Georgiosz Gemisztosz Pléthón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georgiosz Gemisztosz Pléthón
Gemisto Pletone - Tomba (1465) al Tempio malatestiano, Rimini - Foto Giovanni Dall'Orto, aprile 2004 01.jpg
Született
1355
Konstantinápoly
Elhunyt
1452. június 17. (96-97 évesen)
Misztrász
Foglalkozása filozófus
szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgiosz Gemisztosz Pléthón témájú médiaállományokat.
Arcképe (1469-1461)

Georgiosz Gemisztosz Pléthon (görögül: Γεώργιος Γεμιστός; Konstantinápoly, 1355 körül – Misztra, 1452. június 26.) bizánci filozófus, neoplatonista. Egyike azon gondolkodóknak, akiknek köszönhető, hogy Nyugaton a görög nyelv és kultúra újra reneszánszát kezdi élni. Visszavezette a platóni tanokat a nyugati gondolkodásba.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltehetően Bizáncban született 1355-ben, Adrianopoliszban tanult, majd felvette a Plethon nevet, az általa nagyra tisztelt Platón neve után. Hosszú vándorlás után, amelynek során felkereste Ciprust és Palesztinát, Misztrában telepedett le, ott hozta létre iskoláját, és tanított. Tanítványa lett Besszarion. Részt vett a ferrarai zsinaton, amely a keleti és nyugati keresztény egyház egyesítését tűzte ki célul, hogy útját állják a török hódításnak. Később Firenzébe ment, ahol humanistáknak tartott előadásokat a platonista filozófiáról. Ennek hatására döntött úgy Cosimo de’ Medici, hogy létrehozza az Akadémiát, amelynek élére Ficinót jelölte. 99 éves kora táján halt meg Misztrában.

Tanai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pléthón Misztrában filozófiát, csillagászatot, történelmet és földrajzot is tanított. Platón tanait előnyben részesítette Arisztotelésszel szemben, rámutatva De Differentiis c. művében kettejük istenképének különbségeire. Pléthón kijelenti: Platón teremtőként látja Istent, valamennyi szubsztancia, és így az egész univerzum alkotójaként, míg Arisztotelész mozgatóként írja le. És amíg Platón szerint a létezés végső oka is Isten, addig Arisztotelész istene a mozgás és változás végét jelöli. Bírálja Arisztotelészt, amiért lényegi kérdések helyett lényegtelenekkel foglalkozott és elmulasztott szólni arról például, hogy a mennyeket az ötödik elem alkotja vagy hogy a kontempláció micsoda örömhöz vezet. Erre írt választ később korábbi tanítványa, későbbi ellenfele, Gennadiosz, aki skolasztikusként megvédi az arisztotelészi tanokat.

A bizánci császároknak írt pamfletjeiben 1415 és 18 között rámutatott arra, miképpen lehetne a birodalmat újjászervezni Platón Állama szerint. Elképzelését a Peloponnészoszon gondolta véghezvinni, mert úgy tartotta, őkaz ókori hellének leszármazottai. Az erős monarchikus államban a vezetőt egy jól képzett tanács látja el javaslatokkal. A hadsereg helyi születésű görög harcosokból kell álljon, akiket az adófizetők támogatnak. Ezért a többi lakos mentesül a katonai szolgálat alól. A föld az állam tulajdonában van, mindenki a termények harmadát az államnak adja. Szűzföldek művelését külön támogatnák. A kereskedelem korlátozottan lehetséges, a bartert előnyben részesítené, akárcsak a helyi terményt az importáruk rovására. A csonkítást, mint büntetési módot, elveti, ugyanakkor a bilincs használatát támogatja. A homoszexuálisokat máglyára küldené. II. Manuel császár és fia később egyiket sem valósították meg javaslatainak.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nómoi (Törvények könyve)
  • De Differentiis (Platón és Arisztotelész istenképének összehasonlítása)
  • Zarathusztra és Platón tanainak összegzése

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mandilas, Kostas, Georgius Gemistos Plethon (Athens 1997)* ISBN 960-7748-08-5
  • Masai, François, Pléthon et le platonisme de Mistra (Paris, 1956)
  • Runciman, Steven, The Last Byzantine Renaissance (Cambridge, 1970)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgiosz Gemisztosz Pléthón témájú médiaállományokat.