Gajzágó Salamon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gajzágó egy 1892-es fényképfelvételen (készítette: Ellinger Ede)
Gajzágó Salamon sírja Budapesten. Kerepesi temető: 30-0-17.

Gajzágó Salamon (Túrpásztó[1], 1830. február 2.Budapest, 1898. március 9.) erdélyi főnemes, katona, az Állami Számvevőszék első elnöke, 1893-tól haláláig pedig a főrendiház tagja a magyar Országgyűlésben.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi erdélyi főnemesi család sarja. Tanulmányait Szolnokon, Budapesten és Pozsonyban végezte. Részt vett az 1848. március 15-ei budapesti megmozdulásokban. Harcolt a szabadságharcban, Mórnál fogságba került, 1849 októberében kiszabadult, majd 1851 Néma faluban telepedett le. 1861-ben Belső-Szolnok vármegyei főjegyzővé és később a szebeni országgyűlésre követnek választották meg, de nem ment el. 1865-ben a kolozsvári országgyűlésen követ volt, 1893-ban a főrendiház tagjává nevezték ki. 1898. március 9-én Budapesten halt meg. Lánya, Fatima Lukács Béla politikus, 1892 és 1896 között kereskedelmi miniszter felesége lett.

A drámaíróként is tevékenykedő Gajzágó a Hölgyfutár című lapban jelentette meg írásait „Sali Bank” álnéven. Drámái: Békessy, More, Majláth Margit.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Túrkevéhez tartozó puszta

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gajzágó Salamon témájú médiaállományokat.