Giovanni Gentile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Giovanno Gentile (Castelvetrano, 1875. május 30.Firenze, 1944. április 15.) olasz pedagógus, filozófus, nevelési tudós, közoktatási politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pisa városában található Scuola Normale Superiore nevű iskolában folytatott filozófiával, pedagógiával, valamint történelemmel foglalkozó tanulmányokat, és szerzett tanári oklevelet. 1903-tól a nápolyi egyetem magántanára, majd ezután 1907-től a palermói, 1914-től a pisai, 1928-tól a római egyetem professzora lett. Később, 1922 és 1924 között Benito Mussolini fasiszta politikus minisztere, majd a köznevelési tanács elnöke lett.

Filozófiai munkásságában Immanuel Kant és a német idealizmus követőjévé vált. Pedagógiájára nagyon erősen hatott az értékelmélet.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb művei a következők:

  • Sistema di logica come teoria di conoscere, 1917
  • Sommario di Pedagogia come scienza di filosofia, Milánó, 1913–1914
  • La riforma della scuola in Italia, Milánó, 1932

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mester, János. Az olasz nevelés a XIX. és XX. században. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 556. o (1936) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]