Gajzágó Salamon

Gajzágó egy 1892-es fényképfelvételen (készítette: Ellinger Ede)

Gajzágó Salamon sírja Budapesten. Kerepesi temető: 30-0-17.

Gajzágó Salamon (Túrpásztó, 1830. február 2. – Budapest, 1898. március 9.) erdélyi főnemes, katona, az Állami Számvevőszék első elnöke, 1893-tól haláláig pedig a főrendiház tagja a magyar Országgyűlésben.

Életrajza

Régi erdélyi főnemesi család sarja. Tanulmányait Szolnokon, Budapesten és Pozsonyban végezte. Részt vett az 1848. március 15-ei budapesti megmozdulásokban. Harcolt a szabadságharcban, Mórnál fogságba került, 1849 októberében kiszabadult, majd 1851 Néma faluban telepedett le. 1861-ben Belső-Szolnok vármegyei főjegyzővé és később a szebeni országgyűlésre követnek választották meg, de nem ment el. 1865-ben a kolozsvári országgyűlésen követ volt, 1893-ban a főrendiház tagjává nevezték ki. 1898. március 9-én Budapesten halt meg. Lánya, Fatima Lukács Béla politikus, 1892 és 1896 között kereskedelmi miniszter felesége lett.

A drámaíróként is tevékenykedő Gajzágó a Hölgyfutár című lapban jelentette meg írásait „Sali Bank” álnéven. Drámái: Békessy, More, Majláth Margit.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés

Külső hivatkozások

• Kósa Károly: Az első számvevőségi elnök
• Gajzágó Salamon-emlékek Budapesten és Túrkevén (fotók)