Gázai csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Gázai csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Jeruzsálemi Királyság Templomos Lovagrend Johannita Lovagrend Német LovagrendSzíria |
Hvárezmiek Türkök Mongolok Perzsák Egyiptom |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| IV. Walter briennei gróf † | Bajbarsz – asz-Száih szultán | ||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 10 000 gyalogos 1000 lovag |
5000 lovas 6000 gyalogos |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| több mint 10 000 fő | Ismeretlen | ||||||||
A gázai csata 1244. október 17-én az egyesült szír-keresztény seregek, illetve a Hvárezmi Birodalom felől betörő nagyobbrészt türk, s mellettük mongol, valamint perzsa lovashadak és velük szövetséges egyiptomiak közt lezajlott ütközet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A csata előzménye
A mongolok által megdöntött Hvárezmi Birodalom harcosai, akik Perzsiát is uralták, az 1240-es években keletről benyomultak a Közel-Keletre, hogy új birodalmat alapítsanak. Szövetségre léptek Egyiptom szultánjával, Bajbarsz - asz-Szálihhal. A betolakodók feldúlták Jeruzsálemet.
A keresztény államok és a muzulmán szíriai fejedelmek egy időre félretették nézeteltérésüket és együtt szálltak szembe a fenyegető veszéllyel.
[szerkesztés] Tragédia Gázánál
Gázától északnyugatra csaptak össze az ellenséggel. A szövetségeseket Valter briennei gróf vezette. A véres küzdelem során a damaszkuszi sereg – ami a keresztények bal szárnyát képezte – komoly veszteségeket szenvedett és megfutamodott. A keresztesek viszont keményen helytálltak, de az egyiptomiak a hátukba kerültek. A küzdelmet viszont a perzsa lovasok keresztény lovasság ellen folytatott harca döntötte el a jobb szárnyon. A borzalmas vérontásban a 10 000 fős keresztes gyalogságból mintegy nyolcszázan tudtak megmenekülni. Több mint 5000 halott hevert a csatatéren, kb. négyezer ember fogságba esett. Odaveszett 365 johannita, 397 teuton és 310 templomos lovag.
[szerkesztés] A keresztes államok válsága
A gázai vereséggel végleg elveszett Jeruzsálem visszafoglalásának reménye. Bár Bajbarsz később a türkök ellen fordult és az egyik csatában megsemmisítette őket. Mikor a mongolok újabb vereséget mértek a moszlimokra, 1260-ban a keresztények új reményekkel szálltak harcba a keletről jött pogányok ellen, de a döntő csatában katasztrofális vereséget szenvedtek.
[szerkesztés] Források
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona, Maecenas 2000.
- Vajda Tamás: A német lovagrend szentföldi és erdélyi szereplése
Középkorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
