Günter Eich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Günter Eich
Élete
Született 1907. február 1.
Lebus
Elhunyt 1972. december 20. (65 évesen)
Salzburg
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Günter Eich (Lebus, 1907. február 1.Salzburg, 1972. december 20.) német költő, író. 1959-ben Büchner-díjjal tüntették ki.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apjának téglagyára volt, de 1918-ban Lebusból Berlinbe költöztek. Az érettségi után 1925-től Berlinben és Párizsban tanult sinológiát és közgazdaságtant. 1932-ben feladta egyetemi tanulmányait és rádióknak kezdett dolgozni, általában hangjátékokat készített irodalmi művek alapján. A második világháborúban rádiós volt, a háború végén amerikai hadifogságba esett és szabadulása után 1954-ig Geisenhausenben (Landshut közelében) lakott. 1953-ban másodszor is megházasodott, Ilse Aichinger lett a felesége és először Lenggriesbe, majd Großgmainba (Salzburg közelében) költöztek. Günther Eich a "Gruppe 47" irodalmi kör egyik alapító tagja és 1950-ben a kör kitüntette, 1959-ben pedig megkapta a Georg-Büchner-díjat. Irodalmi karrierjét a 20-as évek végén kezdte és korai munkáiban - pl. 1939-ig kb. 25 hangjátékot készített - nem foglalkoztak politikával.

A hadifogságban azonban új korszaka kezdődött, olyan versek mint a Lazarett, Latrine, Pfannkuchenrezept, Inventar az ún. „Kahlschlag-költészet” első ilyen stílusú versei. A háború utáni első verseskötete (Abgelegene Gehöfte) még számtalan „hagyományos”, azaz természetleíró költeményt tartalmaz. A természet és természeti képek ugyan később is meghatározó elemei maradnak Günter Eich költészetének, de inkább mint kritikus, elutasító, megbékélés nélküli, távoli hang. Botschaften des Regens kötete mérföldkő, ráeszmélés a jelenkori eseményekre, a mindennapok realitására. Későbbi köteteiben egyre lakonikusabb, szófukarabb.

Miközben Eich költőként szinte a megnémulásig redukálódott, prózában új utakat keresett. „Maulwürfe” egy 1968-ban megjelent prózagyűjteménynek a címe, az irodalmi műfaja nehezen meghatározható: mind a novellánál, mind a karcolatnál rövidebb általában 15 - 20 soros „odamondás”, mert általában nincs sem cselekvés, sem állandó személy. A kötet legismertebb írásainak címe „Hausgenossen“, „Sammlerglück“ und „Episode“, ezen szövegeket tartalmazza a német nyelvterületen igen elterjedt irodalmi kiadó Reclam egyik antológiája is.[1] Eich radikalizálódása a hangjátékokban is megfigyelhető, melyekben a költői hang az empirikus valóság mögötti új, nem gyanított, ismeretlen világokat sejtet.

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gedichte. 1930
  • Katharina. 1936
  • Abgelegene Gehöfte. 1948
  • Untergrundbahn. 1949
  • Träume. Vier Spiele. 1953
  • Botschaften des Regens. 1955
  • Die Brandung vor Setúbal. 1957
  • Allah hat 100 Namen. 1958
  • Stimmen. Sieben Hörspiele. 1958
  • Zu den Akten. 1964
  • Anlässe und Steingärten. 1966
  • Maulwürfe. 1968
  • Ein Tibeter in meinem Büro. 49 Maulwürfe. 1970
  • Gesammelte Maulwürfe. 1972
  • Nach Seumes Papieren. 1972
  • Zeit und Kartoffeln. 1973.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bellmann, Werner/Hummel Christine (Szerk.): Deutsche Kurzprosa der Gegenwart, Stuttgart 2005.

Elsődleges Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gesammelte Werke, Szerkesztette Ilse Aichinger [többek között]. 4 kötet. Frankfurt a.M. 1973. - Gesammelte Werke. Átnézett kiadás, Szerk. Axel Vieregg. 4 kötet. Frankfurt a.M. 1991.

Másodlagos Forrás, Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Peter Horst Neumann: Die Rettung der Poesie im Unsinn. Über Günter Eich. Aachen, Rimbaud 2007. ISBN 3-89086-578-X
  • Volker Meid: Reclams elektronisches Lexikon der deutschen Literatur. 2002 Stuttgart.