Gépzongora (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Kurt Vonnegut, Jr. regényéről szól. Hasonló címmel lásd még: Gépzongora.
Gépzongora
SzerzőKurt Vonnegut
Eredeti címPlayer Piano
OrszágEgyesült Államok
Nyelvangol
Műfajregény
Kiadás
KiadóCharles Scribner's Sons
Kiadás dátuma1952
Magyar kiadóKossuth Könyvkiadó,
Totem Kiadó,
Maecenas Könyvkiadó,
Helikon Kiadó
Magyar kiadás dátuma1972,
1993,
2006,
2013
FordítóVajda Gábor,
Molnár István
Sablon • Wikidata • Segítség

A Gépzongora (angolul: Player Piano) Kurt Vonnegut 1952-ben megjelent első regénye. A regény 1954-es kiadásának a címe Utopia 14 és ezt követve az első magyar fordítás is Utópia 14 címmel jelent meg 1972-ben, majd Utópia címmel 1993-ban. Az első magyar fordítás szövege azonban még cenzúrázott volt, a cenzúrázatlan változat 2006-ban jelent meg először, a regény első kiadásának címét alapul véve Gépzongora címmel.

Történet[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

Vonnegut első regényének központjában a modern technika uralta jövő és az ennek eljövetelét előmozdító, elitista és öntelt mérnöktársadalom áll. A mérnökök minden munkafolyamatot automatizálnak, minden a gépek felügyelete alatt áll, de azt, hogy ezzel az embereket megfosztják a hasznosság érzésétől, már nem veszik figyelembe. Felfogásuk szerint a mérnökökön kívül mindenki felesleges, ugyanakkor mindenkinek hálát kell éreznie az életet „megkönnyítő” mérnökök iránt. E kiváltságos technokraták egyike, az Ilium Művek[1] mérnöke, Paul Proteus szembesül az egyszerű emberek és önnön boldogtalanságával, egyszersmind a gyárban végzett munka általánosan elidegenítő jellegével. Csatlakozik egy kialakulóban lévő mérnökellenes forradalomhoz, majd a mozgalom egyik vezetője lesz. A felkelők sikeresen elfoglalják Ilium városát, szétverik a gépeket, majd – immár hasznos elfoglaltságot találván maguknak – szép sorban megjavítják őket. Ezzel aztán kezdetét veszi a „szép, új világ” újbóli felépítése: a gépromboló forradalom elbukott. Ebben az első regényében a General Electric embertelen világában tapasztalt élményeit dolgozta fel antiutópisztikus módon, s bár a könyv végkifejlete reménytelenséget, kiúttalanságot sugall, a kezdő író szellemessége, nyelvi fordulatai és antropológián edzett emberismerete, társadalomelemző vénája már itt is megmutatkozik.[2]

A regény mellékszála ugyanezt a történetet egy külső szemlélő, a bratpuhri sah szemszögéből meséli el. A sah szemszögéből nézve is ugyanazok a problémák válnak nyilvánvalóvá, amelyekkel Paul Proteus a rendszert belülről ismerve szembesül.[3]

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Megjelenések[szerkesztés]

Angol nyelven[szerkesztés]

  1. Player Piano, Scribner, 1952[4]
  2. Utopia 14, Bantam, 1954[4]
  3. Player Piano, Holt, 1966[4]

Magyarul[szerkesztés]

  1. Utópia 14; ford. Vajda Gábor, utószó Kuczka Péter; Kossuth, Bp., 1972 (Fantasztikus sorozat)
  2. Utópia; ford. Vajda Gábor; Totem, Bp., 1993
  3. Gépzongora; ford. Molnár István; Maecenas, Bp., 2006
  4. Gépzongora, Magyar Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2013, ford.: Molnár István[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az Ilium Művek valójában Vonnegut első munkahelye, a General Electric
  2. ↑ Granville Hicks, The engineers take over, New York Times, August 17, 1952; Kuczka Péter, Vonnegut gépzongorája, in Kurt Vonnegut, Utópia 14, Budapest, Kossuth, 1972, 335–342.
  3. ↑ Lásd: http://www.ekultura.hu
  4. ↑ a b c Lásd: http://www.vonnegutweb.com/
  5. ↑ Helikon Kiadó Archiválva 2013. december 19-i dátummal a Wayback Machine-benLibri Archiválva 2013. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gépzongora_(regény)&oldid=21894554”