Geraldus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Geraldus (10. század - 11. század?) német költő

Munkáit latin nyelven alkotta. A szentgalleni kolostor több hasonnevű szerzetesével próbálják azonosítani. Fennmaradt a Waltharii poesis (Waltharius-dal) című kiseposzhoz írott 22 soros bevezetője, amely valószínűsíti, ám egyértelműen nem dönti el, hogy ő az egész mű szerzője. A munka formai, illetve nyelvi szempontokat figyelmbe véve származhat vagy a Karoling-korból, vagy a 11. század első negyedéből. Egyes magyar kutatók álláspontja szerint a költemény a népvándorláskori monda hunjaival a nyugati társadalomba már beilleszkedett, de még félelmetes emlékű magyarokra céloz, tehát I. István korában keletkezhetett, s Geraldus 1011 - 1021 közt küldhette el a mainzi érseknek, akihez a prológust írta.

A mű szereplői Attila udvarában őrzött túszok, Waltharius aquitániai királyfi és menyasszonya, Hiltgunt burgundiai királylány; a mű az ő szökésüket és Walthariusnak a frankokkal vívott párviadal-sorozatát meséli el. A műben a férfi és nő viszonyát finoman leíró részlet nem illik a műbe (elképzelhető, hogy utólagos betoldás), de a lakoma, a magyaros harcmodort megörökítő csata, a kiengesztelődés jelenete a szerző eredeti alkotása lehet. A lovagkorban keletkezett költeményekben már nem írtak volna a párviadalokat megelőző osztozkodásokról. A mű nyelve Vergilius alapos ismeretéről árulkodik, 1456 hexameterből áll, ezek kis hányada leoninus. Magyarul első ízben 1898-ban jelent meg. A művet a romantika fedezte fel és tette igazán népszerűvé.

[szerkesztés] Források

Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963 280 286 4