G. I. Gurdjieff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Georges Ivanovich Gurdjieff (Георгий Иванович Гурджиев, Georgij Ivanovics Gurdzsjev); (1872.? január 13.1949. október 29.) görög-örmény misztikus és spirituális tanító, aki szent táncával tett szert kezdeti hírnévre. Harmonikus emberi fejlődés intézete néven iskolát is alapított. Az enneagram újkori atyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gourdjieff az örményországi Alexandropolban született (ma Gyumri). Születésének pontos dátuma nem ismert, a kutatók 1866 és 1877 közé teszik. Karsban nőtt fel és mielőtt 1913-ban visszatért Oroszországba (ahol Moszkvában és Szentpéterváron tanított) sok országban járt (pl. Közép-Ázsia, Egyiptom, Róma). Korai életéről Találkozások nevezetes emberekkel (Meetings with Remarkable Men) című írásában olvashatunk.

Az 1917-es oroszországi forradalom zűrzavarában elhagyta Szentpétervárat és visszatért családjához Alexandrtopolba. A bolsevik forradalom idején ideiglenes tanulóközösségeket szervezett a kaukázusi Essentukiban, majd Tuapse, Majkop Szocsi és Poti Fekete-tenger parti városokban, ahol sok orosz tanítványával jelentős munkát végzett.

1919. január közepén néhány tanítványával együtt Tbiliszibe költözött. 1920 májusának végén, mikor a grúz politikai viszonyok megváltoztak és a korábbi hatalom megdőlt, gyalog mentek Isztambulba. Itt Gourdjieff lakást bérelt.[1] Ez a lakás közel esett a mevlevi szúfi rend kolostorához (amit Rumi alapított) és itt találkozott először Gourdjieff, Ouspensky és Thomas de Hartmann a táncoló dervisek szertartásaival. Itt ismerte meg John G. Bennettet is.

1921 augusztusában kelet-európai utazása során több városban (Berlin, London) tartott előadást és demonstrációt tanairól. 1922 októberében megalapította a "A harmonikus emberi fejlődésésért intézetet" Párizstól délre a Prieuré des Basses Loges-ban Fontainebleau-Avonban.

1924-ben egy autóbaleset következtében majdnem meghalt. Miután felgyógyult, bezárta intézetét és elkezdte írni a "Minden és a Mindenség" (All and Everything) című munkáját.

1930-tól Gourdjieff Észak-Amerikába látogatott, ahol tanítani kezdte A. R. Orage tanítványait. A tanítást Párizsban a második világháború során is folytatta.

1949. október 29-én halt meg a franciaországi Neuilly-sur-Seine amerikai kórházában. Fontainebleu-Avon temetőjében temették el.[2]

Tanításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közvetlenül Gourdjieffnek tulajdonított tanításokat leggyakrabban a "Negyedik Út"-ként említik és ma is tanítják őket a Gourdjieff által alapított szellemi iskolákban, valamint más intézetekben, amelyek szellemiségére Gourdjieff tanításai hatással voltak.

Néhány tanítványa Gourdjieffet spirituális mesternek tekintette [3] (olyasvalakinek, akinek birtokában volt az objektív tudatosság - ahogy azt maga Gourdjieff nevezte) egy olyan tudatállapot, amit "ön-emlékezés" és "önmagán való dolgozás" gyakorlásával ért el. Más szavakkal tökéletesen tudatos és megvilágosult emberi lény volt. Mások szemében ezoterikus és okkultista volt. Maga Gourdjieff vállalta tanításainak ezoterikus voltát, de állítása szerint azokat nem burkolta a titokzatosság fátyla. Gourdjieff szerint sokkal inkább az a helyzet, hogy az emberek többségében vagy nincs meg a kellő érdeklődés, vagy a bizonyos eszmék felé irányuló megértési képesség hiányzik.

Akik befogadóak voltak tanításai felé, azokat Gourdjieff "5 a 20/20-ból"-ként említette. Szerinte csak az emberek húsz százaléka gondolkozik komolyabban magasabb valóságokon. Ezeknek mindössze húsz százaléka dönt úgy, hogy tesz is valamit hogy eljusson ide, és csak öt százalékuk ér el ezzel valamit.

