Fukuda Takeo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fukuda Takeo
福田 赳夫
Takeo fukuda.jpg
Japán 67. miniszterelnöke
Hivatali idő
1976. december 24.1978. december 7.
Előd Miki Takeo
Utód Óhira Maszajosi

Született 1905. január 14.
Gunma prefektúra, Japán
Elhunyt 1995. július 5. (90 évesen)
Tokió, Japán
Párt Liberális Demokrata Párt
Választókerület 3. választókerület, Gunma prefektúra
Gyermekei Fukuda Jaszuo
Foglalkozás politikus
Iskolái Tokiói Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fukuda Takeo témájú médiaállományokat.

Fukuda Takeo (japánul 福田 赳夫 ) (1905. január 14.1995. július 5.) volt japán politikus, külügyminiszter, 1976. december 24-e és 1978. december 7-e között Japán miniszterelnöke.

A Gunma prefektúrában született, tanulmányait a Tokiói Egyetemen, az akkori Tokiói Császári Egyetemen folytatta. A második világháború előtt és alatt főtitkár volt a Pénzügyminisztériumban. A háború után a legfőbb állami számvevőszéken dolgozott.

1952-ben Fukudát beválasztották a Képviselőházba, ahol Gunma prefektúra 3. választókerületét képviselte. 1957-ben párttitkérnak választották, és mezőgazdasági, erdészeti és halászati minisztérként (1959 és 1969 között), majd pénzügyminiszterként (1969 és 1971 között), külügyminiszterként (1971 és 1973 között) és a Gazdasági Tervezőiroda igazgatójaként (1974 és 1976 között) tevékenykedett. 1972-ben miniszterelnök jelölt volt, de Tanaka Kakuei javára elvesztette a választásokat.

A miniszterelnöki poszton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giulio Andreotti, Fukuda Takeo, Jimmy Carter, Helmut Schmidt és Giscard d'Estaing a G7 gazdasági csúcstalálkozójan. Bonn, 1978.

Az 1976. december 5-i parlamenti választásokon Miki Takeo vezetésével a Liberális Demokrata Párt, bár megőrizte vezető pozícióját, gyengén szerepelt. Miki személyes felelősséget vállalva lemondott a pártelnöki és egyben a miniszterelnöki pozícióról is. December 23-án a pártelnöki poszton Fukuda követte, akit másnap a parlament alsóháza miniszterelnöknek is megválasztott.[1]

Fő belpolitikai célja a gazdasági növekedés gyorsítása és a munkanélküliség visszaszorítása volt. Az 1977-es és 1978-as költségvetésekbe ideiglenes pénzügyi ösztönzőket építettek be, ezenfelül nagyszabású infrastruktúra-beruházások megvalósításába fogtak. Az 1977 júliusi választásokon az előzetes várakozásokkal ellentétben a miniszterelnök pártja megtartotta többségét a parlament felsőházában.[2][3]

Kormányzásának fontos állomása volt, amikor 1977 augusztusában manilai beszédében kifejtette külpolitikájának a későbbiekben Fukuda-doktrínaként elhíresült alapelveit: Japán nem törekszik katonai nagyhatalommá válni, valamint hozzá kíván járulni Délkelet-Ázsia és a világ békéjéhez és prosperitásához.[4] 1978. augusztus 12-én aláírta a Kínai Népköztársasággal a két ország között a második világháborút lezáró békeszerződést és azzal egyidejűleg a kínai-japán barátsági szerződést.[5]

Pártreformja keretén belül új elnökválasztási rendszert vezetett be, amelynek egyik alappilére az volt, hogy a párt minden tagjának megadta a szavazás lehetőségét[2] Az első új rendszer alapján tartott pártelnöki előválasztáson Óhira Maszajosi az első fordulóban legyőzte Fukudát.[4][6] Óhira december 7-én lett Japán következő miniszterelnöke.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (1977.) „Fukuda Sets Up Austerity Government in Japan”. Executive Intelligence Review IV. (1), 57–58. o.  
  2. ^ a b A History of the Liberal Democratic Party: Period of President Fukuda's Leadership. Liberal Democratic Party of Japan. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
  3. Uchida, Mitsuru, Baerward, Hans H. (1978.). „The House of Councillors Election in Japan: The LDP Hangs in There”. Asian Survey 18. (3.), 301–308. o.  
  4. ^ a b Atarashi, Kinju (1984/1985.). „Japan's economic cooperation policy towards the ASEAN countries”. International Affairs 61. (1.), 114. o.  
  5. Lee, Chae-Jin (1979.). „The Making of the Sino-Japanese Peace and Friendship Treaty”. Pacific Affairs 53. (3.), 420–445. o.  
  6. (1978.) „Ohira victory a setback to 'Bremen East'”. Executive Intelligence Review V. (47.), 39–40. o.