Georg Gottfried Gervinus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georg Gottfried Gervinus
Sírja Heidelbergben

Georg Gottfried Gervinus (Darmstadt, 1805. május 20.Heidelberg, 1871. március 18.) német történetíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1825-ben a giesseni egyetemre iratkozott be. A következő évben Heidelbergbe ment, ahol Schlosser hatása alatt történelmi tanulmányokkal kezdett foglalkozni. 1830-ban magántanár lett a heidelbergi egyetemen és 1835-ben kiadta híres munkájának: Geschichte der deutschen National-Litteratur (Lipcse, 1835-42, 5 kötet) első kötetét. (A későbbi kiadások címe: Geschichte der deutschen Dichtung.) Korszakalkotóvá tette ezt az úttörő munkát az a körülmény, hogy Gervinus az első volt, aki a német irodalomtörténetet a politikai és a műveltség-történelemmel a legszorosabb összeköttetésben tárgyalta. 1835-ben a göttingeni egyetemre hívták meg tanárnak és ott írta Grundzüge der Historik (1837) című, mély reflexióról tanúskodó kis munkáját. Göttingeni tartózkodása azonban rövid ideig tartott, mivel a hannoveri alkotmány felfüggesztése ellen hat tanártársával ő is tiltakozott. Emiatt 1837 decemberében állását elveszítette és száműzték. Egy ideig Darmstadtban, majd Olaszországban tartózkodott és 1844-ben Heidelbergben telepedett le. 1847-ben megalapította a Deutsche Zeitungot, mely a Németország szövetséges állammá való átalakítására törekvő pártnak főközlönye lett. 1848-ban tagja volt a frankfurti parlamentnek. A nemzetgyűlés feloszlatása után teljesen visszavonult a politikai élettől és előbb Shakespeare-ről írt egy terjedelmes tanulmányt (Lipcse, 1849-52, 4 kötet), majd a legújabb kor történelmét dolgozta fel az Einleitung in die Geschichte des XIX. Jahrhunderts és Geschichte des XIX. Jahrhunderts (Lipcse, 1856-66, 8 kötet) című hézagpótló és sok tekintetben úttörő munkáiban. Megélte a német egység megalapítását, de ellenezte a vér- a vas-, valamint a porosz politikát. E miatti elégedetlenségének a Geschichte der deutschen Dichtung új kiadásának előszavában (1879) adott kifejezést. Sokat fáradt a halle-i Händel-szobor és lipcsei Händel-társulat alapítása körül. Özvegye, Viktoria Gervinus Händel műveinek oktatás szempontjából válogatott kiadását rendezte sajtó alá (1892). Munkái közül, a már említetteken kívül, kiemelendők: Denkschrift zum Frieden an das preuss. Königshaus; Selbstkritik (1872); Händel und Shakespeare. Zur ästhetik der Tonkunst (Lipcse, 1868) és Nekrolog über Friedrich Christoph Schlosser (u. o. 1861).[1] 1893-ban jelent meg önéletrajza: Gervinus Leben, von ihm selbst verfasst (Lipcse).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Lehmann, G. Versuch einer Charakteristik (Hamburg, 1871); Gosche, G. (Lipcse, 1871); Briefwechsel zwischen jakob und Wilh.-Grimm, Dahlmann u. G. (Berlin, 1885).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]