Ganz Árammérőgyár

A gödöllői Ganz Árammérőgyár

A Ganz Árammérőgyár néhány terméke a Budapesti Nemzetközi Vásáron

A Ganz Árammérőgyár (akkor Ganz Árammérőgyár N. V.) 1948. november 1-jén vált ki a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-ből, az Iparügyi Minisztérium 70 494/1948 számú rendeletére. Az alapítólevelet a 307/1949 számú MT. határozat alapján az Iparügyi Minisztérium 30 593/1949 számú rendelkezése hagyta jóvá. A Ganz Árammérőgyár 1949. január elsejével gödöllői telephelyű vállalattá vált. A Villám utcai gyár alkalmatlan volt a fogyasztásmérő koncentrált gyártására, és nem biztosította a fejlesztést. A vidéki ipartelepítés kapcsán felvetődött a gyár nyíregyházi, majd kerepesi telepítése, de végül a gödöllői Erzsébet parkban, az egységes Grassalkovich-kastélyhoz tartozó Erzsébet ligeti parkrész közvetlen közelében, ideális környezetben épült fel, biztosítva a három gyár gépparkjának elhelyezését.

Története

Az átköltözés sok gonddal járt, de a kinevezett igazgató Vojcik János megoldotta a feladatot. Először az alkatrészgyártás települt ki. Így a Villám utcában szerelt mérőkhöz az alkatrészeket Gödöllőről szállították. Fokozatosan Gödöllőre telepítették a szerelést, a hitelesítést, majd a végátvételi MEÓ-t. Az új gyárat 1950 szeptemberében avatták fel. A vállalat régi dolgozói, akik követték a gyárat, lakást kaptak. A szakembergárda nem veszett el. A Ganz fejlesztése a háború miatt elmaradott volt a fogyasztásmérők tekintetében. Ugyanakkor feltűnt Vecsei Géza és Mondl Ferenc tehetsége, akik nekiláttak a fejlesztésben mutatkozó hátrány ledolgozásának. Az Ne 4 mérő prototípusa 1952-re készült el. Ennek túlterhelhetősége 400%-os volt. A tetszetős kivitel, az egyszerű szerelhetőség, a biztos indulás, a szűk hibahatár nemzetközileg is elismerést aratott. Az Ne mérő visszaszerezte az ÁMGy-nek a tekintélyét. Kifejlesztői az eredményes fejlesztésért 1955-ben Kossuth-díjban részesültek. Az új konstrukciókat már tipizált alkatrészekből, nagyüzemi módon állították elő.

Külkereskedelem

A vállalat exportja 1950 és 1963 között több, mint hétszeresére, termelése közel öszörösére nőtt. Az exportot az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat bonyolította, mely a biztos szovjet piacra építve nem kutatott fel új piacikat. 1955-ben a szovjet szállítások csökkenésekor komoly problémák jelentkeztek. Az Árammérőgyárban 1957. május 1-jén állították fel az önálló Külkereskedelmi Oszályt. Rendelést kötöttek egy indiai gyár építésére, és 1960-ban már leszállították az első berendezéseket.

