Géczy Barnabás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Géczy Barnabás (Doboz, 1925. augusztus 21.) Széchenyi-díjas magyar paleontológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A paleoökológia és a kréta időszaki korallok őstörténetének neves kutatója.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

1943-ban érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz–történelem szakára, ahol 1947-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem őslénytani tanszékén kapott munkatársi állást, amelyet az egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetemmé történt átnevezése után is megtartott. 1954-től adjunktusként, 1964-től egyetemi docensként dolgozott. 1967-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. 1973-ban megbízták a paleontológiai tanszék vezetésével. 1995-ben nyugdíjba vonult, majd egy évre rá emeritálták. 1982 és 1983 között a párizsi Curie Egyetem (Sorbonne VI.) vendégprofesszora volt.

1960-ban védte meg a földtudományok kandidátusi, 1966-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Környezettudományi, az Általános Mikrobiológiai és a Paleontológiai Tudományok Bizottságának lett tagja. 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. A Nemzetközi Paleontológiai Unió magyarországi képviselője volt. 1966 és 1969, valamint 1981 és 1986 között a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke volt.

Munkássága [szerkesztés]

Fő kutatási területei: a krétakori zátonylakó korall paleoautökológiája (egyedi környezettana), egyedfejlődése (ontogenezis), törzsfejlődése (filogenezis) és paleopatológiája (kórtana). Nevéhez fűződik a bakonycsernyei Tűzköves-árok jurakori ammoniteszeinek monografikus feldolgozása, amelynek következtében több új genus és species leírását tette lehetővé.

A Bakony-hegység carixi és doméri faunájának monográfiájában elkülönített standard mediterrán zónákat és szubzónákat. Kutatásai során a lemeztektonika módszereit alkalmazta, elsősorban a jura ősföldrajzi helyzet rekonstruálása során, amelynek ammonitesz-faunákat alkalmazott. Egyéb kutatásokat végzett a paleobiográfia és a paleoevolúció terén.

Családja [szerkesztés]

Nős, házasságukból egy leánygyermek született.

Díjai, elismerései [szerkesztés]

  • Hantken Miksa-emlékérem (1963, 1978)
  • Akadémiai Díj (1994)
  • Széchenyi-díj (1994) – A jura ammoniteszek kutatásában végzett, nemzetközileg is elismert eredményeiért, az őslénytan oktatás új alapokra helyezésében kifejtett iskolateremtő tevékenységéért.
  • Szabó József-emlékérem (1997)

Főbb publikációi [szerkesztés]

  • Ősnövénytan (1972)
  • Plate Tectonics and Paleogeography in the East Mediterranean Region (MTA X. Oszt. Közl. 6:219-225, 1973)
  • Az eltűnt élet nyomában (Gondolat Könyvkiadó, 1979)
  • Lamarck és Darwin (Magvető Könyvkiadó, 1982)
  • Őslénytan (Tankönyvkiadó, 1984, ISBN 9631821005)
  • Ősállattan I-II. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993, ISBN 9631846075 és ISBN 9631843254)
  • A magyarországi őslénytan története (1995)

Források [szerkesztés]