Gedő Ilka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gedő Ilka
Ilka Gedő in her studio.jpg
Gedő Ilka műtermében, 1982
Született 1921. május 26.
Budapest
Elhunyt 1985. június 19. (64 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festő, grafikus

Gedő Ilka (Budapest, 1921. május 26. – Budapest, 1985. június 19.) festő, grafikus.

"Gedő Ilka a huszadik századi magyar művészet egyik legjelentősebb, egyben legkevésbé ismert művésze. Bár fiatal kora óta szoros kapcsolata volt kortárs képzőművészekkel, művészettörténészekkel, írókkal és filozófusokkal, egyetemes értékű életműve mégis társtalan, s valószínűleg ez az oka annak, hogy munkássága jószerivel máig feldolgozatlan. Életműve ugyanis nem variációja kortársi művészeti gesztusoknak - ha így lenne, az analógia lehetősége mindenképpen segítené az interpretációt -, hanem alteráció, eltérés, kívülállás, mondhatnánk azt is: irritáció (a magyar művészetben mindenképpen irritatív az 1946 és 1949 között készített önarckép-sorozat). Ugyanakkor viszont nem is karakteres innováció, mely "hírértékével" válthatná vagy provokálhatná ki az elemzés vágyát, hanem egy nagyon is tudatos szintézis eredménye (az 1970 és 1985 között festett művek az intellektuális és érzelmi töltés feszültségének megragadásával példa és társ nélkül állnak a hazai festészetben)." [1]

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenegy éves korában kezdte el rajzolást, és (folyamatosan alkotva, életét mintegy naplószerűen regisztrálva) 1949-ig hatalmas méretű grafikai anyagot hozott létre. 1939 őszétől Gallé Tibor festőiskolájában tanult. Ezt követően Erdei Viktor irányításával dolgozott. Az 1940-es évek elejéig más fiatal képzőművészekkel együtt Pap Gyula műtermét látogatta. 1942-1943-ban Örkényi Strasser István magániskolájában képezte magát. 1942-ben részt vett a Szabadság és Nép című kiállításon. A háború alatt kerámiakészítésből él, de grafikai sorozatait folytatta. 1944 nyara és 1945 januárja között jöttek létre gettórajzai, amelyek az 1990-es évek során bekerültek a Yad Vashem Art Museum, a New York-i Zsidómúzeum és a Magyar Zsidómúzeum gyűjteményébe.

Önarckép levágott széllel, 1947

1945-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, Barcsay Jenőtől tanult anatómiát és távlattant. 1946-ban férjhez ment Bíró Endre biokémikushoz, és a Főiskolát abbahagyta. Főleg grafikákból álló munkássága nem szakadt meg: 1945 és 1949 között több rajzsorozatot alkotott (önarcképek, terhes önarcképek, szentendrei tájképek, ganz-gyári sorozat, a családtagokról készített portrék, az asztal-sorozat).

1990-es években ezekből a művekből egy-egy kollekció került a British Museum, a düsseldorfi Museum Kunst Palast, illetve az Israel Museum tulajdonába, és ezt követően, 2003-ban a Magyar Nemzeti Galériába is.

1949-ben részben a kezdődő diktatúra nyomása alatt, részben azonban autonóm döntése következtében a művészi alkotómunkát abbahagyta, de mint az 1965-ös műterem-kiállítás meghívójában írja: "Ez a megtorpanás nem jelentette a festészet szeretetének megszűnését." Gedő Ilka a mintegy 150 füzetet felölelő, teljes egészében fennmaradt jegyzetei tanúsága szerint kiterjedt művészettörténeti és színelméleti tanulmányokat folytatott.

1967-ben kezdődő második alkotót korszakában, amelyre nagy hatással volt 1969-1970-es párizsi tartózkodása, keletkeznek olajfestményei, amelyek szintén témákba rendezhetőek (művirág-sorozat, rózsakert-sorozat, barátokról és rokonokról készített portrék, auto-mitologikus jelenetek és az utolsó évek önarcképei).

Kettős önarckép, 1985

A festő a képek keletkezését kísérő, főleg a színekkel kapcsolatos elmélkedéseit naplókban rögzítette. Bár a festményeken páratlan, költői és káprázatos színek láthatók, a művész "már egy szétesett világra borítja nosztalgikusan fájdalmas színfátyolát, amelynek hideg és meleg kontrasztjai mindig valamilyen megnevezhetetlen szorongás tonalitása felé törekednek." (Mészáros F. István)

Jardin des Plantes, Paris, 1980

Beke László 1980-ban Gedő Ilkának írt, a művész hagyatékában fennmaradt levele megállapítja: „Azt hiszem, teljesen értelmetlen lenne a Maga festészetét a «kortárs» áramlatokkal párhuzamba állítani, mert lényegét tekintve bármikor létrejöhetett volna 1860 és 2000 között. Nem «kívülről» táplálkozik, hanem «belülről», így alkotójával való kapcsolata adja meg koherenciáját és hitelét–ami semmilyen néző figyelmét nem kerülheti el.”

