George Whitefield

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Whitefield
George Whitefield (head).jpg
Született
1714. december 16.
Gloucester
Elhunyt
1770. szeptember 29. (55 évesen)
1770. szeptember 30. (55 évesen)
Foglalkozása teológus

George Whitefield (1714. december 16.1770. szeptember 30.), (néha George Whitfieldnek írják) egy vándorló anglikán lelkész volt, aki részt vett a nagy-britanniai Nagy Ébredés terjesztésében, különösen az észak-amerikai angol gyarmatokon.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Southgate utcai Bell nevű fogadóban született, Gloucesterben, Angliában. Rendkívül meghatározó egyénisége volt a metodista vallás intézményének. Amerikában történő prédikációi által vált híressé, melyeknek jelentős része a 18. századi keresztény újjászületési mozgalom keretén belül lett tartva, mely mozgalom a „Nagy Ébredés” néven is ismert.

George Whitefield egy özvegyasszony fia volt, aki egy fogadót vezetett Gloucesterben. Már gyermekkorában láthatóvá vált a fiú szenvedélye és tehetsége a színpadi szereplés iránt, mely stílus mindvégig megfigyelhető volt a szentbeszédei alatt színháziasan előadott Biblia történeteken. Először a Crypt Iskolába, Gloucesterbe, majd az oxfordi Pembroke Főiskolára járt, ahova ösztöndíjasként került be a rangsor aljára, mert szerény anyagi háttere miatt nem tudta fizetni a tandíjat. A tandíj térítés ellenében viszont ráruháztak néhány feladatot, mellyel néhány felsőbb rangú tanulót kellett kiszolgálnia. Ezek közé tartozott a reggeli ébresztés, cipő bokszolás, könyvek cipelése és a legtöbb esetben a szemináriumi munkájuk megírása. Tagja volt az Oxford Egyetem Szent Klubjának, csakúgy mint a Wesley testvérek, John és Charles.

Utazás és evangélizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Whitefield első istentiszteletét a Crypt Templomban tartotta szülővárosában, Gloucesterben. Már korábban a Szent Klub vezetőjévé vált Oxfordban, mikor a Wesley testvérek elhagyták az iskolát. Az egyik legismertebb metodista volt és akiről a legtöbbet is publikáltak, főként mikor átvette Hywel Harris prédikálási szokását, hogy a szabad ég alatt tartsa szentbeszédeit Hanham Mount-on, Kingswoodban. 1738-ban Amerikába menetele előtt, ahol később Savannah, Georgia plébánosa lett, meghívta John Wesley-t első alkalommal, hogy prédikáljon a kültéri szószékről Kingswoodban, majd Blackheathben, Londonban. Rövid georgia-i távolléte után a rákövetkező évben haza utazott, hogy folytathassa a szabad ég alatti evangelizációkat.

Whitefield elfogadta az „eleve elrendelésről” szóló hitcikkelyt, nem értett egyet a Wesley testvérek nézetével az arminianizmusról. Az eltérő vélemények eredményeként a Wesley testvérek megalapították saját vallási mozgalmukat. George rendezte meg és egyben volt az elnöke is az első Metodista Konferenciának. Már a konferencia szervezés elején elhatározta, hogy az evangelizációs munkájára fog koncentrálni, úgyhogy lemondott a posztról.

Három gyülekezetet hoztak létre az Ő nevében, egyet Bristolban és kettő másikat Londonban, a Moorfields Imaházat és a Tottenham Court Road Kápolnát. Később a második Kingswood Iskolai találkozók is Whitefield Imaház név alatt tevékenykedtek tovább Kinswood városban, Bristol keleti részén. Káplánja volt Huntingdon Grófnőjének, Selinának, és néhány követője is csatlakozott a Huntingdon Grófnő Társasághoz, akiknek a kápolnai kiadásait a Grófné fedezte egymagában, és ahol a kálvinista metodizmus volt jellemző, hasonlóan mint Whitefield kápolnáiban. A legtöbbjét ezeknek a templomoknak angol megyékben építették fel, majd Walesben és egyet Londonban állítottak fel, a Spa Fields Kápolnát.

1739-ben Whitefield visszatért Angliába, hogy adományokat gyűjtsön a Bethesda Árvaház létrehozásához, mely még ma is működik, mint a legrégebb óta fennálló jótékonyságra létrehozott intézmény Észak-Amerikában. Mikor visszament az Egyesült Államokba sorozatos keresztény megtérési prédikációkat tartott, melyre az "1740-es Nagy Ébredésként" emlékeznek. Hosszú hónapokon át minden nap prédikált nagy közönségeknek, néha ez több ezer embert jelentett, ahogy utazott a kolóniákon át, különösképpen Új-Anglia államban. A leghosszabb lóháton megtett útja New Yorktól Charlestonig tartott, amire az addigi időkig fehér ember vállalkozott.

Eredendően illegális volt a rabszolgatartás Georgia-ban, de 1749-ben voltak kezdeményezések a legalizálásra, melyeket Whitefield támogatott. George-nak is voltak rabszolgái, akik az árvaházban dolgoztak és akiket a Huntingdon Grófnőjére hagyott halála után.

Csakúgy, mint a korabeli és jól ismert Jonathan Edwards (teológus), Whitefield is kitartó reisingeri kálvinista teória hűséggel hirdette az igét, mely lépést tartott a 39 hitcikkelyes (Works 3:383) mértéktartó kálvinizmussal. Egyrészről határozottan állította Isten egyedüli közbenjárását az üdvözülésben, másrészt szabadon felajánlotta az evangéliumot majdnem minden istentisztelet végén ezt mondva: „Jöjjetek ti szegények, elveszettek, tönkrement bűnösök, jöjjetek ahogyan vagytok Krisztushoz” (Borman, 73).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]