Georg Kerschensteiner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georg Kerschensteiner

Georg Michael Kerschensteiner (München, 1854. július 29. - München, 1932. január 15.) német pedagógus, és a "munkaiskola" alapítója. Nagyban hozzájárult a modern német népiskolák és szakiskolák fejlődéséhez.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elszegényedett kereskedőcsaládból származott. Szülei, Anton és Katharina Kerschensteiner. Hat évesen a müncheni Szentlélek lelkésziskolába járt, 12 évesen gimnáziumi előkészítőbe. A gimnázium befejeztével, megkezdte oktatói tanulmányait. Gyakorlatát egy lechhauseni és egy fortsinnigi iskolában végezte. 1874-ben, Kerschensteiner otthagyta az iskolát és magántanuló lett. Saját lábára állt, megélhetését pedig, magán zenetanárként biztosította. 1877 és 1880 között matematikát és fizikát tanult a müncheni műszaki főiskolán, majd '80-tól '83-ig doktori iskolát végzett a Lajos Miksa Egyetemen (Über die Kriterien für die Singularitäten rationaler Kurven vierter Ordnung).

1883-tól, Kerschensteiner gimnáziumi asszisztensként , matematikát és fizikát tanított a nürnbergi Melanchthon Gimnáziumban. 1885-ben matematika tanár az állami kereskedelmi iskolában, 1890-től matematika-fizika tanár Schweinfurtban, '93-ban pedig Münchenben, a Ludwig Gimnáziumban. 1895-ben beválasztják a Müncheni Iskolatanácsba. 1918-ban visszalép a tagságtól, ezután tiszteletbeli professzorrá avatják.

Reformpedagógusként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iskolatanácsba való választása után, Kerschensteiner a népiskolák megreformálásával kezdett foglalkozni (pl. iskolakötelezettség 8 éves kortól). 1900-ban - a mai szakiskolák elődjeként - bevezették a munkaiskolát és a "munkatanítást". Később ezek a munkaiskolák udvarral és műhelyekkel egészültek ki. A munkapedagógia az újra felkarolt, kereskedelemorientált tanítási elv fogalma lett.

Kerschensteiner, alapgondolatait 1901-ben, "A német fiatalság állampolgári nevelése" című tanulmányában fogalmazta meg, mellyel az Erfurt Akadémia versenyének első helyét nyerte el. Az állam "nemesítését" és a fiatalok erkölcsi hanyatlásának megakadályozását, szakmák tanításával, állampolgári és politikai ismeretek oktatásával és egészséges életmódra neveléssel tervezte. S mindezt új szakiskoláiban. Az egységes politikai nevelés újnak számított. Ez az inkább konzervatívnak nevezhető nevelési cél, nagy szorgalmon és feltétlen engedelmességen alapult. Kerschensteiner úgy gondolta, hogy a továbbképző iskolák/szakiskolák alapelvei a társadalmi visszásságok megoldásai lehetnek. Münchenben átformálta az iskolaügyet, s ezzel mind Németországban, mind külföldön sok követőre talált. 1912-től 1919-ig a Haladás Néppárt képviselőjeként vett részt a Reichstagban. Az I. világháború idején erősen nacionalista beállítottságú volt. Az 1918-as Novemberi Forradalom alatt sok fenyegetést kapott. 1918-ban a Müncheni Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták. 1921-ben, Oskar von Miller, múzeumigazgató mellett Kerschensteiner is helyet kapott a müncheni Deutsches Museum vezetőségében. Sok iskolai közmunkát múzeumlátogatással kötött össze, és ezzel a módszerrel az egyike volt a mai modern múzeumpedagógia megalapítóinak.

Céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerschensteiner szerint a gyermekeknél a tanulni akarást kell elérni, véleménynyilvánításra és önállóságra kell őket ösztönözni a passzív "megtanítás" helyett. A spontaneitás és a cselekvőkészség szerves része kell, hogy legyen a pedagógiai munkának. Kerschensteiner, az életkorhoz igazított fizika és kémia tanítás mellett, fa és fém műhelyeket, tanulókonyhákat és eszközöket biztosított a szakiskolákban. Az iskolai teljesítmény értékelésénél minden tanulót önvizsgálatra, saját maga értékelésére biztatott. A szakmák elsajátítása mellett, fontos célja volt a gyermekek személyiségének formálása, azok tudatos állampolgárrá nevelése.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Deutsches Museumban berendezett kutató részleget, ahol szemináriumokat és továbbképzéseket is tartanak, az ő tiszteletére, Kerschensteiner Kollégiumnak nevezték el.
  • A Német Fizikus Társaság évente adja át a Kerschensteiner ösztöndíjat egy-egy kiemelkedő fizikatanárnak.
  • München városa 1995 óta tünteti ki Kerschensteiner medállal azokat a személyeket, akik a pedagógia területén érnek el sikereket.
  • Először Bécsben, majd Mainzban, Aschaffenburgban, Germeringben, Lübeckben neveztek el róla. Troisdorfban 2010 óta egy szakkollégium neveztek el róla.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die staatsbürgerliche Erziehung der deutschen Jugend. 1901 (10 und mehrfach veränd.Auflagen bis 1931)
  • Grundfragen der Schulorganisation. 1907
  • Begriff der Arbeitsschule. 1912; Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 2002, ISBN 3-534-15195-X
  • Charakterbegriff und Charaktererziehung. 1912
  • Wesen und Wert des naturwissenschaftlichen Unterrichts. 1914
  • Das Grundaxiom des Bildungsprozesses und seine Folgerungen für die Schulorganisation. 1917; Dieck, Heinsberg 1999, ISBN 3-88852-406-7
  • Die Seele des Erziehers und das Problem der Lehrerbildung. 1921
  • Autorität und Freiheit als Bildungsgrundsätze. 1924
  • Theorie der Bildung. 1926
  • Pädagogik der Gegenwart in Selbstdarstellung, 1. 1926
  • Texte zum pädagogischen Begriff der Arbeit und zur Arbeitsschule. Schöningh, Paderborn 1982

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Literatur von und über Georg Kerschensteiner im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek