Georg Friedrich von Waldeck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Waldecki György Frigyes
Georg Friedrich zu Waldeck.jpeg

Waldeck-Pyrmont grófja, hercege 1682 óta
Uralkodási ideje
1664 – 1692
Elődje Henrik Wolrad (1642–1664)
Utódja Keresztély Lajos (1645–1706)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Waldeck-ház
Teljes neve Georg Friedrich von Waldeck-Eisenberg
Született 1620. január 31.
Arolsen
Elhunyt 1692. november 19. (72 évesen)
Arolsen
Nyughelye Korbach
Házastársa nassau-siegeni Erzsébet Sarolta (1626–1694)
Gyermekei

Wolrad Kertesztély (1644–1650)
Frigyes Vilmos (1649–1651)
Louisa Anna (1653–1714)
Sarloza Amalie (1654–1657)
Károly Vilmos (1657–1670)
Károly Gusztáv (1659–1678)
Zsófia Henriette (1662–1702)


Albertine Erzsébet (1664–1727)
Édesapja IV. Wolrad
Édesanyja Anna baden-durlachi őrgrófnő

Georg Friedrich von Waldeck teljes nevén Georg Friedrich von Waldeck-Eisenberg (Arolsen 1620. január 31.Arolsen 1692. november 19.) német hadvezér, később hollandiai parancsnok.

A Waldeck család címere

Waldeck ősei 12. századi német grófok. Édesapja IV. Wolrad waldeck-eisenbergi gróf, édesanyja Anna baden-durlachi őrgrófnő. A családban a harmadik gyerek volt.

Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem seregében főgenerálisi tisztségig vitte, később a fejedelem egyik minisztere lett. Testvére Josias von Waldeck ezredesi rangban állt a brandenburgi hadseregben.
A brandenburgi hadakat irányított a lengyelek elleni északi háborúban (1655-60), amelyet Svédországgal szövetségben indítottak.
Lengyelország nagy részét megszállták, de a lengyelek Częstochowa alatt visszaverték a megszentelt kegyhelyet elfoglalni akaró svédeket. Ez felserkentette a csüggedt országot, amelynek oldalára állt az orosz cár, s segítségül jöttek a zaporozsjei kozákok és a krími tatárok.
Waldeck, Frigyes Vilmos és X. Károly Gusztáv svéd király vezette svéd-brandenburgi hadak legyőzték a háromnapos varsói csatában a lengyel-litván-tatár sereget. Ezzel szemben a lengyelek és a tatárok betörtek a hűbéres Hercegi Poroszországba (ugyanis az ország átállt a svédek oldalára). Waldeck vezette a svéd-porosz hadakat, melyek brandenburgi erőkkel és Bogusław Radziwiłł litván herceg néhány zászlóaljával egészültek ki. A lengyelek és a krími tatárok serege ellenben nagy győzelmet aratott Prostkennél Waldeck felett, kiküszöbölve a varsói fiaskót. Filipopównál ugyan Waldeck győzött, de ezzel nem ért el komolyabb sikert, mert eddigre már a svéd és német erőket Lengyelország jórészéről kiszorították.
1657-ben Brandenburg kiegyezett Lengyelország-Litvániával, ezért cserébe megkapta a Porosz Hercegséget. Waldeck ezután már a svédek ellen harcolt, s az osztrákokkal és a lengyelekkel közösen elűzte a svéd királyt Dániából.

Az északi háborút követően Magyarországon harcolt a törököken ellen. Raimondo Montecuccoli alatt Lipót Vilmos bádeni őrgróffal a német-római sereget vezette. 1664. augusztus 1-jén részt vett a szentgotthárdi csatában. A csata során a Rába folyón át nyomuló törökök a hídfőállásukat biztosították, ami ellen Vilmos őrgróf támadásra adott parancsot. Az előrenyomuló németek azonban késve és eléggé rendezetlenül hajtották végre az ellentámadást, soraik összekeveredtek, ami miatt a törökök egy óriási rohammal szétverték őket. A birodalmi sereg így gyakorlatilag megsemmisült. Waldeck ellenben nem tétlenkedett, hanem összeszedte övéi maradékait és újra csatába irányította, amit végül megnyertek.

1683-ban ismét a török ellen harcolt, ezúttal részt vett az ostromlott Bécs felmentésében és a törökök vereségével végződött kahlenbergi csatában. Rövidesen III. (Orániai) Vilmos angol király szolgálatába állt aki Németalföld főkapitányává nevezte ki. Részt vett a franciák elleni fleurusi és walcourti ütközetekben, Leuzénél pedig Luxembourg marsalltól vereséget szenvedett.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Perjés Géza: A szentgotthárdi csata, Szentgotthárd monográfia 1964.