Giovanna d’Arco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Giovanna D’Arco szócikkből átirányítva)
Giovanna d’Arco
Eredeti nyelv olasz
AlapműAz orléans-i szűz
Zene Giuseppe Verdi
Szövegkönyv Temistocle Solera
Felvonások száma
  • 3 felvonás
  • 1 prológus
Főbb bemutatók 1845. február 15. (Teatro alla Scala, Erminia Frezzolini, Antonio Poggi, Filippo Colini)
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanna d’Arco témájú médiaállományokat.

A Giovanna d’Arco (Jeanne d'Arc, Az orléans-i szűz) Giuseppe Verdi egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Temistocle Solera írta valószínűleg Schiller Die Jungfrau von Orleans drámája alapján. Solera mindvégig tagadta, hogy Schiller drámáját dolgozta volna át, és a történetet saját ötletének tekintette. Ősbemutatójára 1845. február 15-én került sor a milánói Scala operaházban.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Hangfekvés
Giovanna (Johanna) szoprán
VII. Károly, Franciaország királya tenor
Giacomo, pásztor, Giovanna apja bariton
Talbot, angol tengernagy basszus
Delil, francia kapitány tenor
Francia és angol katonák; francia nép; angyalok és ördögök

Cselekmény[szerkesztés]

Helyszín: Franciaország (Domrémy, Reims)
Idő: 1429

Prológus[szerkesztés]

Első kép
Nagyterem Domrémy várában

A király az álmában megjelenő oltárról mesél a falu lakosságának, mely előtt fel kell ajánlania sisakját és kardját a Szűzanyának. A falusiak szerint az oltár gonosz szellemek műve.

Második kép
Mária-kép az erdőben

Johanna imádkozik a kép előtt, és úgy érzi, fontos feladatot kapott Istentől: Franciaország megmentését az angoloktól. Bátorságot önt Károlyba, és felajánlja segítségét. Apja, Giacomo, aki kihallgatta beszélgetésüket, eltaszítja magától a lányt.

Első felvonás[szerkesztés]

Első kép
Az angol tábor Reims közelében

Az angol katonák értesültek Johanna szent küldetéséről, és félnek a háborútól. Giacomo, mivel azt hiszi, Károly elcsábította, bosszút akar állni a királyon, és ezért kész kiszolgáltatni Johannát az angoloknak.

Második kép
A királyi palota kertje

Az angolokkal való sikeres összecsapás után Johanna vissza szeretne térni szülőföldjére. Károly szerelmet vall neki, és megkéri, hogy helyezze fejére a koronát. Johanna elbizonytalanodik, mivel fél, hogy a földi szerelem ereje győzni fog az égi felett.

Második felvonás[szerkesztés]

Tér a reimsi katedrális előtt

Miközben a nép Johannát dicsőíti, Giacomo a lányát boszorkánysággal, Károlyt pedig istenkáromlással vádolja. Johanna bűnösnek érzi magát, ezért nem védekezik, ezzel kiváltja a nép haragját. Giacomo átadja lányát az angol katonáknak.

Harmadik felvonás[szerkesztés]

Angol erőd a csatatér közelében

A börtönben Johanna szabadulásáért imádkozik, és Isten bocsánatáért. Giacomo segítségével, aki felismeri lánya ártatlanságát, kiszabadul, és győzelemre vezeti a francia seregeket. Megmenti Károlyt, de halálosan megsebesül. Utolsó perceiben a Domrémy-erdő Szűzanyájának szolgálatába ajánlja magát.

Híres részletek[szerkesztés]

  • Pondo è letal martirio – VII. Károly áriája (prológus)
  • Sotto una quercia parvemi – VII. Károly áriája (prológus)
  • Sempre all’alba ed alla sera – Giovanna áriája (prológus)
  • So che per via dei triboli – Giacomo áriája (első felvonás)
  • Franco son io – Giacomo áriája (első felvonás)
  • O fatidica foresta – Giovanna áriája (első felvonás)
  • Comparire il ciel m’ha stretto – Giacomo áriája (második felvonás)
  • Quale al più fido amico – VII. Károly áriája (harmadik felvonás)
  • Speme al vecchio ora una figlia – Giacomo áriája (harmadik felvonás)

Diszkográfia[szerkesztés]

Montserrat Caballé (Johanna), Plácido Domingo (VII. Károly), Sherrill Milnes (Giacomo) stb.; Ambrosian Operakórus, Londoni Szimfonikus Zenekar, vez.: James Levine (1972) EMI 0 88219 2

Források[szerkesztés]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006

További információk[szerkesztés]