Gherardo Segarelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gherardo Segarelli (1240 körül Párma - 1300. július 18., Párma) az Apostoli Testvérek (latinul:Apostolici) társaságának alapítója. Máglyán végezték ki 1300-ban. Ismert még Gerard, Gherardo, Gherardino Segarelli vagy Segalelli néven is.

Ifjúként kérte felvételét a pármai ferences-kolostorba, de elutasították, mivel láthatólag érzelmileg instabilnak mutatkozott. Ennek ellenére a kolostor körül maradt egy ideig, és gyakran látogatta a kolostort és annak templomát, ahol hosszú órákat töltött a Szent Ferenc Testvérisége oltár előtt. Talán az oltár felett található, a 12 apostolt ábrázoló dombormű hatására, Segarelli megnövesztette a haját és a szakállát, és fehér tunikát kezdett el hordani - így imitálta a korai keresztényeket.

Segarelli 1260-ban eladta minden tulajdonát, majd a pármai piacon szétosztotta a keresményét. Ezután az utcákon kószált, és bűnbánatra szólította a népet (penitentiam agite), mivel szerinte a Mennyek Királysága közel van, és kérte a népet, hogy táplálják őt Krisztus nevében.

Három évi bolyongás után egy Robert nevű, és a ferenceseknél dolgozó szolgáló, majd még az év vége előtt 30 másik ember csatlakozott hozzá. Segarelli ekkor más városokba kezdett prédikálni, és ennek hatására lassan tömegek gyűltek köréjük a szegények közül. A tömeg himnuszokat énekelt az utcákon, mialatt Segarelli és hívei (az Apostolok) prédikáltak azoknak, akik meghallgatták őket.

A mozgalom hamarosan elterjedt a Német-római Birodalomba, Franciaországba, Hispániába és Angliába. Egyes Apostolokat a würzburgi gyűlés egy dekrétummal eltiltott a prédikálástól, kéregetéstől, és felhívta az emberek figyelmét, hogy ne adjanak nekik élelmet és vizet. 1298-ban a chichesteri gyűlés elítélt néhány Apostolt. Nem teljesen bizonyított a kapcsolat ezen Apostolok és Segarelli között, mindenesetre tevékenységük sok hasonlóságot mutatott.

1300 folyamán az Apostolok követői feltűntek Hispániában, ahol Alexandriai Richard prédikált nagy sikerrel, különösen Galíciában. 1320-ban Luggoi Pétert - Richard követőjét - a toulousi inkvizíció elé hurcolták.

Segarelli tanítása nagy figyelmet és sok ellenséget szerzett neki Lombardiában. Párma püspöke 1280-ban arról értesült, hogy Segarelli az egyház ellen prédikált, ezért azonnal lefogatta. Az egyházi vizsgálat azonban kiderítette, hogy csak egy szegény, bolond emberről van szó - így elengedték. 1286-ban azonban a pármai püspök az Inkvizíció nyomására kitiltotta őt a városból. 1294-ben azonban Segarelli visszatért a városba - a püspök ekkor ismét lefogatta, és örökre börtönbe záratta, négy hívét pedig elégették. 1300-ban a pármai nagyinkvizítor ismét elővette Segarellit, és bűnösnek találta őt a korábbi bűneibe való visszahullásban, és ezért máglyahalálra ítélte és kivégeztette. Örökségét azonban továbbvitte egy Dolcino nevű milánói fanatikus, aki erőszakos irányba terelte a mozgalmat. 1304-ben végigpusztította Észak-Itáliát. 1307-ben azonban a vercelle-i püspök keresztes hadai hívet szétverték, az általa emelt erődítményt kiéheztették, őt magát pedig elfogták. Dolcino szintén a máglyán halt meg.

Dante említést tesz Dolcinóról az Isteni színjátékban, Mohamed szájába adva az alábbiakat:

Nos, ha reményed van még fölmehetni,

fra Dolcinónak tőled izenem fel,

ha nem kíván ide hamar követni,

jól lássa el magát élelmiszerrel,

nehogy a téllel győzze le Novára,

mert máskép le nem győzi könnyű szerrel.

– (Pokol, XXVIII.ének)

Szépirodalmi feldolgozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Umberto Eco A Rózsa neve című művében az egyik elégetett eretnek szerzetes Segarelli és Dolcino követője, azaz dulciniánus eretnek volt.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gherardo Segarelli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Magyar forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskely Mária: Szerzetesek- A megszentelt élet 99 intézménye. 1990. ISBN 963027955X  
  • Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára. 2006. ISBN 9639642304  
  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története. 1987. ISBN 9633634814