Gourdjieff tanításai főként az ember univerzumban elfoglalt helyét keresik és belső fejlődésének lehetőségeit kutatják. Hangsúlyozta, hogy az emberek egyfajta éber álomban töltik életük nagy részét, és hogy lehetőség van magasabb tudatszintek, testek [4] és különféle belső képességek elérésére.[5]

Tanításaiban Gourdjieff új értelmet adott egyes ősi szövegeknek – mint például a Biblia – és különféle vallásos imáknak. Azt állította, hogy ezeknek a szövegeknek teljesen más a valódi jelentésük, mint az amit általában tulajdonítanak nekik; és hogy valódi jelentésük az ő tanításainak az irányába mutatnak. Ezekre példa a "Miatyánk" és az "Ismerd meg önmagad".[6]

Gourdjieff megmutatta hogyan lehet erősíteni és összpontosítani a figyelmet különböző módszerekkel és hogy lehet minimalizálni az álmodozással és a figyelmetlenséggel töltött időt. Tanításai szerint ez a belső fejlődés csak a kezdete egy további változási folyamatnak, amelynek az a végső célja hogy visszavezesse az embert abba az állapotba, amilyennek lennie kellene.[7]

Nem bízott az erkölcsben, – ami szerinte kultúráról kultúrára változik, gyakran ellentmondásos és felületes – de hangsúlyozta a tudatosság és lelkiismeret fontosságát. Ez – úgy találta – mindenkiben megtalálható az ember tudatalattijának mélyén, ezért nem befolyásolja az hogy az ember hogyan él de elérhetetlen az "önmagunkon való munka" nélkül.

Gourdjieff "szent táncokat és mozgásokat" is tanított a tanítványainak, hogy olyan feltételeket teremtsen, ahol a figyelem még intenzívebben gyakorolható; ezeket a mozgásokat csoportokban gyakorolták, és Gourdjieff hátrahagyott egy (tanítványával, Thomas de Hartmannal közösen) zongorára írt zenei anyagot is – ehhez távoli kolostorokban tett látogatásai során kapta az ihletet.

Gourdjieff az "állj" gyakorlatot használta, hogy kifejlessze az önmegfigyelés képességét a követőiben. Minden előzetes jelzés vagy figyelmeztetés nélkül minden tanítványa megmerevedett abban a testhelyzetben, amiben éppen volt, amikor a mester jelzett. Ezzel a gyakorlattal segítette őket szokásaik és feszültségeik tudatosításában, gondolataik megfigyelésében, egyszóval abban, hogy képesek legyenek erősíteni a figyelmüket és hogy "emlékezzenek önmagukra". Egy további jelzés hatására folytathatták az elkezdett mozdulatot.[8] Más tudatébresztő gyakorlatok is szóba jöhettek bármelyik pillanatban.

Tanításait sok különféle csoport vitte tovább halála után, némelyikük a New York-i, londoni és párizsi Gourdjieff-alapítványok védnöksége alatt. Gourdjieff alapította a Institute for the Harmonious Development of Man intézetet hogy "segítő oktatókat" képezzen, akik tanításai terjesztésében és gyakorlásában segítették őt. Ma is sok csoport használja Gourdjieff tanításait, de nem mindegyik származik közvetlenül Gourdjiefftől tanár-diák kapcsolat útján.

Gourdjieffről sok könyvet írtak, és sok anekdotát feljegyeztek életéről. Önéletrajza és írásai szerint élete során számos országot és földrészt beutazott, sok csodát átélt és nem egy titkos társasággal került kapcsolatba. Utazásai során több nyelvet megtanult (állítása szerint idős korára tizennyolc nyelven beszélt folyékonyan) Néhány mű szerint Gourdjieff jártas volt a hipnózis tudományában is és pályafutása során hivatásos hipnotizőr orvosként is dolgozott.[9][10]

Munkájából világosan látszik, hogy tudatában volt az emberi test számtalan működésének és lehetőségének.

Gurdjieff tanainak eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gourdjieff nem hozta nyilvánosságra tanításainak eredetét. Önéletrajzában néhány ázsiai embernek tulajdonította eszméit, de nem ment bele a részletekbe. Kritikusai szerint eszméi több más ismert forrás keveréke:

  • A szókincse először a 19. század orosz szabadkőműveseinél jelenik meg (Róbert Fludd-tól vette át P. D. Uszpenszkij)
  • Ezoterikus kereszténység – írta Boris Mouravieff
  • Naksbandi szúfizmus – Idries Shah[11]
  • A kaukázusi Ahmsta Kebzeh – Murat Yagan
  • Tibeti buddhizmus – Jose Tirado [12]

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gourdjieff műveivel és tevékenységével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Követői karizmatikus mesternek tekintették, aki újfajta tudást hozott a nyugati világba: egy olyan pszichológiát és kozmológiát, ami új utakat nyitott a filozófiában, lehetővé téve olyan ismeretek elterjedését, amelyek túlmutatnak a hagyományos tudományokon.[5]

Kritikusai szerint egyszerű sarlatán volt, akinek hatalmas egója és állandó öntömjénezési igénye volt.[13] Bárhogy is ítéljük meg Gourdjieff tanítását, egy biztos: ő vezetett be néhány ezoterikus tanítást a nyugati kultúrába, ami ott előzőleg ismeretlen volt így például az enneagrammat. Gourdjieffnek nagy hatása volt több modern misztikusra és művészre, többek között az alábbiakra: Keith Jarrett, Alan Watts, Timothy Leary, Robert Anton Wilson, Robert Fripp, Jacob Needleman, John Shirley és Frank Lloyd Wright.

