Famagusta

Famagusta
Név görögül	Αμμόχωστος
Név törökül	Gazimağusa
Észak-Ciprusi Török Köztársaság Megszállt település 1974 óta.
A város műholdfelvétele
Közigazgatás
Ország	Ciprus
Kerület	Famagusta
Rang	város, kerületközpont
Polgármester	Alexis Galanos
Népesség
Teljes népesség	35 381 fő (2006) +/-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Famagusta Pozíció Ciprus térképén
é. sz. 35° 7′ 0″, k. h. 33° 57′ 0″35.1166666667, 33.95
Famagusta weboldala

Famagusta (görögül Ammóhosztosz [Αμμόχωστος], törökül Gazimağusa) Ciprus legnagyobb kikötővárosa, a Famagusta közigazgatási kerület központja. A város az Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam területén fekszik. (Az 1974-es török megszállás óta a várostól délre fekvő Paralímni a körzet ideiglenes közigazgatási központja.)

Fekvése

A város a sziget keleti felén, a Famagustai-öböl partján fekszik, Larnacától 40 kilométerre északkeleti, Nicosiától 60 kilométerre délkeleti irányban. A Famagustai-öböl vízmélysége a legnagyobb a szigeten. Famagusta Ciprus legnagyobb, legforgalmasabb kikötővárosa volt az 1974-es török agresszióig. Mivel a város a Zöld vonaltól északra, török megszállási övezetben fekszik, 1974-óta a kikötő nem üzemel.

Története

A hagyomány szerint a várost II. Ptolemaiosz alapította i. e. 245-ben Arszinoé halászfalu helyén. Valójában már az i. e. 2. évezred második felében Alašiya nevű kikötőváros volt itt, erről kapta az egész sziget az ebben az időben használatos nevét is. A klasszikus ókorban a „ciprusi Szalamisz” néven ismert öböl stratégiai jelentőséggel bírt. 1191-től a lusignan fennhatóság kezdetétől indult jelentősebb fejlődésnek a település.

A város többször növekedett különböző menekültek bevándorlásának következtében, így Salamis arabok általi elfoglalása után görögök érkeztek nagyobb számban, 1136-ban a bizánci császár örményeket telepített be és Acre szír város 1291-es eleste után is újabb, ezúttal keresztény menekülthullám érkezett, amelynek köszönhetően Famagusta jelentős fejlődésen ment keresztül és a térség egyik leggazdagabb városává vált.

A város fejlődésének motorja a jó adottságú és a kelet-nyugati kereskedelem szempontjából igen fontos elhelyezkedésű kikötő, amelyre a sziget különböző fennhatósági korszakaiban is nagymértékben építettek. Így fontos kereskedelmi központnak számított a lusignan korszakban, majd a genovaiak és a velenceik számára is. A kereskedelem következtében gazdaggá váló település gazdag építészeti örökséggel büszkélkedhetett.

Az 1570-1571-es ottomán ostrom pusztítása után az ottomán fennhatóság további gazdasági és kulturális fejlődést hozott a város életébe, a törökök vallási iskolát hoztak létre, és fürdőket építettek városban, míg viszonylagos szabadságot hagytak a nem muzulmán lakosságnak.

A brit uralom idején a kikötő és a városi infrastruktúra is jelentős fejlődése ment keresztül. A város jelentős terjeszkedésnek indult, és a török ciprióták a városfalon belül, míg a görög ciprióták éltek. Ebben a korszakban indult jelentősebb fejlődésnek a Varosa városrész, amely pedig a görög közösség otthona volt. A II. világháború után a városban működött a két brit internálótábor egyike, ahol közel 50 000 holokauszt túlélő zsidó várta az engedélyt, hogy kivándorolhasson Palesztínába.

A függetlenség elnyerése után Varosa nemzetközileg is ismert turisztikai célponttá fejlődött, és a sziget bevételének igen jelentős része a famagustai (varosai) turizmusból, a városban zajló tengeri kereskedelemből és utasforgalomból származott. Az ennek kapcsán fellépő igényeket főként a városban működő és megerősödő könnyűipar és a város környéki mezőgazdasági övezetek elégítették ki. 1960 körül a város lélekszámát 60 000 főre becsülték.

A várost – amelyet korábban evakuáltak – 1974. augusztus 14-16-én foglalták el Törökország csapatai. Azóta a híres varosai üdülőövezet és a város jelentős része a világ egyik leghíresebb szellemvárosa. A közigazgatási terület központja – a török agresszor távozásáig – a délebbre fekvő Paralimni településre került, a turisztikai központ funkcióját részlegesen Agia Napa vette át.

Gazdasága

A török megszállás következtében a kikötő 1974 óta nem üzemel. A körzet déli területein mezőgazdasági tevékenység is folyik, így például a környék jó minőségű és vörös színéről nevezetes földjében termelik a ciprusi burgonyaszükséglet jelentős részét. Paralimni és Agia Napa körzete a környező falvakkal Ciprus egyik legfontosabb turisztikai övezete.

Nevezetességei

• Lala Musztafa pasa mecset (eredetileg Szent Miklós katedrális, épült a XIV. században)
• Otelló-torony
• velencei erőd

Testvértelepülései

• Törökország, İzmir (1994 óta, az „Észak-Ciprusi Török Köztáraság” bábállam keretein belül)

További információk

• Famagusta hivatalos honlapja
• Ciprus, Vince Kiadó, Budapest, 1998
• http://www.cyprus.hu
• A Pallas nagy lexikona