Giovanni Battista Donati
| Giovanni Battista Donati | |
 | |
| Született | 1826. december 16.[1][2] Pisa[1][2] |
| Elhunyt | 1873. szeptember 20. (46 évesen)[1][2] Firenze[1][2] |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1873. szeptember 20.) |
| Foglalkozása | csillagász |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lalande-díj (1858) |
| Halál oka | kolera |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Battista Donati témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Giovanni Battista Donati, másként Giambattista Donati (Pisa, 1826. december 16. – Firenze, 1873. szeptember 30.) olasz csillagász.
Életútja[szerkesztés]
Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, de később Firenzében folytatta, ahol Amici, az ottani csillagvizsgáló igazgatója, a tehetséges fiatal embert a csillagászatnak nyerte meg. Már 1852-ben asszisztens lett a firenzei csillagvizsgáló toronyban és itt legtöbb idejét üstökösök felkeresésére szentelte és nem is eredmény nélkül, mert 1855-ben a II. sz. üstököst fedezte fel, 1857-ben a VI. és végül 1858-ban az V., mely az 1811-ben felfedezett után a XIX. század legfényesebb üstököseinek volt egyike, és amelyet Donatiról Donati-féle üstökösnek neveznek. 1858-ban a csillagda segéd-csillagvizsgálójává nevezték ki és ezután legtöbbnyire az állócsillagok spektrumát vizsgálta. Két évvel ezután Spanyolországban a teljes napfogyatkozást észlelte. 1864-ben a csillagvizsgáló igazgatója lett és a Firenze mellett levő Arcetri dombon egy új csillagvizsgálót rendezett be oly tökéletesen, hogy még a 19. század végén is a legszebb és legcélszerűbb csillagászati intézetek közé tartozott. Egy spektroszkópot szerkesztett 25 prizmával, melyet 1873-ban a bécsi világkiállításon kiállítottak, mely ott a szakértőkben a legnagyobb elismerést keltette. Donati nemcsak a csillagászat terén működött, hanem a meteorológia terén is nagy érdemeket szerzett magának, annyira, hogy az olasz meteorológiai bizottság főnökévé nevezték ki, s mint ilyen Bécsbe utazott, hogy ott a meteorológiai kongresszuson Olaszországot képviselje. Rövid ottléte után kolerába esett, majd hazasietett, ahol meghalt.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
- ↑ a b c d Proleksis enciklopedija (horvát nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 18.)
- ↑ a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1992. (Hozzáférés: 2023. december 18.)