Befolyása a hagyományos gourdjieffizmustól egészen olyan változatokig terjed, amiknek nincs semmi közös vonása eredeti tanításaival, azon kívül, hogy az ő nevét és jelképeit használják.

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszerét érő kritika nagyrészt arra összpontosít, hogy szerinte a legtöbb ember egyfajta álomban éli le az életét. Gourdjieff állítása szerint egy kegyes (vallásos), jó vagy erkölcsös ember semmivel sem fejlettebb spirituális szempontból, mint bárki más.

Munkáját érő másik fő kritika abban áll, hogy semmi értéket nem tulajdonít az "átlagember" életében található dolgoknak. Gourdjieff szerint valójában semmi sem az ember sajátja abból, amit birtokol, teljesít, barátainak vagy saját gondolatainak érzéseinek hisz, hacsak nem puszta véletlen folytán.

Az "átlagember" számára olyasvalakit jelöl, aki nem tesz céltudatos kísérletet a spirituális fejlődésre. Ezeket az állításait sokan úgy értelmezték mint a hagyományos vallási értékek, az emberbaráti munka és a jó és rossz cselekedetek megkülönböztetésének teljes semmibe vétele.

Pozitív megítélés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gourdjieff tanításainak meglehetősen összetett volta miatt más értelmezések is lehetségesek. Például az oroszországi periódusban nagy tisztelettel beszélt az "obyvatl"-okról, vagyis az egyszerű parasztokról. Sokkal később, már Párizsban, számos olyan embert segített, és támogatott, akik valami miatt nehéz helyzetbe kerültek. Azt mondják, párizsi lakása egyike volt a világ legrosszabb műgyűjteményeinek, mivel sok képet és műalkotást vásárolt szegény vagy nélkülöző művészektől, csak azért, hogy anyagilag segítse őket.

Diogenészhez hasonlóan tanításaiban Gourdjieff is "kicsit magasabb hangot ütött meg", hogy elérje a célját és ihletet kapjon, de az "átlagemberekkel" szemben mindig nagylelkű volt. Sokan közülük elkísérték végső útjára a rue Daru-i orosz katedrálisba.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Istanbul Gurdjieff
  2. James Moore: Gurdjieff – A Biography: The Anatomy of a Myth
  3. Meetings with Remarkable Men, Translator's Note
  4. P. D. Ouspensky: In Search of the Miraculous, Chapter 2
  5. ^ a b P. D. Ouspensky: The Fourth Way, Chapter 1
  6. P. D. Ouspensky: In Search of the Miraculous, Chapter 6
  7. P. D. Ouspensky: In Search of the Miraculous, Chapter 9
  8. P. D. Ouspensky: In Search of the Miraculous, Chapter 17
  9. G. I. Gurdjieff: Beelzebub's Tales to His Grandson, Chapters 32 and 33
  10. G. I. Gurdjieff: Meetings with Remarkable Men, Chapter 11
  11. Idries Shah: The Way of the Sufi, Part 1, Notes and Bibliography, Note 35
  12. gurdjieff-internet.com
  13. Michael Waldberg: Gurdjieff – An Approach to his Ideas, Chapter 1

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gourdjieffet főleg tanítványai által írott könyvekből ismerhetjük. Egykori diákja, P. D. Ouszpenszkij írta a "A csodálatos kutatása: Egy ismeretlen tanítás töredékei" (In Search of the Miraculous: Fragments of an Unknown Teaching) című művet, amit sokan alapműnek tekintenek Gourdjiefffel kapcsolatban.

A vele töltött időről írtak többek között: A. R. Orage, Charles Stanley Nott, Thomas and Olga de Hartmann, Fritz Peters, René Daumal, John G. Bennett, Maurice Nicoll, Margaret Anderson, és Louis Pauwels.

Sokan mások szellemi áramlatáshoz csatlakoztak, így például: Frank Lloyd Wright, Kathryn Hulme, P. L. Travers, Katherine Mansfield and Jean Toomer.

