Gisela May

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gisela May
Gisela May 1979-ben
Gisela May 1979-ben
SzületettGisela May
1924. május 31.[1][2][3][4][5]
Wetzlar[6][7]
Elhunyt2016. december 2. (92 évesen)[8][7][2][3][4]
Berlin[7]
Állampolgársága
Nemzetiségenémet
HázastársaGeorg Honigmann
Wolfgang Harich (1965-)
SzüleiKäte May
Ferdinand May
Foglalkozásaénekes, színész, egyetemi tanár
IskoláiBerlini Művészeti Akadémia
Kitüntetései
  • Berlin Tartomány Érdemrendje
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
  • Hazafias Arany Érdemrend
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja
  • A Barátság Csillaga
  • Clara Zetkin Medal
SírhelyeDorotheenstadti temető
Gisela May aláírása
Gisela May aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gisela May témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gisela May (Wetzlar, 1924. május 31. – Berlin, 2016. december 2.) német sanzonénekes, színésznő, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Ferdinand és Kathe May. 1942–1944 között egy lipcsei drámaiskola diákja volt, ahol balettot tanult. 1937-ben eldöntötte, hogy színésznő lesz. 1942-től a drezdai Komödienhaus-ban, 1942–1943 között pedig a danzigi Landesbühnen-ben lépett fel. 1943–1944 között a görlitzi Stadtstheater-ben szerepelt. 1945–1947 között a lipcsei Stadtische Bühnenben játszott. 1947–1950 között a schwerini Stadtstheater művésznője volt. 1950–1951 között a hallei Landestheater-ben volt látható. 1951-től 10 évig a kelet-berlini Német Színházba, Max Reinhard egykori színházába került. 1958–1962 között a berlini Humboldt Egyetem docense volt. 1957-ben Hanns Eisler fedezte fel énekesi tehetségét. 1958-tól 5 évig tanított az Állami Színiiskolában valamint a Zeneművészeti Főiskolán. 1961-ben a berlini Volksbühnében játszott. 1962-től mintegy 30 éven át a Berliner Ensemble-ban szerepelt. 1963-ban a kelet-berlini Német Állami Opera Brecht előadásaiban lépett fel. 1972-től a Művészeti Akadémia tagja volt.

Filmjei[szerkesztés]

  • Das Beil von Wandsbek (1951)
  • Hotelboy Ed Martin (1955)
  • Sommerliebe (1955)
  • Treffpunkt Aimée (1956)
  • Die Schönste (1957)
  • Tilman Riemenschneider (1958)
  • Eine alte Liebe (1959)
  • Schritt für Schritt (1960)
  • Die Entscheidung des Dr. Ahrendt (1960)
  • Tempel des Satans (1962)
  • Carl von Ossietzky (1962)
  • Frau Jenny Treibel (1975)
  • Die Verführbaren (1977)
  • Fleur Lafontaine (1978)
  • Zwei Ärztinnen (1983)
  • Csak egy mozi (1985; Sándor Pál filmje)
  • Die Hallo-Sisters (1991)
  • Adelheid und ihre Mörder (1993-2007)

Lemezei[szerkesztés]

  • Erich Weinert: Den Gedanken Licht, den Herzen Feuer, den Fäusten Kraft. (Mit Gisela May u.a.) (1965)
  • Gisela May singt Brecht, Eisler, Dessau (1966)
  • Gisela May: Brecht/Weill (aus Happy End, Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny, Die Dreigroschenoper) (1966)
  • Kämpfendes Vietnam (1967)
  • Gisela May singt Erich Kästner (1968)
  • Günther Cwojdrak (Auswahl): Im Banne einer blassen Stunde. Trivialliteratur von Hedwig Courths-Mahler, Felix Dahn, Kurt Tucholsky u.a. (mit Gisela May, Elsa Grube-Deister, Fred Düren u.a.) (1968)
  • Gisela May u. Wolf Kaiser: Irgendwer hat einmal gesagt... Anekdoten aus aller Welt. Von Plutarch, Kleist u.a. (1969)
  • Die spezielle Note: Neue Chansons (1969)
  • Brecht-Songs mit Gisela May (1972)
  • Gisela May singt Tucholsky (1972)
  • Gert Natschinski: Mein Freund Bunbury. Musical nach Oscar Wilde (1972)
  • Hallo Dolly! (1972)
  • Hoppla wir leben (1974)
  • Hanns Eisler. Lieder (1975)
  • Gisela May singt Brecht/Dessau (1976)
  • Die Mädchen von La Rochelle. Chansons aus dem alten Frankreich. Fania Fénelon, Ruth Hohmann, Gisela May, Vera Oelschlegel, Horst Jakob, Rolf Ludwig, Horst Schulze, Gerry Wolff. (1976)
  • Canto General Der große Gesang; Poetisch-musikalische Adaption nach dem literarischen Werk von Pablo Neruda; übertragen von Erich Arendt; mit Aparcoa (Chile) (1977)
  • Gisela May: Chansons bleiben Chansons (Jacques Brel) (1979)
  • Mikis Theodorakis: Lieder - Gisela May, Thanassis Moraitis (1988
  • MarLeni (mit Gisela Uhlen) - Hörspiel von Thea Dorn CD (2002)
  • Bernd Alois Zimmermann: Die fromme Helene - Gisela May, Sprecherin (2004)
  • Die May. Gisela May und ihre Schallplattenaufnahmen in einer Edition des akustisch festgehaltenen Lebenswerkes. 8 CD/1DVD mit 170-seitigem Buch. Bear Family Records (2005)

Művei[szerkesztés]

  • Mit meinem Augen. Begegnungen und Impressionen (1976)
  • Es wechseln die Zeiten. Erinnerungen (2002)

Díjai[szerkesztés]

  • Művészeti Díj (1959)
  • párizsi Nagylemezhangdíj (1968)
  • az olasz kritikusok nagydíja (1969)
  • Obie-díj (1973)
  • Nemzeti Díj (1973, 1988)
  • Német Filmdíj (1991)
  • Trieste Contemporanea (1997)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ BnF források (francia nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)
  7. ↑ a b c Gisela May ist tot, 2016. december 2.
  8. ↑ Der sozialistische Weltstar mit der Krawatte, 2016. december 2.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gisela May című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gisela_May&oldid=26642470”