Fábiánus Társaság
A Fábiánus Társaság (angolul Fabian Society) angol szocialista értelmiségi mozgalom, amelynek célja a szociális érdekek fokozatos reformokkal történő előmozdítása volt, forradalmi eszközök helyett. Nevét is ennek megfelelően választottak: Quintus Fabius Maximus „Cunctator” („Halogató”) ókori római hadvezért és politikust választották névadóul, aki a Hannibal elleni nyílt összecsapások helyett apróbb összecsapásokkal, illetve állandó zaklatással igyekezett felmorzsolni a pun hadvezér haderejét. A társaság jelentősen hozzájárult az angol Munkáspárt (Labour Party) 19. század eleje és az első világháború között megfogalmazott alapgondolataihoz. Ennek megfelelően hatással volt az újonnan függetlenné vált brit gyarmatok, főleg India ügyeire. A társaság a mai napig a Munkáspárthoz tartozó tizenöt szocialista társaság egyike. Ehhez hasonló társaságok léteznek még Ausztráliában (Australian Fabian Society), Kanadában (Douglas-Coldwell Foundation) és Új-Zélandon.
Története
A társaságot 1884. január 4-én alapították Londonban. Céljuk a társadalom példamutatással történő átalakítása volt. Ám amikor néhány tag a társadalom változását politikai területre szerette volna terelni, akkor a társaság felbomlott és létrejött a Fabian Society.
A társasághoz – megalakítását követően – hamarosan olyan híres személyek csatlakoztak, mint George Bernard Shaw, H. G. Wells, Annie Besant, Graham Wallace, Hubert Bland, Edith Nesbit, Sydney Olivier, Oliver Lodge, Leonard Woolf, Emmeline Pankhurst vagy Bertrand Russell.
A csoportot Frank Podmore ötlete alapján nevezték el Fabian Society-nek, emléket állítva ezzel Quintus Fabius Maximus római hadvezérnek, aki remek taktikájának köszönhetően sikeresen szállt szembe a pun Hannibal seregével.
A társaság tagjai az imperialista külpolitika és a Bismarck-féle jóléti társadalom hívei, az individualizmus, a liberalizmus és a nemzetköziség ellenlábasai voltak. Törekedtek a nemzeti minimálbér meghatározására, hogy féken tarthassák a nagy gazdasági vállalatokat. Támogatták továbbá a földek államosítását abban a tudatban, hogy a földtulajdonosok által bérbe adott földekből származó jövedelem jogtalan. Ez az ideológia Henry George amerikai közgazdász nevéhez kötődik.
1900-ban a társaságnak 861 tagja volt. A társaság a 20. század folyamán végig nagy befolyással bírt a Munkáspárt tevékenységére. A 2004-es évi jelentés szerint az egyéni tagok száma immár közel hatezerre (5810) nőtt, 86 057 fontnyi vagyonnal.
Lásd még
Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- A társaság története (angolul)