11. o. (1993. március 19.). ISBN 978-4757200142 
  72. ↑ a b c Shin Megami Tensei Nocturne Interview. 1UP.com. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 21.)
  73. ↑ a b c Shin Megami Tensei: Devil Summoner: Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army Official Strategy Guide. DoubleJump Publishing, 384–387. o. (2006. október 10.). ISBN 978-0761554479 
  74. ↑ a b Maragos, Nich: In Character: Kazuma Kaneko. 1UP.com, 2004. szeptember 20. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 28.)
  75. ↑ a b c d e f g h Kemps, Heidi (2008. augusztus 1.). „Game King: An Interview with Kazuma Kaneko”. Otaku USA (Vol. 2, Issue 1), 120–123. o, Kiadó: Sovereign Media.  
  76. ↑ Yip, Spencer: Shin Megami Tensei IV Interview: Making Law And Chaos Heroes. Siliconera, 2013. június 21. [2013. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  77. ↑ a b Ronaghan, Neal: Cosmic Walker Developer Possibly Closed. Nintendo World Report, 2010. október 6. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  78. ↑ 『デジタルデビル物語 女神転生』の無料体験版が配信！ (japán nyelven). Famicú, 2004. március 31. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  79. ↑ a b c Sevakis, Justin: Pile of Shame - Megami Tensei: Digital Devil Story. Anime News Network, 2013. április 30. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  80. ↑ a b c Kazuma Kaneko Art Book I Plus Booklet, 金子一馬画集 I (japán nyelven). Shinkigensha, 1–4. o. (2004. március 19.). ISBN 978-4775303153 
  81. ↑ a b Atlus Corporate. Atlus. [2015. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  82. ↑ a b c Riley, Adam: 5th Shin Megami Tensei RPG for Nintendo DS. Cubed3, 2009. március 8. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  83. ↑ Schweitzer, Ben: RPGFan Music - Megami Tensei I•II. RPGFan. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  84. ↑ A Little Night Music: A Conversation with Shoji Meguro on the Sounds of Shin Megami Tensei: Nocturne. 1UP.com. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  85. ↑ Shoji Meguro interview. RocketBaby. [2002. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 21.)
  86. ↑ Hashino, Katsura: 『ペルソナ５』開発チームより (japán nyelven). Persona Channel News Blog, 2014. szeptember 1. [2015. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  87. ↑ Kazuma Kaneko Art Book II Plus Booklet, 金子一馬画集 II (japán nyelven). Shinkigensha, 1–4. o. (2006. május 29.). ISBN 978-4775303504 
  88. ↑ James, Thomas: Persona 5 protagonist, first Persona, and more detailed in Famitsu. Gematsu, 2015. február 9. [2015. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 10.)
  89. ↑ Wallace, Kimberley: Blending Realism and Fantasy – Insight Into SMT IV's Character Design. Game Informer, 2013. június 28. [2013. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  90. ↑ Parish, Jeremy: The Stylish Apocalypse of Shin Megami Tensei IV. USGamer, 2013. június 14. [2014. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  91. ↑ Brian: Shin Megami Tensei IV details. Nintendo Everything, 2012. szeptember 18. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  92. ↑ Devil Survivor: Official Material Collection Art Book. Udon Entertainment, 164. o. (2013. augusztus 13.). ISBN 978-1926778730 
  93. ↑ a b Makoto, Satsuki: 『真・女神転生IV』でもマッカビームが脅威となる!? インデックスのステージで開発者がファンからの質問に回答【ニコニコ超会議2】 (japán nyelven). Dengeki Online, 2013. április 28. [2015. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  94. ↑ a b c d Kalata, Kurt: Devil in the Details: MegaTen's Controversial History. 1UP.com, 2006. április 10. [2015. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  95. ↑ a b c Wallace, Kimberley: Perfecting Persona: How Atlus USA Bloomed. Game Informer, 2013. szeptember 17. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 3.)
  96. ↑ a b Bedigian, Louis: Devils May Cry when Dante Enters the World of "Shin Megami Tensei: Nocturne". GameZone. [2010. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 21.)
  97. ↑ a b Shin Megami Tensei: Devil Summoner Interview. Digital Devil Database. [2010. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  98. ↑ Yip, Spencer: Why Is Shin Megami Tensei: Strange Journey Set In Antarctica?. Siliconera, 2009. október 2. [2013. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 6.)
  99. ↑ Kubba, Sinan: Persona 4 Arena digital rights in Europe back with Atlus. Engadget, 2014. június 3. [2015. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  100. ↑ Yip, Spencer: Ghostlight Bringing Persona 3 Portable Plus A Collector’s Edition To Europe. Siliconera, 2011. január 11. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  101. ↑ McFerran, Damien: NIS America Confirms Euro Launch Dates For Etrian Mystery Dungeon And Shin Megami Tensei Devil Survivor 2: Record Breaker. Nintendo Insider, 2015. május 29. [2015. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  102. ↑ Lada, Jenni: Atlus releases Shin Megami Tensei: Persona in Europe and Australia. Technology Tell, 2010. augusztus 12. [2015. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  103. ↑ Persona 4 Arena. PlayStation. [2015. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 6.)
  104. ↑ Sega Sammy Holdings: Anual Report 2014 (PDF). Sega Sammy Holdings. [2014. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  105. ↑ Jensen, K. Thor: A History Of Cyberpunk In Games. UGO Networks, 2011. augusztus 23. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  106. ↑ (2010. március 1.) „Preview: Shin Megami Tensei: Strange Journey”. Nintendo Power (252), 30. o, Kiadó: Future US.  
  107. ↑ Kalata, Kurt: Clash of the Cultures. 1UP.com, 2007. január 18. [2015. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  108. ↑ Vestal, Andrew: The History of Console RPGs - Persona. GameSpot, 1999 [2003. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  109. ↑ Coleman, Matt: A History of Console RPGs. IGN, 2011. október 25. [2015. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  110. ↑ Campbell, Colin: Japan Votes on All Time Top 100. Edge, 2006. március 3. [2012. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 27.)
  111. ↑ Top 20 RPGs of the Past Decade pp. 2-4. RPGFan. [2014. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 5.)
  112. ↑ GT Countdown - Top 5 JRPG Battle Systems. GameTrailers, 2014. február 26. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  113. ↑ Tjan, Mark P.: RPGFan Previews - Shin Megami Tensei: Nocturne. RPGFan, 2004. augusztus 17. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  114. ↑ a b The Top 7... Controversies Waiting to Happen. GamesRadar, 2007. szeptember 4. [2015. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
  115. ↑ (2008. március 1.) „2007 1UP Network Editors' Choice Awards”. Electronic Gaming Monthly (226), 65. o, Kiadó: Ziff Davis Media. ISSN 1058-918X.  

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Megami_tenszei&oldid=26829784”