Geoffroy de Villehardouin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Geoffroy de Villehardouin
Viler3.jpg
Született
1160
Aube
Elhunyt
1213 (53 évesen)
Foglalkozása író
író
történész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Geoffroy de Villehardouin témájú médiaállományokat.

Geoffroy de Villehardouin' (Villehardouin, 1160 k. – 1213) francia történetíró, keresztes lovag.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1160 körül született Villehardouin várkastélyban, Bar-sur-Aube mellett, Champagne grófságban. Részt vett a IV. (latin) keresztes háborúban.

Villehardouin krónikája a negyedik keresztes háborúról (1585)

1201-ben, mint a francia keresztesek követe Velencébe ment, hogy azok Egyiptomba szállításáról alkudozzon. Az Enrico Dandolo dózse által Zára elfoglalására indított expedícióban is jelen volt, ahogy 1204-ben Konstantinápoly bevételénél és a Bizánci Birodalom ideiglenes megbuktatásánál is. Az új császár, I. Balduin latin császár terjedelmes földbirtokot adományozott neki hűbérül a Hebrus mentén és marsalljává nevezte őt ki. Drinápolynál megmentette a francia sereget a bolgárokkal szemben a teljes megsemmisüléstől. Megírta a negyedik keresztes hadjárat történetét ófrancia nyelven Histoire de la conquęte de Constantinople címen, amely a középkori francia próza egyik legelső terméke. Unokaöccse, V. Geoffroy örökölte méltóságát, akháj fejedelem lett, és egy francia dinasztiát alapított, amely a 14. század elejéig uralkodott.

Részlet történeti művéből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

“A többi keresztes elárasztván a várost,nagy zsákmányra tett szert, s oly nagy volt ez a zsákmány, hogy senki nem tudná elsorolni: arany, ezüst, arany- ezüstneműk, drágakövek, atlaszkelmék, selyemruhák, mókusprém, hermelinbundák, s mindenféle drága holmi, melyekhez foghatót sehol másutt nem találni. És Geoffroy de Villehardouin, Champagne marsallja az igazsághoz híven tanúsíthatja, hogy mióta világ a világ, egyetlen városban sem tettek még szert ekkora zsákmányra. Mindenki abban az épületben szállt meg, amelyik néki tetszett, és igen sok ház közül lehetett választani … És joggal dícsérhették az Urat: mert együttvéve nem több, mint húszezer harcossal és Isten segítségével négyszázezer vagy még ennél is több embert kerítettek hatalmukba a föld legnagyobb és legjobban megerősített városában”[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Idézi: Katus László: Európa története a középkorban, 2. kiadás, 2014, Kronosz kiadó, 398. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geoffroy de Villehardouin: Bizánc megvétele. Budapest, 1985. Európa Könyvkiadó. ISBN 9630734052