Garri Kimovics Kaszparov
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Garri Kimovics Kaszparov (oroszul Га́рри Ки́мович Каспа́ров, született Garri Weinstein, Baku, 1963. április 13.) örmény zsidó származású orosz sakkozó, korábbi sakkvilágbajnok, Élő-pontszám-rekordtartó, író és politikai aktivista. 2008-ban jelölt volt az oroszországi elnökválasztáson.
1985-ben lett sakkvilágbajnok és máig ő az, aki legfiatalabb korában nyerte el ezt a címet. 1993-ig a FIDE hivatalos világbajnoka volt, ekkor azonban vitába keveredett a FIDE-vel és önálló szervezetet hozott létre, a Professzionális Sakk Szövetséget (PCA). E szervezet világbajnoka (a „klasszikus sakkvilágbajnok”) volt 2000-ig, amikor Vlagyimir Kramnyik legyőzte.
Kaszparov volt az első sakkvilágbajnok, aki hivatalos párosmérkőzésen vereséget szenvedett egy számítógéptől.
Kivételes játékerejére jellemző, hogy 1986-tól 2005-ben történt visszavonulásáig folyamatosan vezette a FIDE Élő-pont listáját. Övé a sakk történetének eddig legmagasabb FIDE Élő-pontszáma: 2851.
2005. március 10-én jelentette be, hogy felhagy a sakkal és politikával és írással fog foglalkozni. Létrehozta az Egyesült Civil Front mozgalmat és csatlakozott a Vlagyimir Putyin akkori elnök politikáját ellenző A Másik Oroszország koalícióhoz. A koalíció kongresszusán 2007. szeptember 30-án a 498 szavazatból 379-et elnyerve A Másik Oroszország elnökjelöltje lett. Politikai támogatottsága azonban Putyinéhoz mérten alacsony.
[szerkesztés] Korai pályája
Garri Weinstein néven született (cirill írással: Гарри Вайнштейн) Bakuban, az Azerbajdzsáni SZSZK-ban, amely a Szovjetunió része volt, örmény anyától és zsidó apától. Kisgyermekkorában a szülei egy sakkproblémát vetettek fel, amelyet Garri megoldott, és ettől kezdve kezdett el komolyan foglalkozni a sakkal. Édesapja hétéves korában meghalt. Tizenkét éves korában anyja örmény családi nevét vette fel, a Kaszparjant oroszosan Kaszparovra változtatva.
Hétéves korában az úttörőpalotában, 10 éves korától a Mihail Botvinnyikről elnevezett sakkiskolában tanulta sakkot, edzője Vlagymir Makogonov volt. Az edző segített, hogy javítsa pozícióépítési képességeit és a Caro-Kann megnyitásra, a Tartakower-rendszerre és a visszautasított vezércsel változataira tanította. 1976-ban Kaszparov Tbilisziben 9 pontból hetet elérve megnyerte a Szovjet Ifjúsági Bajnokságot. A következő évben ismét nyert, ezúttal már 8,5 pontot szerezeve a 9-ből. Ebben az időszakban Alekszander Szaharov segítette.
1978-ban részt vett Minszkben a Szokolszkij-emlékversenyben, ahova kivételesen hívták meg a 15 éves fiút, de megnyerte és sakkmesteri fokozatot nyert. Kaszparov utóbb többször mondta, hogy ez az esemény jelentett fordulatot az életében, meggyőzte arról, hogy a sakkozást válassza pályájául, sőt azt a reményt is felébresztette benne, hogy világbajnok lehet.
Először 15 évesen nyert jogot a daugavpilsi 64-résztvevős svájci rendszerű tornán, hogy részt vegyen a Szovjet Bajnokságban, és máig sem jutott játékos erre a szintre ilyen fiatalon.
Villámgyorsan emelkedett a FIDE Élő-pont ranglistáján. 1979-ben, még pontozatlanul, nagymesterversenyen vett részt a jugoszláviai Banja Lukában, megnyerte és 2595 Élő-pontos feltételes minősítést nyert. Már ez elég volt arra, hogy a csúcsmezőnybe röpítse. (Ebben az időben a 3-iknak rangsorolt játékosnak, a volt világbajnok Borisz Szpasszkijnak 2630, a világbajnok Anatolij Karpovnak 2690-2700 pontja volt.) A következő évben Kaszparov megnyerte az Ifjúsági Világbajnokságot Dortmundban, majd mlég ugyanebben az évben a máltai La Vallettában tartott sakkolimpián a győztes orosz csapat második tartaléka lett és nagymester.
