Georg von Reicherstorffer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Georg von Reicherstorffer (Nagyszeben, 1495. k. – Prossnitz, 1554 k.) erdélyi szász történetíró és térképész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja a nagyszebeni káptalan szolgálatában álló Andreas Reicherstorffer volt; a család Reichesdorfból (Medgyesszék) származott és ezért viselték ezt a nevet. Humanista oktatásban részesült, de erről csak annyi ismert bizonyossággal, hogy 1520. október 25-én beiratkozott a bécsi egyetemre, de maradtak fenn utalások páduai tanulmányokra is. Legkésőbb 1522-re befejezte tanulmányait, mert ettől az évtől kezdve 1525-ig városi írnok volt Nagyszebenben, ahol "Sacra apostolica et imperiali autoritatibus notarius publicus et tabellio juratus" címmel írta alá magát. A hatáskörébe tartozott a városi tanács jegyzőkönyveinek vezetése és a végrendeletek rögzítése is.

1525-től Mária magyar királynő titkára volt. II. Lajos király halála után I. Ferdinánd szolgálatába állott és 1527-ben királyi titkár és tanácsos, utóbb erdélyi kincstartó lett. Bél szerint (Notit. novae Tom. I. 455. l.) 1537-ben a kir. magyar kamaránál tanácsos volt.

I. Ferdinánd többször is őt küldte fontosabb ügyekben Erdélybe és Moldvába. 1528-ban erdélyi körutat tett két honfitársa, Sigmund Gross és Martin Maurer társaságában, hogy Szapolyai János híveit gyengítse és a szászokat I. Ferdinánd részére megnyerje. A küldetésüket olyan sikeresen teljesítették, hogy előbb Brassót, majd a többi szász várost lázították fel az Erdélybe menekült Szapolyai János ellen. A hajthatatlanokat, köztük Morgondai János nagysinki királybírót és Peter von Tobesdorff (Tóbiássy Péter) eceli őrgerébet eltávolították. A városokat csapataikkal terrorizálták, még a Ferdinánd-párti Markus Pemflinger nagyszebeni királybíróval is összetűztek.

Reicherstorffer kétszer járt követségben Moldvában. 1527. június 27-én I. Ferdinánd meghatalmazottjaként, Pozsonyon keresztül utazott Olmützbe, Krakkóba, Lembergbe és Bákóba Petru Rareș moldvai fejedelemhez, hogy vele szövetséget kössön; miután ez megtörtént, Brassóba utazott, ahol sikerült a lakosságot Ferdinánd részére megnyernie, de megszerezte a többi szász, illetve az erdélyi főurak rokonszenvét is.

1530 és 1531-ben Olmützben élt és Ferdinánd az erdélyi ügyekben mindenkor kikérte tanácsát. Ferdinándnak tett szolgálatai fejében 1532. július 12-én V. Károly német-római császár nemesi rangra emelte Nicasius nevű testvérével együtt. 1535-ben visszatért második moldvai küldetéséből, 1543-ig Budán és Olmützben tartózkodott. Életének ebben a nyugodtabb szakaszában írta Erdély és Moldva földrajzáról szóló művét. 1543-ban az esztergomi érsek elbocsátotta a kamarai szolgálatból, viszonylag alacsony járadék biztosítása mellett. Reicherstorffer panaszt tett Ferdinándnál, hivatkozva a király szolgálatában elszenvedett anyagi veszteségeire, de nem járt sikerrel. Ekkor lányához költözött a morvaországi Prossnitzba, és itt töltötte utolső éveit betegségben és szegénységben. Az utolsó adalék róla 1554. június 17-én kelt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Moldaviae Qvae Olim Daciae Pars, Chorographia, Georgio a Reicherstorf. Viennae, M. D. XLI. (Az utolsó levél előlapján a Reichersdorfer czímere.)
  • Chorographia Transylvaniae, Quae Dacia olim appellata, aliarumquae provinciarum & regionum succuncta descriptio & explicatio. Georgio a Reychersdorff… autore. U. ott, M.D.L. (A 21. levélen külön czymlappal áll: Moldaviae, Quae Olim Daciae Pars, Chorographia. A Transylvania és Moldavia újabb kiadása, Bronovius Tartariajával együtt. Köln, 1595.).
Magyar kiadása: Chorographia Transilvaniae. Chorographia Moldaviae/Erdély és Moldva leírása 1550. A szöveget gondozta, fordította, a kísérőtanulmányt és a magyarázatokat írta Szabadi István. Debrecen, 1994.
  • Transsilvaniae Olim. Daciae. Dictae Descriptio a Io. Petro & Paulo Manuciis, ex uariis ueterum & recentiorum Scriptorum monumentis, & praecipue ex Georgio a Reychersdorff, accurate in unum congesta. Romae, M. D. XCVI.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Johann Karl Schuller: Georg Reicherstorffer und seine Zeit. Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen, XXI. évf. (1859) 3–69. o.
  • Friedrich Teutsch: Drei sächsische Geographen des sechzehnten Jahrhunderts. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, XV. évf. (1880) 562–652. o.
  • Bernhard Capesius: Der Hermannstädter Humanist Georg Reicherstorffer. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, (1967) 35–62. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]