Gömöri pályaudvar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gömöri pályaudvar
GomoriRailwayStation01.jpg
A Gömöri pályaudvar
Ország Magyarország
Hely  Magyarország, Miskolc
Hasznosítása
Felhasználási terület vasútállomás
Tulajdonos MÁV
Elhelyezkedése
Gömöri pályaudvar (Miskolc)
Gömöri pályaudvar
Gömöri pályaudvar
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 06′ 43″, k. h. 20° 48′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 43″, k. h. 20° 48′ 08″

A Gömöri pályaudvar, melyet a MÁV üzemeltet, Miskolc kisebbik pályaudvara. A város másik pályaudvara, a Tiszai pályaudvar nagyobb jelentőséggel bír.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pályaudvart 1898–1899-ben építették, és Gömör vármegyéről nevezték el. Az errefelé haladó vasútvonalak fontosságát az adta, hogy összekötötték a várost a történeti Gömör vármegyével és annak szénbányáival. A Miskolcot Bánrévével és Fülekkel összekötő vonalakat az 1870-es években építették.

Az épületet olasz neoreneszánsz stílusban tervezte Pfaff Ferenc, aki a város másik pályaudvarát, a Tiszai pályaudvart, valamint a pozsonyi, a szegedi (1902) és a kaposvári pályaudvarok terveit is készítette. A pályaudvar a századforduló Miskolcának egyik legtetszetősebb épülete lett, és ma is Magyarország egyik legszebb pályaudvari épülete. 1989-ben az épületet műemlékké nyilvánították, ennek ellenére nagyon rossz állapotban van.

Tervezik a pályaudvar felújítását és fejlesztését, amivel egy intermodális csomópont jönne létre Miskolcon.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Falait sárgás klinkertégla borítja. Az oszlopfőket, oromdíszeket, ablak- és ajtókereteléseket gyöngyösi violett homokkőből faragták, a homlokzatot díszítő domborműveket terrakottából készítették. A pályaudvar teljes egészében földszintes, szerkezetileg három részből, a középső magasabb és az oldalsó kisebb pavilonokból, és az ezeket összekötő épületrészekből áll. Az oldalsó pavilonokhoz még kapcsolódik egy kisebb, sátortetős épületrész is. A pavilonok mindegyikét párkányos, kovácsoltvas díszítésekkel ellátott, palafedésű sátortető fedi. A középső kovácsoltvas tetődíszítő rácsa négyzet, a két oldalsóé pedig téglalap alakúak. Ez szemből nem vehető észre. Mindegyik pavilon rizalitszerűen előrelép; a főhomlokzaton erőteljesen, a peronok felől viszont csak enyhén. A középpavilon oldalain eredetileg három ajtó volt, azonban a két oldalsó alját a kevesebb utasszám miatt befalazták, melyek ma ablakként funkcionálnak. E három nyílás felett három egyedi kör alakú ökörszemablak található, égetett terrakottadíszű kereteléssel. Ezek mellett a jobb és a bal oldalon is ugyancsak terrakottából égetett díszes reneszánsz dombormű jelenik meg. A domborművön oroszlánfej tart szalagokkal olasz reneszánsz formájú címert, melyet alul babérlevelek szegélyeznek. A címer kör alakú kidomborodó középrészén a vasút régi jelképe, a szárnyas kerék szór villámokat. A főpárkány felett a pavilonon dór lizénákkal tagolt, szélein bábos attikafal húzódik, amit csak a nyugati és keleti oldalon tör meg egy-egy baluszteres mellvédű tetőablak. A szélső pavilonokon egy-egy ajtó és két-két ablak van. Az oromfalakat itt is ugyanolyan kiképzésű, díszes keretelésű tetőablakok emelik ki. Az összekötő részeken hét-hét félköríves nyílás van, melyekből a peronok felé kettő ajtónyílás (2 ablak – 1 ajtó – 1 ablak – 1 ajtó – 2 ablak). Az utcai homlokzaton a főpavilon melletti két-két ablak elé a 20. század végén toldalékot építettek az épületnek megfelelő téglahomlokzattal, melyek rontják az összképet és az épület műemléki voltát. A pályaudvar előtt, annak teljes hosszában peron húzódik, amelynek teteje remekművű öntöttvas oszlopokon nyugszik.

Szerepe Miskolc tömegközlekedésében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykor itt is megállt a villamos, ma a vasútállomást autóbuszjárat kapcsolja össze Miskolc tömegközlekedési hálózatával; a 32-es busz végállomása.

Miskolc egyik legnagyobb közlekedési csomópontjává kívánják alakítani a jövőben, a Búza teret felszabadítva ez alól.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben. I. kötet (1. kiadás). Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 2006. ISBN 963-9311-49-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]