Déli tarvarjú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Geronticus calvus szócikkből átirányítva)
Déli tarvarjú
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Threskiornithinae)
Nem: Geronticus
Wagler, 1832
Faj: G. calvus
Tudományos név
Geronticus calvus
(Boddaert, 1783)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli tarvarjú témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli tarvarjú témájú médiaállományokat és Déli tarvarjú témájú kategóriát.

A déli tarvarjú (Geronticus calvus) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj.

A Geronticus madárnem típusfaja.

Elterjedése[szerkesztés]

A déli tarvarjú csak Afrika déli részének hegyvidékein él, Szváziföldön, Lesothóban és a Dél-afrikai Köztársaságban.

Legtöbbjük a Sárkány hegységben él.

A magasan fekvő füves területeken él 1200 és 1850 méter között.

Megjelenése[szerkesztés]

Hossza 80 centiméter és testtömege 1300 gramm. Nagyon hasonlít a tarvarjúra, csak valamivel világosabb a pofája és nincsenek felmereszthető tarkótollai.

Életmódja[szerkesztés]

Magvakat, sáskákat, rovarokat, csigákat, férgeket és néha kisemlősöket fogyaszt. Előszeretettel táplálkozik szavannatüzek idején, amikor a tűz elől menekülő rovarok bőséges élelemforrásként szolgálnak számára.

Többnyire költését is a szavannatüzek időszakára teszi.

Szaporodása[szerkesztés]

Kolóniában költ, mint a legtöbb íbiszféle. Fészkelő kolóniái sziklafalakra települnek. Júniusban térnek vissza a madarak a költőcsoportjukhoz, ami sokszor csak kevés (2-5) fészekből áll, de több tucat fészek is előfordul. A tojók augusztus eleje és szeptember vége között 2 vagy 3 tojást raknak. Két hónap múlva a fiatal déli tarvarjak kirepülnek.

Jelenleg számuk 7000 és 10 000 egyed közé tehető.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]