Fáy Szeréna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fáy Szeréna
Váradi Antal, Dr.: Az úttörők. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1890.10.24. Szereplők: Balsors: Fáy Szeréna
Váradi Antal, Dr.: Az úttörők. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1890.10.24. Szereplők: Balsors: Fáy Szeréna
SzületettFrankl Szeréna
1865. december 24.[1]
Kisjenő (Erdőhegy)
Elhunyt1934. január 27. (68 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaSimai Gyula
Foglalkozása
IskoláiSzínészeti Tanoda (–1880)
KitüntetéseiFarkas–Ratkó-díj (1885)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Színészi pályafutása
Tevékenységszínész
Díjai
Farkas–Ratkó-díj (1885)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fáy Szeréna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fáy Szeréna, Simai Gyuláné, szül. Frankl Szeréna[3] (Erdőhegy, 1865. december 24. – Budapest, Józsefváros, 1934. január 27.)[4] magyar színésznő, színművészeti akadémiai tanár, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Jókai Mór: Az aranyember. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1884.12.03. Timea: Fáy Szeréna

Pályafutása[szerkesztés]

Frankl Simon és Oppenheimer Eleonóra leányaként született. Örmény nemesi felmenőkkel rendelkezik Lukács ágon [5]. Jókai Mór és Laborfalvi Róza (akinek rokona volt) pártfogásával már 12 éves korában bejutott a Színművészeti Akadémiára, ahol Szigeti József volt a mestere. Ennek elvégzése után, 1880-ban a Paulay Ede által vezetett Nemzeti Színház tagja, 1918-tól örökös tagja lett. Mivel kezdetben a tragikai szerepkörben Jászai Mari és Márkus Emília mellett nehezen tudott érvényesülni, 1895-ben elszerződött a Nemzetiből. 1888-ban a bécsi Volkstheaterben, 1899–1900-ban Kolozsvárott játszott. 1901. július 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Simay Gyula törvényszéki bíróval.[6] Elsősorban a drámai hősnő szerepkörében aratott nagy sikereket. Játéka a klasszikus hagyományokat követően patetikus, ugyanakkor igen erőteljes és lendületes volt. Komikus szerepekben is sikereket aratott. 1925-től 1934-ig a Színművészeti Akadémián drámai és vígjátéki gyakorlatot tanított. A régi színházi iskola hagyományain nevelkedett Fáy Szeréna a szereppel való azonosulásra, az átélés jelentőségére hívta fel tanítványai figyelmét, akikkel kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott. Több filmben is játszott.

Fáy Szeréna sírja Budapesten. Kerepesi temető: 48/1-1-12. Margó Ede alkotása.

A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírján a Margó Ede szobrászművész alkotta gyönyörű női alak áll. Sírverse:

„Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte
Én glóriával átallépem azt.”
(Madách Imre: Az ember tragédiája; 11. szín)

Ignácz Rózsa visszaemlékezése szerint igen jótékony, karitatív szellemű volt, a szegény sorsú színinövendékeket ruhával, fehérneművel segítette. (Ignácz Rózsa például igen sovány volt, őt minden délután jól meguzsonnáztatta). Nagy állatbarát volt, amikor kedvenc kutyája kimúlt, Fáy gyászba öltözött.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • 1885-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott.
  • 1921. november 24-én a Nemzeti Színház igazgatósága és művészei Herczeg Ferenc Árva László király című darabjának előadása keretében ünnepelte meg Fáy Szerénának 40 éves nemzeti színházi tagságát.

Főbb szerepei[szerkesztés]

Filmszerepei[szerkesztés]

  • Teréza mama (Jókai Mór: Az aranyember. Rendező: Korda Sándor) 1918.
  • Matyólakodalom (1920);
  • Leánybecsület (1923)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 10.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  3. ↑ Fáy Szeréna S.. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 20.
  4. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 184/1934. folyószáma.
  5. ↑ Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája; Erdélyi Örmény Gyökerek, Budapest 2000.
  6. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 654/1934. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957)
  • Ignácz Rózsa: Malvolio tanár úr és a többiek (Prospero szigetén, Bp., 1960)
  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927]
  • Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
  • Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fáy_Szeréna&oldid=27052513”