Fusz János
| Fusz János | |
 |
|
| Fusz János portréja. Hess János műve (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnok) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | Tolna 1777. december 16. |
| Elhunyt | Buda 1819. március 19. (41 évesen) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | operett, melodráma, dal, kamarazene, egyházi zene |
| Tevékenység | zeneszerző karnagy zenei író |
Fusz János (németül Johann Evangelist Fuss) (Tolna, 1777. december 16. – Buda, 1819. március 19.) magyar zeneszerző és karnagy, külföldön is megbecsült zenei író. Sváb nemzetiségű volt, és az 1800-as évek németes irányzatát követte, de jól beszélt magyarul és érdeklődött a magyar és a szláv népzene iránt is.[1] Magyarországon „õ volt az elsõ képviselõje az önálló, független zenész típusának, aki a fõúri-templomi szolgálatot mellõzve kísérelt meg zenészként egzisztenciát teremteni.”[1]
Élete [szerkesztés]
Baján volt énekesfiú. Ifjú korában Tolna megyében tanítóként tevékenykedett, majd az 1790-es évek végén Végh Ignác zenekedvelő főúr verebi kúriáján lett zenetanár és karmester.[2]
1801-től Pozsonyban, 1804-től Bécsben működött.[2] A kor legkeresettebb zeneszerzés-professzora, Johann Georg Albrechtsberger egyik legjobb tanítványaként tartotta számon. Kapcsolatban állt az idős Joseph Haydn-nal is, aki személyesen ígérte meg neki, hogy legújabb egyfelvonásos melodrámájának főpróbájára ellátogat.[1] Beethoven pedig úgy nyilatkozott Fuszról, hogy „az énekhez jól ért, és annál kell maradnia, mert fogalma sincs a hangszeres zenéről”.[1]
1809-ben Fusz János így írt a tárogatóról:[forrás?] „A magyaroknak legrégibb hangszerük a háborúsíp, egy nyikorgó, erősen átható, kétségkívül fülsértő messzire hallatszó rokona a schalmeynek, mely az oboára hasonlít, de valamivel rövidebb.”
1810-től a lipcsei Musik Zeitung munkatársa volt. Publikációiban nevét magyaros írásmóddal Fuszként jegyezte.
1815-től haláláig ismét Pozsonyban és Budán élt.[2]
Művei [szerkesztés]
Több operettet, duo- és melodrámát (Watwort, Isaak, Judith, Jakob und Rachel, Pyramus és Thisbe, Romulus és Remus) szerzett, Schiller Messinai arájához nyitányt írt. Színpadi művekhez szerzett zenéinek és tizenöt egyházi művének nagy része elveszett. Zongoradarabjai, kamarazenéje és dalai nyomtatásban is megjelentek.[3] Egyetlen magyar nyelvű dala Csokonai A tavasz című versének megzenésítése.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. Online hozzáférés
- ^ a b c d e Richter Pál (2004. augusztus). „Fusz János, alias Johann Evangelist Fuss”. Muzsika. Hozzáférés ideje: 2011. november 12.
- ^ a b c Fusz János (magyar nyelven) (DOC). baroque.hu. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Fusz János (magyar nyelven). magyarzenetortenet.hu. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
