Gian Carlo Menotti
Gian Carlo Menotti (Cadegliano, 1911. július 7. – Monaco, Monte-Carlo, 2007. február 1.) olasz zeneszerző, szövegíró, rendező, tanár.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
1923-tól a milánói konzervatóriumban tanult. Ezután a Curtis Zeneművészeti Intézetben, Philadelphia-ban is tanult, ahol Leonard Bernsteinnel és Samuel Barberrel ismerkedett meg.
1918-ban kezdett dalokat írni. 1928-ban az USA-ba költözött, és még uganebben az évben megírta első operáját. 1937-ban mutatták be első operáját, ami az Amélia bálba megy címet kapta. 1941-1945 között a philadelphiai Curtis Zeneművészeti Intézet tanára volt. 1957-től a spoletói Két Világ Fesztivál alapító elnöke volt. 1993-1994 között a Római Opera művészeti igazgatója volt.
Homoszexualitását nyíltan vállalta, társa majdnem harminc éven keresztül Samuel Barber zeneszerző volt.[1]
2007. február 1-jén hunyt el.
Művei [szerkesztés]
- Amélia bálba megy (1937)
- A vénkisasszony és a tolvaj (1939)
- A sziget istene (1942)
- Sebastian (balett) (1944)
- A médium (1946)
- A konzul (1950)
- Amahl és az éjszakai látogatók (1951-1954)
- A Bleecker Street-i szent (1954)
- Az utolsó barbár (1963)
- A telefon (1963)
- Martin hazugsága (1964)
- Segítség, a Glotolinkok (űropera, 1968)
- A világ legfontosabb embere (1971)
- Tamu, Tamu (1973)
- Az érkezés (1973)
- A labirintus (librettó) (1975, 1984)
- La Loca (1979)
- A remény éneke (kantáta) (1980)
- Szent Teréz (1982)
- Goya (1986)
- Giorno di Nozze (1988)
Díjai [szerkesztés]
- Guggenheim-díj (1946)
- Pulitzer-díj (1950, 1955)
- a Kennedy Center díja (1984)
Forrás [szerkesztés]
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
- ↑ Menotti, Gian Carlo (1911-2007). glbtq: An Encyclopedia of Gay, Lesbian, Bisexual, Transgender, and Queer Culture

