Gúnyfeszület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A palatinusi gúnyfeszület
A gúnyfeszület rajza

A gúnyfeszület vagy Alexamenosz-falfirka a palatinusi római császári palotához csatlakozó, az udvari szolgafiúk tartózkodási helyéül szolgáló épületben talált, falra karcolt durva rajz és felirat (ma a Museo del Palatino őrzi).[1] A rajz T alakú feszületen szamárfejű alakot ábrázol, mellette egy másik alak áll imádó mozdulattal. Az utóbbit megnevezi a felirat: Αλεξαμενος σεβετε θεον, azaz „Alexamenosz imádja az istenét”. A rajz valószínűleg a korai keresztény vallás egyik követőjét gúnyolja ki. Legtöbben Jézus keresztre feszítése legkorábbi ábrázolásának tartják.[2][3][4][5]

Valószínűleg a 3. században keletkezett,[6][7][8] de több más lehetséges keletkezési dátum is felmerült, a legkorábbi a 85-ös év.[9]

A rajzot 1857-ben fedezték fel, amikor a Palatinus dombon feltártak egy domus Gelotiana nevű épületet. A házat Caligula a császári palotához csatolta, halála után paedagogiumként, a császári palotában szolgáló inasok iskolájaként használták. Később az utcát, melyen a ház állt, fallal választották el, hogy támasztékot adjanak az épületek emeleteinek, így a rajz évszázadokon át el volt zárva.[5][10]

Értelmezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rajzot legtöbben egy keresztény hívőt gúnyoló rajznak tekintik. A korabeli rómaiak számára a szamárfej és a keresztre feszítés egyaránt sértő ábrázolásnak számított, hiszen ebben az időben elítélt bűnözőket végeztek ki kereszten, ezt a kivégzési módot csak a 4. században törölte el I. Konstantin. Az a vád, hogy a keresztények onolatriát (szamarak imádatát) gyakorolták, elterjedt lehetett ebben az időben. Tertullianus, aki a 2. század végén és a 3. század elején írt, említést tesz erről, valamint egy karthágói hitehagyott zsidóról, aki egy keresztény szamárfülű, patás karikatúráját mutogatta az embereknek, melyen a Deus Christianorum Onocoetes („a keresztények szamár nemzette istene”) felirat állt.[11]

Mások felvetették, hogy a rajz Anubisz[8] vagy Széth[12] imádatát ábrázolja, vagy hogy a fiatalember valójában egy gnosztikus szertartáson vesz részt, melyen egy tau-keresztre szögezett lófejű alak szerepel.[13]

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vitatott, hogy a korai keresztények valóban imádták-e a feszületet. Egy érv szerint az, hogy a rajzon ágyékkötő látható, míg a bűnözőket ebben az időben teljesen meztelenül végezték ki, azt bizonyítja, hogy a rajzoló olyan cselekedetet ábrázolt, amelynek valóban tanúja volt Alexamenosz részéről.[14] Ellenérvként felhozták, hogy a keresztet a 4.-5. századig nem imádták.[15]

„Alexamenos fidelis”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő helyiségben más kézírással a következő felirat található latinul: Alexamenos fidelis (Alexamenosz hű).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rodney J. Decker, The Alexamenos Graffito
  2. Walter Lowrie, Monuments of the Early Church, Macmillan, 1901, p. 238
  3. Dom Dunstan Adams, What is Prayer?, Gracewing Publishing, 1999, p. 48
  4. Father John J Pasquini, John J. Pasquini, True Christianity: The Catholic Way, iUniverse, 2003, p. 105
  5. ^ a b Augustus John Cuthbert Hare, Walks in Rome, Volume 1, Adamant Media Corporation, 2005, p. 201
  6. Michael Green, Evangelism in the Early Church, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2004, p. 244
  7. David L. Balch, Carolyn Osiek, Early Christian Families in Context: An Interdisciplinary Dialogue, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2003, p. 103
  8. ^ a b B. Hudson MacLean, An introduction to Greek epigraphy of the Hellenistic and Roman periods from Alexander the Great down to the reign of Constantine, University of Michigan Press, 2002, p. 208
  9. Hans Schwarz, Christology, Wm. B. Eerdmans Publishing, 1998, p. 207
  10. Edward L Cutts, History of Early Christian Art, Kessinger Publishing, 2004, p. 200
  11. Tertullian, Ad nationes, 1:11, 1:14
  12. Catholic Encyclopaedia, 1913, p. 527
  13. Harold Bayley, Archaic England,: An essay in deciphering prehistory from megalithic monuments, earthworks, customs, coins, place-names, and faerie superstitions, Chapman & Hall, 1920, p. 393-394
  14. "Archæology of the Cross and Crucifix", Catholic Encyclopedia (1917)
  15. David L. Balch, Carolyn Osiek, Early Christian Families in Context: An Interdisciplinary Dialogue, Wm. B. Eerdmans Publishing, 2003, p. 103, footnote 83
  • Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 308. o.