Garda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Garda
Pelecus cultratus1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Pelecus
(Agassiz, 1835)
Faj: P. cultratus
Tudományos név
Pelecus cultratus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Garda témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Garda témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Garda témájú kategóriát.

A garda (Pelecus cultratus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj. Nemének egyetlen faja.

Egyéb elnevezései: sugár kardos [némely forrásokban egybeírva], balatoni hering, kardkeszeg, karda, szabóhal vagy vezérgarda.[1] Magyarországon a 2014-es "év hala" választáson a három jelölt egyike volt.[2]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garda álló és lassú folyású vizek lakója; szívesen tanyázik brakkvízben is. Közép-Európától a Kaszpi-tengerig megtalálható; az Aral-tóban is van állománya. Magyarországon a nagyobb folyókban és a Balatonban él, ahol régebben akár 50-300 tonnát is fogtak évente.

Balatoni halászatának a múltban komoly rituáléja alakult ki, a rajban járó halakat a halászok Tihany magaslatain figyelő őrszemek útmutatásai alapján igyekeztek bekeríteni és kifogni, erről kapta a faj a "látott hal" nevet.[3] Ennek emlékezetére Tihanyban a 2000-es évek eleje óta évről évre megrendezik a Látott Hal Fesztivált, hagyományőrző és gasztronómiai rendezvényként.[4][5]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 25-35 centiméter, maximum 60 centiméter. Szájrése meredeken felfelé irányul. 90-115 kicsi pikkelye van a hullámos oldalvonala mentén.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajhal, amely napközben a fenék közelében tartózkodik, éjszaka a felszínre emelkedik. Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák és -bábok, repülő rovarok és apró halak. Legfeljebb 9 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Május - júliusban ívik. 3-4 évesen válik ivaréretté.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]