Időrendi áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1921 – Gedő Ilka 1921. május 26-án született Budapesten. Édesapja középiskolai magyar–német szakos tanár volt a budapesti Zsidó Gimnáziumban, édesanyja pedig tisztviselő.
  • 1939 – Ősszel Gallé Tibor szabadiskoláját látogatta.
  • 1940 – Részt vett az OMIKE második kiállításán.
  • 1939-42 – A család egyik barátjának, Erdei Viktor festőművésznek a tanítványaként tevékenykedett.
  • 1942 – Részt vett a szocialista képzőművészek csoportja által szervezett Szabadság és a nép című kiállításon, amelyet pár nappal megnyitása után bezárattak a hatóságok.
  • 1942-43 – Örkényi-Strasser István szabadiskolájában tanult.
  • 1943 – Részt vett az OMIKE ötödik kiállításán a Magyar Zsidó Múzeumban.
  • 1944 – A budapesti gettóban elkészítette a gettórajzok sorozatát.
  • 1945 – Ősszel nappali tagozatos hallgatóként felvételt nyert és beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Hat hónappal később azonban családi okok miatt abbahagyta tanulmányait. Pap Gyulának, a Bauhaus egyik kiemelkedő művészének szabadiskolájában rajzolt.
  • 1946 – Férjhez ment a biokémikus Bíró Endréhez.
  • 1947 – Részt vett a Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Második Szabad Nemzeti Kiállításán. Megszületett első gyermeke.
  • 1949 – Abbahagyta a művészi tevékenységet, amelyet 16 évvel később folytatott.
  • 1950 – Érdeklődése a művészetfilozófia és történelem felé fordult. Terjedelmes részeket lefordított Goethe színelméletéből.
  • 1953 – Megszületett második gyermeke.
  • 1962 – A Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta három rajzát.
  • 1965 – Gedő műteremkiállítás keretében válogatást mutatott be az 1945-től 1949-ig terjedő időszakban készített rajzairól.
  • 1969-1970 – Párizsban töltött egy évet férjével együtt, de gyermekei nélkül. A Galerie Lambert egy kollektív tárlatán két festményét szerepeltette.
  • 1974 – Felvették a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának Képzőművészeti Szakosztályába.
  • 1980 – Retrospektív kiállítása nyílt a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.
  • 1982 – Kiállítás a budapesti Dorottya utcai galériában. A Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta két festményét.
  • 1985 – Június 19-én meghalt Budapesten. Kiállítása nyílt a szentendrei művésztelep galériájában. A glasgowi magyar hetek keretében önálló kiállítása volt. A brit sajtó, a Glasgow Herald, The Scotsman, Financial Times, The Times, Daily Telegraph, The Observer és The Guardian nagy elismeréssel írt munkásságáról.
  • 1987 – A művész legátfogóbb magyarországi kiállítására a Műcsarnokban került sor.
  • 1989 – A Szombathelyi Képtár önálló kiállítást rendezett Gedő grafikáiból.
  • 1989-1990 – Gedő második glasgowi kiállítására 1989. december 9. és 1990. január 12. között került sor a Third Eye Centre-ben (346-354 Sauchiehall Street).
  • 1994 – Önálló kiállítást rendezett műveiből a New York-i Janos Gat Gallery.
  • 1995 – Februártól októberig "Áldozatok és tettesek" címmel a Budapesti Zsidó Múzeum bemutatta Gedő Ilka és Román György rajzait.
  • A New York-i Zsidó Múzeum történeti kiállítása "Kultúra és kontinuitás: a zsidó utazás" címmel április 18-ától 1996 januárjáig négy rajzát bemutatta, melyek a New York-i Zsidó Múzeum tulajdonába kerültek.
  • November 21 – decemberben 19. között kiállítást rendezett rajzaiból a New York-i Shepherd Gallery.
  • 1996 – Három-három festménnyel kiegészítve a Yad Vashem Művészeti Múzeum bemutatta az “Áldozatok és tettesek” című kiállítást.
  • 1997 – Ismét önálló kiállítást rendezett műveiből a New York-i Janos Gat Gallery.
  • 1998 – A művész 15 grafikája British Múzeum Nyomat és Rajztárába és további hat grafika az Israel Museumba került.
  • 1999 – Művei helyet kaptak az Israel Museum Nyomat és Rajztárának legújabb szerzeményeit bemutató kollektív kiállításon. A művész tíz rajza a düsseldorfi Museum Kunst Palast gyűjteményébe került.
  • 2001 – A Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum kamarakiállítást rendezett Gedő Ilka 1945 és 1949 között született rajzaiból. A Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta a művész három festményét.
  • 2002 – A művész két olajképe bekerült a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítására.
  • 2003 – A Gondolat Könyvkiadó albumot jelentetett meg magyar és angol nyelven Gedő Ilka munkásságáról. (István Hajdu – Dávid Bíró: The Art of Ilka Gedő (1921-1985) / Oeuvre Catalogue and Documents; (Budapest, Gondolat Kiadó, 2003) és Hajdu István – Bíró Dávid: Gedő Ilka művészete / Ouevre katalógus és dokumentumok (Budapest, Gondolat, 2003)
  • 2004 – A Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítást rendezett Gedő Ilka munkáiból (2004. november 18. – 2005. április 3.). A művész fiai 23 grafikát és három festményt adományoztak a Magyar Nemzeti Galériának.
  • 2006 – A berlini Collegicum Hungaricum március 9. – május 10. között kamarakiállítást rendezett, amelyen bemutatták a művész Magyar Nemzeti Galériában és a düsseldorfi Museum Kust Palastban őrzött munkáit.
  • 2011 – A művész 8 grafikája bekerült a berlini Kupferstichkabinett gyűjteményébe.
  • 2012 – A művész 3 grafikája bekerült az Albright-Knox Art Gallery-be (Buffalo, New York állam, USA).
  • 2013 – A művész 12 grafikája bekerült a bécsi Albertina grafikai gyűjteményébe.
  • 2013 – A Nemzeti Színház kamarakiállítást rendezett Gedő Ilka munkáiból (2013. március 22. – április 23.)
  • 2014 – Három grafikával és három olajképpel szerepel a Magyar Nemzeti Galériában az MNG és az Izrael Múzeum 2014. július 9-én megnyitott és október 5-éig nyitva tartó kiállításán (Dada és szürrealizmus / Átrendezett valóság).