Az export alakulása Termelés összesen Termelés összesen Ebből export Ebből export Export arány Év ezer Ft % ezer Ft % % 1950 33 436 100 11 812 100,0 35,3 1951 45 705 136,7 14 629 123,8 32,0 1952 57 095 170,8 30 462 257,9 53,4 1953 72 060 215,5 47 922 405,7 66,5 1954 85 217 254,9 53 800 455,5 63,1 1955 98 146 293,5 71 383 604,0 72,7 1956 95 210 284,8 49 220 416,7 51,7 1957 105 814 316,5 72 393 612,9 68,4 1958 138 488 414,2 79 090 627,3 53,5 1959 150 968 451,5 802 462 679,4 53,2 1960 162 058 484,7 97 278 823,6 60,1 1961 168 517 504,1 99 628 843,5 59,1 1962 173 023 517,5 109 783 929,4 63,5 1963 159 880 478,2 83 719 708,8 52,4 Az exportnövekedés üteme 1957-től lelassult. Az exportált árammérők 1960-ig körülbelül 50-50% arányba oszlottak meg a tőkés és szocialista reláció között. Szocialista relációban a Szovjetunió, Lengyelország és Jugoszlávia volt a fő felvevő piac. A tőkés partnerek közül Uruguay, Brazília, Görögország emelkedett ki, majd az indiai gyár felépültével (1958) az indiai export is előtérbe került. Meg kell még említeni Columbia, Kuba, Pakisztán, Szíria, Törökország, Marokkó, Portugália, Spanyolország, valamint néhány nyugat-európai ország és tengerentúli állam exportra történő eladását is. Az 1960-as évek vége felé, az 1970-es évek elején jelentős piacnyitás történt az afrikai országok irányába. Az üzem kísérleti részlegében olyan mérőműszercsalád alaptípusai készültek el, amelyek a szélsőséges időjárási viszonyoknak, a változékony állatvilágot képviselő egyedek (pl. termeszek) megpróbáltatásainak is ellenáll. A piaci ellátás versenyében a francia termékgyártót sikerült megelőzni. A munkáslétszám alakulása Az új gyár dolgozói kezdetben 70%-ban a budapestiek közül kerültek ki. 1963-ban a budapestiek aránya 7,3%, a gödöllői 56,3%, míg a környező településekről 36,4%. A három különálló számlálógyár létszáma az újonnan felvettekkel 1950-ben 886 főt tett ki, mely 1963-ig közel két és félszeresére nőtt. A létszám felét nők alkották. Munkásmozgalom Pártszervezet A pártszervezet a gyár gazdasági vezetésével szoros együttműködésben tevékenykedett. Politikai megemlékezéseket tartott, keményen irányította a káderpolitikát, érvényesítette a központi, az MSZMP KB által meghatározott követelményi rendszert. KISZ szervezet A pártszervezet ifjúsági mozgalma. Igyekezett a gyár fiatalságát összefogni, rendszeres összejövetelein a megjelentek nézeteit formálni. A hiedelmek ellenére, nagyon sok esetben ismeretbővítő foglalkozásokat tartottak. A gyárban 1970-ben egy érettségizett KISZ tag mellett 50 szakmunkás végzettségű vagy betanított tag volt. Munkásőrség A kor politikai követelményeinek megfelelően a gyárban egy munkásőr egység (szakasz) volt. Ruházatukról, fegyvereikről, egyéb technikai eszközeikről, kiképzésük költségeiről a gyár gondoskodott. A kiképzéseken, gyakorlásokon kívül rendkívül nagy erőt képviselt a kollektív szellem formálásában. A tagok egymást segítették házépítésben, vetéskor és betakarításkor. Oktatás Gyáron belül különféle tanfolyamok, továbbképzések működtek (gépkezelői, forgácsolói, targoncás, stb.) segítve a segédmunka (betanított munka) szakmai színvonalának emelését. A helyi szakmunkásképző tanintézet hallgatói (mechanikai, elektrotechnikai) közül nagyon sokan itt szereztek gyakorlatot, sikeres vizsgájuk után munkalehetőséget. Szociális intézkedések A közétkeztetésen kívül a Közért-szolgálat is beindult. A gyár melletti erdei iskolát 1952-ben kb. 100 fős vállalati bölcsödévé és óvodává alakították, mely mellé 1961-ben 50 fős óvodát létesítettek. A gyár vezetése, pártvezetése és a szakszervezet rendszeresen szervezett kedvezményes vásárlásokat (élelmiszer, technikai-, és háztartási eszközök, stb.). Szabad szállítási kapacitásával - meghatározott rend szerint – segítette a dolgozókat építkezéseknél, költözködésnél, tüzelő szállításánál. Különböző műhelyekben, megfelelő engedély kérése mellett lehetőség volt egyéni, családi igények kielégítésére (kisebb bútorok [asztalok, székek, polcok, stb.], kerítés elemek, kapuk, stb. készítésére). Balatonalmádiban 1955-ben megkezdték a vállalati üdülő építését, majd Zamárdiban vásároltak üdülőt. Társadalmi munkában épült meg a gyárhoz közeli HÉV-megálló. Az üzemorvosi rendelőben bel-, bőr-, nőgyógyászati, és fogászati rendelés volt. Kulturális élet A gyár színháztermében nem csak nagygyűlések (üzemi és politikai), hanem rendszeres színházi (felnőtt, gyermek valamint bábjátékok) események voltak. Az ötvenes években szakemberek irányítása mellett dolgozói, műkedvelői előadásokra is sor került. Néptánc hagyományokat is ápoltak, önkéntes dolgozókat tanítottak be néptáncra, ruházatukról és szállításukról a gyár, rendszeres fellépéseikről a szakszervezet, a párt és KISZ bizottság kulturális felelősei gondoskodtak. Vállalati bálok, kulturális vetélkedők (gyári, nagyközségi-városi, megyei) színesítették a mindennapi életet. Az állam által is elfogadott ünnepek közül, a Télapó hozta a gyerekeknek az emlékezetes csomagokat, karácsonykor ünnepélyes fenyőfaállítás történt. A dolgozókat leginkább megmozgató eseményi közé tartozott Május 1-je, a munkásmozgalmi emléknap és augusztus 20., az Új Kenyér ünnepe. Sportélet GMM sportnap A sportolni vágyók a sportklub szakosztályaiban találtak maguknak lehetőséget. A gyár vezetése kiemelkedő figyelmet fordított a dolgozók és családtagjaik egészségre, sportolásának elősegítésére. Gyáron belül asztalitenisz, lövész, természetjáró klub működött. Anyagi segítséget nyújtott a nagyközségi, később a városi labdarúgás, a kézi és röplabda, a teke sport, a repülés és ejtőernyőzést művelők részére. A gyárnak saját repülőklubja volt 1 motoros, és 9 vitorlázó repülőgéppel. A trösztösítés 1964-ben a Ganz Árammérőgyár, Ganz Közlekedési Mérőműszerek Gyára (KMGy) és az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára (EKM) összevonásával jött létre a Ganz Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára, mely 1967-ben felvette a Ganz Műszer Művek nevet (GMM). Decentralizálás A Ganz Műszer Művekből kivált az Árammérőgyár. A gyárat a Schlumberger cég vásárolta meg 1989. november 17-tel, és Ganz Árammérőgyár Kft. néven működött tovább. Jegyzetek Források Bőhm István: A magyar műszeripar 25 évéből (Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület 1975) Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (GMM 1975)