Gerard Leman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerard Leman
George leman.jpg
Gérard Mathieu Joseph Georges Leman altábornagy
Született 1851. január 8.
Liège
Meghalt 1920. október 17. (69 évesen)
Liège
Nemzetisége belga

Gérard Mathieu Joseph Georges Leman (Liège, 1851. január 8. - Liège, 1920. október 17.) altábornagy, belga katona, első világháborús parancsnok. Hazájában háborús hősként tisztelik, annak ellenére, hogy csak a háború első hónapjában vett részt harccselekményekben.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehman a belga király, I. Albert katonai tanácsadója volt a háború alőtt. A háború kitörése előtt Albert a liège-i erődítményrendszer védelmével bízta meg Lemant. Az 1880-as években épült, némileg elavult erődítményrendszerben 12 megerősített támaszpont épült Liège köré. Lemannak összesen 70000 fő állt a rendelkezésére, a reguláris csapatokat és a népfelkelőket is beleszámítva, amely nem volt elegendő a város és az erődítmények megfelelő védelméhez. Liège azonban stratgéiai fontosságú volt a németeknek a Schlieffen-terv végrehajtásához: a város elfoglalása volt a kulcs az Ardennek megkerüléséhez és Belgium, valamint Franciaország északi részének elfoglalásához.

Mivel Leman tudta, hogy a Schlieffen-terv sikeréhez a város elfoglalása kulcsofontosságú volt, 18000 főt állított munkába, hogy a város környéki erődítményeket helyreállítsák és megerősítsék. A városba látogató egyik belga miniszter megjegyezte, hogy a nagyszabású munkálatok veszélyezteti Belgium semlegességét és okot adhatnak Németországnak a háború kirobbantására. Leman-t nem hatotta meg ezt és azt válaszolta: Belgium térden állva fogja megköszönni neki erőfeszítéseit, ha kitör a háború. Ha nem, akkor pedig nyugodtan lefokozhatják.

A város ostroma 1914. augusztus 5-én kezdődött és Leman vezetésével a belga csapatok súlyos veszteségeket okoztak az előrenyomuló 2. német hadseregnek. A német parancsnok, Ludendorff kénytelen volt elrendelni a zeppelinek és a nehéztüzérség bevetését. Liege ellen használták a Krupp művek által gyártott, 420 mm űrmérető „Kövér Berta” mozsarat is.

Bár a város augusztus 7-én elesett, az erődök védői továbbra is kitartottak. Augusztus 5 és 16 között azonban a súlyos tüzérségi támadások okozta károk miatt egymás után estek el az erődítmények, magát Lemant augusztus 16-án eszméletlenül mentették ki harcálláspontjáról, Fort Loncin erődjéből.

Fort Loncin, a város védelmét irányító Leman tábornok főhadiszállásának romjai

Leman maga így számolt be naplójában a német támadásról[1]

…(november) 11-én a németek 7 és 10 centiméteres ágyúkkal kezdtek lőni minket. 12-én és 13-án tüzet nyitottak a 21 centiméteres ágyúk is. De csak 14-én vetették be a legnagyobb fegyvereiket és kezdték meg az erődítmények lerombolását.

Azon a napon, délután 4 óra körül, egy német tiszt 200 lépésre közelítette meg az erődöt, jelzőzászlóval a kezében. Nem sokkal ezután az ostromlók, akik most már pontosabban tudtak célozni, félelmetes tüzelésbe kezdtek, amely több órán át tartott. A bal oldali lejtőn telepített üteg megsemmisült, az ellenség 21 centiméteres ágyúinak tüzében.

A támadás harmadik szakasza 15-én hajnali 5 órakor kezdődött, és megszakítás nélkül délután 2 óráig tartott. Egy gránát telibetalálta azt a bunkert, ahol a harcálláspont volt. A robbanás erejétől minden fény kialudt és a tisztek majdnem megfulladtak a lőporfüsttől.

Amikor a tüzelés abbamaradt, kimerészkedtem, hogy megszemléljem a külső erődítményeket, amik eddigre teljesen romba dőltek. Pár perccel később a németek újrakezdték, mintha minden ágyújuk egyszerre tüzelt volna.

Az erődök elfoglalása ellenére a német támadás megakadt, ami jelentős fegyvertény volt a belga hadsereg részéről és lehetőséget adott a brit és francia csapatok mozgósítására és az erősítések beérkezésére.

Leman maga német hadifogságban töltötte a háborút és csak 1918-ban tért vissza Belgiumba, ahol hősnek kijáró fogadtatásban részesült. Útban a német hadifogolytáborba, Leman levelet írt I. Albertnek, amelyben beszámolt az erődítmények elfoglalásáról. Sorait ezzel zárt: „Akár életemet is adtam volna, hogyha ezzel jobban tudom Belgium szolgálni, de a halált megtagadták tőlem.”

Halála után a belga kormány október 21-ét nemzeti gyásznapnak nyilvánította és munkaszüneti napot rendelt el a közszolgálati intézményekben. Lehman tábornokot az Ixelles-i temetőben helyezték végső nyugalomra.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]