Jeórjiosz Avérof (cirkáló)
| Jeórjiosz Avérof | |
 | |
| A hajó múzeumhajóként | |
| Hajótípus | páncélos cirkáló |
| Névadó | Georgios Averoff |
| Üzemeltető |  Görög Haditengerészet |
| Hajóosztály | Pisa-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő |  Orlando-gyár, Livorno |
| Építés kezdete | 1907 |
| Vízre bocsátás | 1910 |
| Szolgálatba állítás | 1911 |
| Sorsa | Ma múzeumhajó |
| Merülés | 7,18 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeórjiosz Avérof témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Jeórjiosz Avérof (Γεώργιος Αβέρωφ) egy páncélos cirkáló típusú görög hadihajó, melyet a 20. század elején építettek, de ma is szolgálatban van mint múzeumhajó. A nevét Jeórjiosz Avérof görög üzletemberről kapta. A hajó a görög haditengerészet egyik jelképe.
Története[szerkesztés]
Építése[szerkesztés]
A hajót 1907-ben kezdték el építeni az olaszországi Livornóban, az Orlando-gyárban. A harmadik és egyben utolsó Pisa-osztályú páncélos cirkáló. Az építés három évig tartott, és a gyártó cég anyagi gondjai miatt még befejezése előtt Görögországba került. Az építés görögországi befejező szakaszában az eredeti 9,2 hüvelykes lövegeket 10 hüvelykesre cserélték. 1910-ben bocsátották vízre, a rá következő évben pedig szolgálatba is állították.
Tengerészeti pályafutása a kezdetektől máig[szerkesztés]
A Balkán-háborúk idején Pávlosz Kunturiótisz görög admirális zászlóshajója volt. 1912 októberében részt vett a Lémnosz szigetének elfoglalásában a törökök ellen. 1912. december 12-én és 1913. január 18-án is a török flotta kitörést kísérelt meg, de a két flotta egymással vívott csatáiban a Dardanellák közelében végül a görög haditengerészet győzedelmeskedett. A cirkáló tizenegy gránáttalálatot kapott, de jó páncélzata megvédte a hajót a súlyosabb károktól.
Mikor Görögország belépett az első világháborúba, a hajó más görög hadihajókkal együtt csatlakozott a Földközi-tengeri antant hadiflottához.
A második világháborúban, mikor a német-olasz csapatok megszállták Görögországot, a páncélos cirkálónak sikerült a brit fennhatóság alatt álló Alexandriába menekülnie. 1945-től iskolahajóként, majd laktanyahajóként teljesített szolgálatot. A 70-es évek végéig a Pórosznál horgonyzott. 1984-től máig múzeumhajóként megőrizték és mára a görög tengerészet egyik jelképe lett.
Technikai adatok[szerkesztés]
- vízkiszorítás: 9450 t vagy 11 000 t (max.)
- hossz: 141 m
- szélesség: 21,1 m
- merülés: 7,4 m
- hajtómű: 2 db háromszoros expanziós gőzgép
22 db Belleville-kazán
2 db hajócsavar - üzemanyag: szén, 1500 t
- teljesítmény: 19 000 LE
- sebesség: 22 cs (max.)
- hatótávolság: 7125 tmf/10 cs
- fegyverzet: 4 db 23,4 cm-es L/45 ágyú
8 db 15,2 cm-es L/45 ágyú
8 db 12 cm-es L/45-ös ágyú
4 db 7,6 cm-es L/45-ös ágyú
2 db 7,6 cm-es légvédelmi ágyú
2 db 4,7 cm-es ágyú
5 db 4 cm-es légvédelmi-gépágyú
2 db gépágyú
3 db 45,6 cm-es torpedó - legénység: 670 fő
Képgaléria[szerkesztés]
-
A cirkáló jellegrajza. -
A páncélos cirkáló 1944. október 20-án Pireuszban. -
A páncélos cirkáló egyik ikerágyús, fő lövegtornya. -
A páncélos cirkáló tatfedélzete. -
Jeórjiosz Avérof szemből. -
A hadihajó 2005-ben -
Zászlóshajóként a balkáni-háborúk idején, az éliszi csatában
Források[szerkesztés]
- Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: Hadihajók, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984., ISBN 963-326-326-3
.png){kind=small}