Günter Eich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Günter Eich
Élete
Született 1907. február 1.
Lebus
Elhunyt 1972. december 20. (65 évesen)
Salzburg
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza
Signature of Günter Eich.jpg
Günter Eich aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Günter Eich témájú médiaállományokat.

Günter Eich (Lebus, 1907. február 1.Salzburg, 1972. december 20.) német költő, író. 1959-ben Büchner-díjjal tüntették ki.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apjának téglagyára volt, de 1918-ban Lebusból Berlinbe költöztek. Az érettségi után 1925-től Berlinben és Párizsban tanult sinológiát és közgazdaságtant. 1932-ben feladta egyetemi tanulmányait és rádióknak kezdett dolgozni, általában hangjátékokat készített irodalmi művek alapján. A második világháborúban rádiós volt, a háború végén amerikai hadifogságba esett és szabadulása után 1954-ig Geisenhausenben (Landshut közelében) lakott. 1953-ban másodszor is megházasodott, Ilse Aichinger lett a felesége és először Lenggriesbe, majd Großgmainba (Salzburg közelében) költöztek. Günther Eich a "Gruppe 47" irodalmi kör egyik alapító tagja és 1950-ben a kör kitüntette, 1959-ben pedig megkapta a Georg-Büchner-díjat. Irodalmi karrierjét a 20-as évek végén kezdte és korai munkáiban - pl. 1939-ig kb. 25 hangjátékot készített - nem foglalkoztak politikával.

A hadifogságban azonban új korszaka kezdődött, olyan versek mint a Lazarett, Latrine, Pfannkuchenrezept, Inventar az ún. „Kahlschlag-költészet” első ilyen stílusú versei. A háború utáni első verseskötete (Abgelegene Gehöfte) még számtalan „hagyományos”, azaz természetleíró költeményt tartalmaz. A természet és természeti képek ugyan később is meghatározó elemei maradnak Günter Eich költészetének, de inkább mint kritikus, elutasító, megbékélés nélküli, távoli hang. Botschaften des Regens kötete mérföldkő, ráeszmélés a jelenkori eseményekre, a mindennapok realitására. Későbbi köteteiben egyre lakonikusabb, szófukarabb.

Miközben Eich költőként szinte a megnémulásig redukálódott, prózában új utakat keresett. „Maulwürfe” egy 1968-ban megjelent prózagyűjteménynek a címe, az irodalmi műfaja nehezen meghatározható: mind a novellánál, mind a karcolatnál rövidebb általában 15 - 20 soros „odamondás”, mert általában nincs sem cselekvés, sem állandó személy. A kötet legismertebb írásainak címe „Hausgenossen“, „Sammlerglück“ und „Episode“, ezen szövegeket tartalmazza a német nyelvterületen igen elterjedt irodalmi kiadó Reclam egyik antológiája is.[1] Eich radikalizálódása a hangjátékokban is megfigyelhető, melyekben a költői hang az empirikus valóság mögötti új, nem gyanított, ismeretlen világokat sejtet.

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gedichte. 1930
  • Katharina. 1936
  • Abgelegene Gehöfte. 1948
  • Untergrundbahn. 1949
  • Träume. Vier Spiele. 1953
  • Botschaften des Regens. 1955
  • Die Brandung vor Setúbal. 1957
  • Allah hat 100 Namen. 1958
  • Stimmen. Sieben Hörspiele. 1958
  • Zu den Akten. 1964
  • Anlässe und Steingärten. 1966
  • Maulwürfe. 1968
  • Ein Tibeter in meinem Büro. 49 Maulwürfe. 1970
  • Gesammelte Maulwürfe. 1972
  • Nach Seumes Papieren. 1972
  • Zeit und Kartoffeln. 1973.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bellmann, Werner/Hummel Christine (Szerk.): Deutsche Kurzprosa der Gegenwart, Stuttgart 2005.

Elsődleges Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gesammelte Werke, Szerkesztette Ilse Aichinger [többek között]. 4 kötet. Frankfurt a.M. 1973. - Gesammelte Werke. Átnézett kiadás, Szerk. Axel Vieregg. 4 kötet. Frankfurt a.M. 1991.

Másodlagos Forrás, Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Peter Horst Neumann: Die Rettung der Poesie im Unsinn. Über Günter Eich. Aachen, Rimbaud 2007. ISBN 3-89086-578-X
  • Volker Meid: Reclams elektronisches Lexikon der deutschen Literatur. 2002 Stuttgart.