Garai János (költő)

Garai János (Gyöngyös, 1913. május 29. – Komárom, 1945 eleje.) magyar költő, író, újságíró. Fia Garai László pszichológus.

Pályája

Alkalmi munkákból élt, közben elvégezte a kereskedelmi akadémiát. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. Költeményeit munkáselőadásokon adták elő, szavalták és énekelték. József Attila kortársa volt, a párt megbízásából gúnyverset írt a költő ellen (1933).

Rövid ideig a Népszava munkatársa volt. 1937 és 1942 között kapcsolatát megszakította a kommunista párttal, majd 1942-ben, letartóztatása, internálása után helyreállította. A garanyi táborban írta a háború után ismertté vált Vörös tangót, amelyet az 1990-es években megfilmesítettek.

1942. április végén büntetőszázaddal Sárospatakra, majd Ukrajnába hurcolták. 1945 elején a Komárom környékére visszavonult századból szökni próbált, elfogták és kivégezték (halálának hónapja, napja, s pontos helye ismeretlen).

Művei

Versek

• Perspektíva (Bp., 1930)
• A vas meleg (Bp., 1931)
• Sarlós magvető (Bp., 1933)
• Nyárutó (Bp., 1934)
• Sikátorok szele (Bp., 1937)

Regények

• Így élnek az urak (Bp., 1933)
• Taxilányok (Bp., 1938).

Riport

• Vergődő magyar vidékek (Tatatóváros, 1936).

Közgazdasági művei

• Magyarország gazdasági helyzete (Pintér Imrével, Bp., 1934)
• A világgazdaság mai helyzete (Varga Jenő német nyelvű jelentését magyarra átdolgozta Balog István néven, Bp., 1934).

Jegyzetek és források

• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 634. o. ISBN 963-05-6805-5

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon
• Garai László: "Apám hitte…" Emlékezés Garai Jánosra. Ezredvég. 1996. 7. sz., 35-37. oldal.