Jelentős belföldi egyéni kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Műterem-kiállítás (1965)
  • Szt. István Király Múzeum (1980)
  • Dorottya Utcai Galéria (1982)
  • Művésztelepi Galéria, Szentendre (1985)
  • Műcsarnok, Budapest (1987)
  • Szombathelyi Képtár (1989)
  • Zsidó Múzeum, Budapest, [Román Györggyel] (1995)
  • Fővárosi Képtár (2001)
  • Raiffeisen Galéria (2003-2004)
  • Magyar Nemzeti Galéria (2004-2005)

Egyéni bemutatkozásai külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Compass Gallery, Glasgow (1985)
  • Third Eye Centre, Glasgow (1989)
  • Janos Gat Gallery, New York (1994 és 1997)
  • Yad Vashem Art Museum (Román Györggyel) (1996)
  • Shepherd Gallery, New York (1995)
  • Collegium Hungaricum, Berlin (2006)

Válogatott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gedő Ilka rajzai és festményei, kiállításkatalógus, Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, 1980, közreadja: Szabó Júlia HU ISBN 963-7131-20-5 HU ISSN 0586 3759
  • Gedő Ilka, kiállításkatalógus, Budapest, a Műcsarnok Dorottya utcai Kiállítóterme, 1982, közreadja: Ury Ibolya HU ISBN 963-01-4173-6
  • Gedő Ilka (1921-1985), kiállításkatalógus, Budapest, 1987, közreadja: Néray Katalin ISBN 963-7162-86-0
  • Gedő Ilka festőművész rajzai a Szombathelyi Képtárban, kiállításkatalógus, Szombathely, Szombathelyi Képtár, 1989, közreadja: Gálig Zoltán ISBN 963-0195-54-2 ISSN 0239 1910
  • Áldozatok és gyilkosok/ Gedő Ilka gettó-rajzai és Román György háborús bűnösök népbírósági tárgyalásain készült rajzai, kiállításkatalógus, Budapest, Magyar Zsidó Múzeum, 1995 és Jeruzsálem, Yad Vashem Art Museum 1996, közreadja: Semjén Anita
  • György Péter–Pataki Gábor, Szabó Júlia, Mészáros F. István: Gedő Ilka művészete (1921-1985), Budapest, Új Művészet, 1997 ISBN 963-7792-21-X ISSN 1219 4913
  • Ilka Gedő (1921-1985) Drawings and Pastels, kiállításkatalógus, New York, Shepherd Gallery, 21 East 84th Street, 1995, közreadja: Elizabeth Kashey
  • Hajdu István–Bíró Dávid: Gedő Ilka művészete, oeuvre katalógus és dokumentumok, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003 ISBN 963-9500-13-5
  • István Hajdu–Dávid Bíró: The Art of Ilka Gedő, Oeuvre Catalogue and Documents, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003 ISBN 963-9500-14-3
  • Gedő Ilka festőművész kiállítása, kiállításkatalógus, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2004, közreadja: Kolozsváry Marianna HU ISSN 0231-2387

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gedő Ilka témájú médiaállományokat.

[3]

  1. Hajdu István: Félig kép, félig fátyol - Gedő Ilka művészete In: Hajdu István-Bíró Dávid:Gedő Ilka művészete (1921-1985) ouevre katalógus és dokumentumok, Gondolat Kiadó, Budapest, 2003, 6. o.