Gajzágó Salamon
Gajzágó Salamon (Túrpásztó[1], 1830. február 2. – Budapest, 1898. március 9.) erdélyi főnemes, katona, az Állami Számvevőszék első elnöke, 1893-tól haláláig pedig a főrendiház tagja a magyar Országgyűlésben.
Tartalomjegyzék |
Életrajza [szerkesztés]
Régi erdélyi főnemesi család sarja. Tanulmányait Szolnokon, Budapesten és Pozsonyban végezte. Részt vett az 1848. március 15-ei budapesti megmozdulásokban. Harcolt a szabadságharcban, Mórnál fogságba került, 1849 októberében kiszabadult, majd 1851 Néma faluban telepedett le. 1861-ben Belső-Szolnok vármegyei főjegyzővé és később a szebeni országgyűlésre követnek választották meg, de nem ment el. 1865-ben a kolozsvári országgyűlésen követ volt, 1893-ban a főrendiház tagjává nevezték ki. 1898. március 9-én Budapesten halt meg. Lánya, Fatima Lukács Béla politikus, 1892 és 1896 között kereskedelmi miniszter felesége lett.
A drámaíróként is tevékenykedő Gajzágó a Hölgyfutár című lapban jelentette meg írásait „Sali Bank” álnéven. Drámái: Békessy, More, Majláth Margit.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Túrkevéhez tartozó puszta
Források [szerkesztés]
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. Online hozzáférés

