Gepárd M1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gepárd M1
Típus Nehéz mesterlövészpuska
Ország  Magyarország
Alkalmazás
Használó ország  Magyarország,
 USA,
 Törökország,
 Horvátország,
Különböző szovjet utódállamok
Műszaki adatok
Űrméret 12,7 mm
14,5 mm (M3 és M6 változatnál)
Lőszer 12,7 x 108 mm
14,5 x 114 mm (M3 és M6 változatnál)
Tömeg 17,5 kg kg
Fegyver hossza 1570 mm mm
Csőhossz 1100 mm
Elméleti tűzgyorsaság 4 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 840 m/s
Max. lőtávolság 2000 m
Irányzék típusa 12x távcső

A Gepárd M1 egy 12,7 mm-es nehéz mesterlövészpuska, a Gepárd-fegyvercsalád első modellje. Rendeltetése a gyengén páncélozott célok megsemmisítése 2000 m-en belül.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolcvanas évek közepére szükségessé vált egy olyan speciális lövészfegyver kialakítása, amely a szokásosnál nagyobb lőtávolságon (800–1200 m) képes egyéni-, vagy kollektív páncélzattal védett célpontok támadására. Vagyis egy a második világháborúban alkalmazott páncéltörő ún. "nehézpuska" korszerűsített változatát igényelték a csapatok.

A fejlesztés 1987-ben a Haditechnikai Intézet önálló kezdeményezésére indult, külön érdekesség volt, hogy a kivitelezést nem ipari nagyvállalat, hanem egy kis vállalkozó végezte.

A fegyvernek három alapkövetelményt kellett teljesítenie: a fegyver visszahatása a lövőre kisebb legyen, mint a 12-es sörétes fegyver hatása gyöngysörét alkalmazásakor; álló célpontot 1200 m-ig egy lövéssel kell leküzdeni; 100 m-en a szóráskép nem lehet rosszabb, mint az SZVD puska szórásképe.

A fegyver tervezését a Haditechnikai Intézet szakemberei végezték. A feltételek szerint egylövetű fegyvert terveztek, majd a fegyver vizsgálata során kiderült, hogy egy teherbíróbb irányzékot is kellett tervezni. A fegyvert sikeres csapatpróba után 1991-ben rendszeresítették a Magyar Honvédségben. Azóta több újabb verziót is kifejlesztettek, azonban az M2-M4 típusoknak kisebb a pontossága. A fegyvercsalád kidolgozásában a HTI részéről Földi Ferenc mérnök ezredes, Piroska György és Egerszegi János vett részt.

Szerkezeti kialakítása és jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver hátrarúgása alacsony. Ez a tripla energiaelnyelésnek köszönhető, amelyben részt vesz a csőszájfék, a rugalmas ütközővel ellátott válltámasz és a szilárd feltámasztást adó mellső villaláb és az állítható hátsó láb . A szigorú alapkövetelmények miatt a fegyvercsövet nem rögzíthették egyszerűen a tokozathoz. Az igen finoman megmunkált csúszkarendszer lehetővé tette, hogy a puskacső a lövegeknél megismert hátrasiklást végezze, így jelentősen csökkenteti a hátrafelé ható energiát. A szerkezeti felépítés alapján az ütésszerű hatást átalakították toló jellegűvé.

A tok feladata a cső megvezetése és a terhelés átadása. A további csillapításhoz nagy teljesítményű csőszájféket terveztek. Az automatika kizárásával számos zavaró nyomaték kialakulását küszöbölték ki. A fegyver a mesterlövész feladat jellegének megfelelően egylövetű. A remek szóráskép érdekében lemondtak az automatikus töltésről.

Mivel a hazai 12,7 mm-es fegyvercső kovácsolásához nincs ipari kapacitás, továbbá a speciális fegyver várhatóan alacsony példány száma miatt külföldi csövek közül választottak. Legmegfelelőbb az NSZVT géppuska 1100 mm-es hosszú krómozott változata volt. Bár átlagosan öt bevizsgált csőből csak egy felelt meg a fegyver követelményeinek. A puskához önállóan tervezett zárszerkezetet készítettek. A hagyományos irányzékok sem bírták ki a nagy erőket, így 300 g-s terhelést elviselő optikai irányzékot terveztek és készítettek.

A fegyvertokhoz mellső villaláb és állítható hátsó láb kapcsolódik, amely az esetleges talajegyetlenség kiküszöbölését segíti. A vállpárna tüzeléskor a tusába süllyedve lehetővé teszi a cső hátrasiklását. Az arcpárna kialakítása segíti a lövő szem magassága szerinti megfelelő távolság beállítását.

A fegyver szétszerelt állapotban, csővázas hátizsákban szállítható. A hátizsák egyben fegyverállványként is alkalmazható.

Szórása megfelelő lőszerrel, 0,7 szögperc (MOA), vagyis 1000 m-en kb. 20 cm a szórása szélcsendben. A nagy és nehéz lövedék azonban kevésbé érzékeny a szélre, mint a normál mesterlövészpuskák kisebb tömegű lövedékei.

A GEPÁRD puskák magyar fejlesztésű speciális 12x60-as, 6x42-es, vagy single point optikai irányzékokkal láthatók el, de az M1 változaton kívül mindegyiknek van mechanikus szükségirányzéka is. Az optikai irányzékok 300 g terhelés elviselésére készültek, szállemez megvilágítással és beszabályozási lehetőséggel rendelkeznek. Az optikai irányzékokra a készletezett adapterrel felszerelhető (előtétként) a norvég SIMRAD KN202F csillagfény-erősítős éjjellátó készülék, mely segítségével az álló alak méretű célok 800 m-ig leküzdhetők. A személyvédelmi-közelharc fegyver tervezett irányzéka nagy érzékenységű videokamerával kombinált videoszemüveg optikai irányzék, amely lehetővé teszi a célzást anélkül, hogy a fegyvert (hagyományos módon) a szem magasságába kellene emelni. Emiatt jelentősen lerövidül a lövész reakcióideje.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tömeg: 18 kg
  • Célzott lőtávolság: 2500 m, álló alakra 2200 m
  • Páncélátütő képesség: 100 m-en 25 mm, 800 m-en 15 mm
  • Lőszer: 12,7 × 107 mm (orosz szabványú)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]