Gaufredus Malaterra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gaufredus Malaterra (1030/1040 körül – 1099 után) (névváltozatai: Gaufredo/Geoffrey/Goffredo Malaterra) normann krónikás volt a 11. században. Pontos életrajzi adatai nem ismertek.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talán az alsó-normandiai Ouche-vidéken (Pays d'Ouche) található Saint-Evroult apátság bencés szerzetesei közé tartozott, aki Robert de Grantmesnil apáttal – aki magára haragította a herceget – 1061 januárjában Rómába menekült több szerzetestársával együtt, hogy elkerüljék Vilmos normann herceg haragját. Onnan Guiscard Róbert salernói udvarába távoztak. A Guiscardok megalapították számukra a Szent Eufémia apátságot.

Malaterra később a miletoi Santissimma Trinità apátságba ment át. Malaterra jelezte, hogy Cataniaba való érkezése előtt meghatározatlan ideig „Martha” evilági szolgálatában nem élt szerzetesi életet. Innen a Cataniában lévő Sant'Agata kolostor volt az utolsó hely, ahova ment. Itt őt I. Roger szicíliai gróf, akit ő személyesen ismert, megbízta saját életének és testvérének, Robert Guiscard életrajzának a megírásával.

A kolostor apátjának, Ansgeriusnak – aki egyben Catania első püspöke is volt – dedikálta a művét, együttérezve Ansgeriussal, akinek úgy tűnik, nehéz lehetett a szerzetesi szemlélődő életmódról a püspöki munkát igénylő aktív életmódra való átmenet. Emlékeztetett, hogy maga is egyszer rákényszerült, hogy elhagyja " Mária békéjének boldogságát" "Martha világi szolgálatáért".

Krónikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malaterra latin nyelvű krónikát írt „De Rebus GESTIS Rogerii Calabriae et Siciliae Comitis et Roberti Guiscardi Ducis fratris eius” címmel, ami Apuliai Vilmos és Amatus bordeauxi érsek írásai mellett a három fő forrás közé tartozik, ami a normannok dél-itáliai és földközi-tengeri tevékenységéről beszámol.

A négy részből álló kötet – amely előtt még van egy előszó is – Rollo vezér (911-931) életével kezdődik, majd hirtelen ugrással a Hauteville család tagjainak életével folytatódik, és a Monarchia Sicula (1098. július 5.) ismertetésével ér véget, melyben I. Rogert II. Orbán pápa pápai legátusi jogokkal ruházta föl Szicíliában és Calabriában.

Részletezi a Hauteville család tizenegyedik századi tetteit a dél-olasz félszigeten, Szicíliában és a Balkánon, különös tekintettel I. Rogerre és testvérére, Robert Guiscardra.

Legfontosabb fennmaradt változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kenneth Baxter Wolf (2005). The Deeds of Count Roger of Calabria and Sicily and of His Brother Duke Robert Guiscard. USA: The University of Michigan Press. pp. 151. ISBN 0-472-11459-X.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Goffredo Malaterra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.