Günter Eich

Günter Eich (Lebus, 1907. február 1. – Salzburg, 1972. december 20.) német költő, író. 1959-ben Büchner-díjjal tüntették ki.

Élete

Apjának téglagyára volt, de 1918-ban Lebusból Berlinbe költöztek. Az érettségi után 1925-től Berlinben és Párizsban tanult sinológiát és közgazdaságtant. 1932-ben feladta egyetemi tanulmányait és rádióknak kezdett dolgozni, általában hangjátékokat készített irodalmi művek alapján. A második világháborúban rádiós volt, a háború végén amerikai hadifogságba esett és szabadulása után 1954-ig Geisenhausenben (Landshut közelében) lakott. 1953-ban másodszor is megházasodott, Ilse Aichinger lett a felesége és először Lenggriesbe, majd Großgmainba (Salzburg közelében) költöztek. Günther Eich a "Gruppe 47" irodalmi kör egyik alapító tagja és 1950-ben a kör kitüntette, 1959-ben pedig megkapta a Georg-Büchner-díjat. Irodalmi karrierjét a 20-as évek végén kezdte és korai munkáiban - pl. 1939-ig kb. 25 hangjátékot készített - nem foglalkoztak politikával.

A hadifogságban azonban új korszaka kezdődött, olyan versek mint a Lazarett, Latrine, Pfannkuchenrezept, Inventar az ún. „Kahlschlag-költészet” első ilyen stílusú versei. A háború utáni első verseskötete (Abgelegene Gehöfte) még számtalan „hagyományos”, azaz természetleíró költeményt tartalmaz. A természet és természeti képek ugyan később is meghatározó elemei maradnak Günter Eich költészetének, de inkább mint kritikus, elutasító, megbékélés nélküli, távoli hang. Botschaften des Regens kötete mérföldkő, ráeszmélés a jelenkori eseményekre, a mindennapok realitására. Későbbi köteteiben egyre lakonikusabb, szófukarabb.

Miközben Eich költőként szinte a megnémulásig redukálódott, prózában új utakat keresett. „Maulwürfe” egy 1968-ban megjelent prózagyűjteménynek a címe, az irodalmi műfaja nehezen meghatározható: mind a novellánál, mind a karcolatnál rövidebb általában 15 - 20 soros „odamondás”, mert általában nincs sem cselekvés, sem állandó személy. A kötet legismertebb írásainak címe „Hausgenossen“, „Sammlerglück“ und „Episode“, ezen szövegeket tartalmazza a német nyelvterületen igen elterjedt irodalmi kiadó Reclam egyik antológiája is. Eich radikalizálódása a hangjátékokban is megfigyelhető, melyekben a költői hang az empirikus valóság mögötti új, nem gyanított, ismeretlen világokat sejtet.

Legfontosabb művei

• Gedichte. 1930
• Katharina. 1936
• Abgelegene Gehöfte. 1948
• Untergrundbahn. 1949
• Träume. Vier Spiele. 1953
• Botschaften des Regens. 1955
• Die Brandung vor Setúbal. 1957
• Allah hat 100 Namen. 1958
• Stimmen. Sieben Hörspiele. 1958
• Zu den Akten. 1964
• Anlässe und Steingärten. 1966
• Maulwürfe. 1968
• Ein Tibeter in meinem Büro. 49 Maulwürfe. 1970
• Gesammelte Maulwürfe. 1972
• Nach Seumes Papieren. 1972
• Zeit und Kartoffeln. 1973.

Elsődleges Forrás

Gesammelte Werke, Szerkesztette Ilse Aichinger [többek között]. 4 kötet. Frankfurt a.M. 1973. - Gesammelte Werke. Átnézett kiadás, Szerk. Axel Vieregg. 4 kötet. Frankfurt a.M. 1991.

Másodlagos Forrás, Irodalom

• Peter Horst Neumann: Die Rettung der Poesie im Unsinn. Über Günter Eich. Aachen, Rimbaud 2007. ISBN 3-89086-578-X
• Volker Meid: Reclams elektronisches Lexikon der deutschen Literatur. 2002 Stuttgart.