Ganz Hunslet G2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ganz-Hunslet G2 szócikkből átirányítva)
Ganz Hunslet G2
Ganzg2.jpg
Ganz Hunslet G2
Pályaszám
400, 401, 402, 403, 404, 405
Általános adatok
Gyártó Ganz MÁVAG, GANZ Villamossági Művek
Gyártásban 1983
Darabszám 1
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés Bo' Bo'
Nyomtávolság 1435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 100 km
Ütközők közötti hossz 19.360 mm
Forgócsaptávolság 12.600 mm
Legkisebb pályaívsugár 100 m
Villamos vontatás
Áramnem Egyenáram
Áramellátás Felsőtapintású harmadik sin
Teljesítmény
Állandó 250 kW / motor
Vontatómotorok száma 24
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ganz Hunslet G2 témájú médiaállományokat.

A Ganz Hunslet G2 egy magyar fejlesztésű metrószerelvény.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ganz gyár készítette el (járműszerkezet Ganz-MÁVAG, villamos berendezések Ganz Villamossági Művek), de sorozatgyártásra műszaki és gazdasági okokból nem került sor. A tervezés 1983 elején kezdődött, de a későbbi gyártáshoz hasonlóan igen vontatottan haladt. A 6 kocsis prototípust a többször módosított szállítási határidőt 3 évvel túllépve, 1987 decemberében adták át, a forgalmon kívüli próbafutásokat jelentősen hátráltatta a Ganz vállalatok válsága. 1991. január 1-jén került utasforgalomba, de visszatérő problémák miatt csak a naptári napok mindössze 66 százalékában állt rendelkezésre. A forgalmi próbaüzem befejeztével is kifejezetten alacsony volt a szerelvény futásteljesítménye: 70.000 km 1992 és 1994 között.[1] A prototípus egyedisége miatt az üzemben tartás nem volt gazdaságos, ezért az „új metró” ezután a Kőér utcai járműtelepen várta a sorsát. 2009-ben döntés született a szerelvényről. A hat kocsis motorvonat egy kocsija a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumba került, a többi részt valószínűleg selejtezik.[2][3]

Műszaki leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerelvényt formatervezési tervpályázaton alakították ki. A komfort lényegesen jobb, mint az orosz metrókocsikon. A szerelvény szellőztetése a statikus szellőzés (orosz típusok) helyett gépi szellőzéssel lett ellátva. A kocsikban lényegesen jobb a fény mint a régebbi szerelvényekben (250 lux), emellett a szerelvény előfűthető.

A szerelvény zajszintje a légrugóknak köszönhetően lényegesen kisebb volt az orosz szerelvényekhez képest. Az ajtók tágasabbak, így megkönnyítik a fel- és leszállást. Az ajtók lengőtolóajtók, melyek zárt állapotban a szerelvénnyel egy síkot alkotnak, ami megkönnyíti a szerelvény tisztítását és sokkal kisebb a helyigényük, így a metrókocsik belseje is tágasabb, mint az orosz metrókocsiké. Az első és hátsó menekülőajtó nagymértékben hozzájárult a metró vészhelyzetbeli gyors elhagyásához, és a szerelvény átjárhatóságához.

Műszaki oldalról azonban komoly kritikákat fogalmaztak meg a próbaüzem zárójelentésében. Újra kellett volna tervezni a forgóvázat és a teljes hajtásláncot az egyenáramú szaggatótól a kerékig. Megállapítást nyert, hogy növelendő a kocsiszekrény hajlítással szembeni inerciája, és további műszaki gondok mellett a Ganz vonat karbantartására is több munkaórát kellett fordítani, mint a hagyományos szovjet kocsikra.[1]

További képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]