Fusz János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fusz János
Fusz János.jpg
Fusz János portréja. Hess János műve (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnok)
Életrajzi adatok
Született 1777. december 16.
Tolna
Elhunyt 1819. március 19. (41 évesen)
Buda
Pályafutás
Műfajok operett, melodráma, dal, kamarazene, egyházi zene
Tevékenység zeneszerző
karnagy
zenei író

Fusz János (németül Johann Evangelist Fuss) (Tolna, 1777. december 16. – Buda, 1819. március 19.) magyar zeneszerző és karnagy, külföldön is megbecsült zenei író. Sváb nemzetiségű volt, és az 1800-as évek németes irányzatát követte, de jól beszélt magyarul és érdeklődött a magyar és a szláv népzene iránt is.[1] Magyarországon „ő volt az első képviselője az önálló, független zenész típusának, aki a főúri-templomi szolgálatot mellőzve kísérelt meg zenészként egzisztenciát teremteni.”[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baján volt énekesfiú. Ifjú korában Tolna megyében tanítóként tevékenykedett, majd az 1790-es évek végén Végh Ignác zenekedvelő főúr verebi kúriáján lett zenetanár és karmester.[2]

1801-től Pozsonyban, 1804-től Bécsben működött.[2] A kor legkeresettebb zeneszerzés-professzora, Johann Georg Albrechtsberger egyik legjobb tanítványaként tartotta számon. Kapcsolatban állt az idős Joseph Haydn-nal is, aki személyesen ígérte meg neki, hogy legújabb egyfelvonásos melodrámájának főpróbájára ellátogat.[1] Beethoven pedig úgy nyilatkozott Fuszról, hogy „az énekhez jól ért, és annál kell maradnia, mert fogalma sincs a hangszeres zenéről”.[1]

1809-ben Fusz János így írt a tárogatóról:[forrás?] „A magyaroknak legrégibb hangszerük a háborúsíp, egy nyikorgó, erősen átható, kétségkívül fülsértő messzire hallatszó rokona a schalmeynek, mely az oboára hasonlít, de valamivel rövidebb.”

1810-től a lipcsei Allgemeine musikalische Zeitung munkatársa volt. Publikációiban nevét magyaros írásmóddal Fuszként jegyezte.

1815-től haláláig ismét Pozsonyban és Budán élt.[2]

Emlékét szülővárosában emléktábla őrzi a róla elnevezett zeneiskola bejáratánál.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1807-ben a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitung közzétette basszetkürtre és vonóstrióra írt kvartettjét (op. 2), 1810. június 27-én újabb négy darabját: a Dankgebet című, vegyeskarra és zongorára írt művét, az Agnes Cyr versére készült Das Fischermädchen című dalt, és két szláv táncot, amelyeket Magyarországon jegyzett le dudaszó nyomán.[3]

Több operát, duo- és melodrámát (Watwort, Isaac, Judith, Jakob und Rachel, Pyramus és Thisbe, Romulus és Remus), sőt operettet is szerzett (Der Kräftig), Schiller Messinai arájához nyitányt írt nyolc kézre. Ennek bemutatója 1811-ben volt Bécsben, később meg is hangszerelte[3]. Színpadi művekhez szerzett zenéinek és tizenöt egyházi művének nagy része elveszett. Zongoradarabjai, kamarazenéje és dalai nyomtatásban is megjelentek.[4] Egyetlen magyar nyelvű dala Csokonai A tavasz című versének megzenésítése.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fusz János témájú médiaállományokat.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  Online hozzáférés

  1. ^ a b c d e Richter Pál (2004. augusztus). „Fusz János, alias Johann Evangelist Fuss”. Muzsika. Hozzáférés ideje: 2011. november 12.  
  2. ^ a b c Fusz János (magyar nyelven) (DOC). baroque.hu. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  3. ^ a b Fidipédia/Zeneszerző - Fusz János (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 28.)
  4. Fusz János (magyar nyelven). magyarzenetortenet.hu. (Hozzáférés: 2011. november 12.)