Halála után kiadott könyvei a következők: Beelzebub's Tales to His Grandson, Meetings with Remarkable Men, és Life is Real Only Then, When 'I Am'.

Ez a trilógia, ami Gourdjieff alapműve és legominizmusa, All and Everything néven is ismert. A legominizmus – Goudjieff szerint – egy módszer arra, hogy régmúlt korok eseményeit beavatottakon keresztül tudassuk átadjuk a jelenkornak. Olga de Hartmann, egykori diákja és személyes titkára korai beszédeit 1973-ban Views from the Real World: Early Talks in Moscow, Essentuki, Tiflis, Berlin, London, Paris, New York and Chicago, as recollected by his pupils című könyvében adta ki.

A Meetings with Remarkable Men című 1979-es játékfilm, ami Gourdjieff azonos című könyve alapján készült, azokat a szent táncokat mutatja be, amiket komolyabb követőinek tanított és egyszerűen csak mozdulatoknak nevezett.

Gurdjieff könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek Gurdjieffről és tanításairól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önemlékezés (könyv a negyedik útról)
  • Gurdjieff: A Very Great Enigma by J. G. Bennett (1969)
  • Gurdjieff: Making a New World by J. G. Bennett (1973), ISBN 0-06-090474-7
  • Idiots in Paris by J. G. and E. Bennett (1980)
  • Mount Analogue by René Daumal (1974)
  • Our Life with Mr. Gurdjieff by Thomas and Olga de Hartmann (1964, Revised 1983 and 1992)
  • Gurdjieff Unveiled by Seymour Ginsburg (2005)
  • Undiscovered Country by Kathryn Hulme (1966)
  • The Oragean Version by C. Daly King (1951)
  • The Gurdjieff Years 1929-1949: Recollections of Louise March by Annabeth McCorkle
  • Gurdjieff: The anatomy of a Myth by James Moore (1991)
  • Psychological Commentaries on the Teachings of Gurdjieff and Ouspensky by Maurice Nicoll (1952, 1955. 1972, 1980, 6 volumes)
  • Teachings of Gurdjieff – The Journey of a Pupil by C.S. Nott, Routledge and Kegan Paul, London (1961)
  • On Love by A.R. Orage (1974)
  • Psychological Exercises by A.R. Orage (1976)
  • In Search of the Miraculous by P.D. Ouspensky (1949)
  • The Fourth Way by P.D. Ouspensky (1957)
  • The Psychology of Man's Possible Evolution by P.D. Ouspensky (1978)
  • Eating The "I": An Account of The Fourth Way–The Way of Transformation in Ordinary Life by William Patrick Patterson (1992, 1993, 1997)
  • Ladies of the Rope: Gurdjieff's Special Left Bank Women's Group by William Patrick Patterson (1999)
  • Struggle of the Magicians: Exploring the Teacher-Student Relationship by William Patrick Patterson (1996, Second Edition 1998)
  • Taking with the Left Hand: Enneagram Craze, The Fellowship of Friends, & the Mouravieff Phenomenon by William Patrick Patterson (1998)
  • Voices in the Dark: Esoteric, Occult & Secular Voices in Nazi-Occupied Paris 1940–44 by William Patrick Patterson (2001)
  • Boyhood with Gurdjieff by Fritz Peters (1964)
  • Gurdjieff Remembered by Fritz Peters (1965)
  • Gurdjieff: An Introduction To His Life and Ideas by John Shirley (2004)
  • The Gurdjieff Work by Kathy Speeth ISBN 0-87477-492-6
  • Toward Awakening by Jean Vaysse (1980)
  • Gurdjieff: An Approach to his Ideas by Michel Waldberg (1981)
  • A Study of Gurdjieff's Teaching by Kenneth Walker (1957)
  • The Harmonious Circle: The Lives and Work of G. I. Gurdjieff, P.D. Ouspensky, and Their Followers by James Webb (1980) Putnam Publishing. ISBN 0-399-11465-3
  • The War Against Sleep: The Philosophy of Gurdjieff by Colin Wilson (1980)
  • Who Are You Monsieur Gurdjieff? by René Zuber (1980)

Videok Gourdjieffről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
G. I. Gurdjieff témában.

Gurdjieff Alapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Near the end of his life, Gurdjieff established three primary institutions to carry on his work, known as the Foundations:

Connected to these three Foundations are numerous smaller groups around the world, collected under the umbrella of the "International Association of Gurdjieff Foundations":

Affiliated American groups can be found here:

Affiliated Canadian groups can be found here:

További oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kriticizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]