Fukuda Takeo
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Fukuda Takeo 福田 赳夫 |
|
 |
|
| Japán 67. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1976. december 24. – 1978. december 7. |
|
| Előd | Miki Takeo |
| Utód | Óhira Maszajosi |
|
|
|
| Született | Gunma prefektúra, Japán 1905. január 14. |
| Elhunyt | Tokió, Japán 1995. július 5. (90 évesen) |
| Párt | Liberális Demokrata Párt |
| Választókerület | 3. választókerület, Gunma prefektúra |
|
|
|
Fukuda Takeo (japánul 福田 赳夫 ) (1905. január 14. – 1995. július 5.) volt japán politikus, külügyminiszter, 1976. december 24-e és 1978. december 7-e között Japán miniszterelnöke.
A Gunma prefektúrában született, tanulmányait a Tokiói Egyetemen, az akkori Tokiói Császári Egyetemen folytatta. A második világháború előtt és alatt főtitkár volt a Pénzügyminisztériumban. A háború után a legfőbb állami számvevőszéken dolgozott.
1952-ben Fukudát beválasztották a Képviselőházba, ahol Gunma prefektúra 3. választókerületét képviselte. 1957-ben párttitkérnak választották, és mezőgazdasági, erdészeti és halászati minisztérként (1959 és 1969 között), majd pénzügyminiszterként (1969 és 1971 között), külügyminiszterként (1971 és 1973 között) és a Gazdasági Tervezőiroda igazgatójaként (1974 és 1976 között) tevékenykedett. 1972-ben miniszterelnök jelölt volt, de Tanaka Kakuei javára elvesztette a választásokat.
A miniszterelnöki poszton [szerkesztés]
Az 1976. december 5-i parlamenti választásokon Miki Takeo vezetésével a Liberális Demokrata Párt, bár megőrizte vezető pozícióját, gyengén szerepelt. Miki személyes felelősséget vállalva lemondott a pártelnöki és egyben a miniszterelnöki pozícióról is. December 23-án a pártelnöki poszton Fukuda követte, akit másnap a parlament alsóháza miniszterelnöknek is megválasztott.[1]
Fő belpolitikai célja a gazdasági növekedés gyorsítása és a munkanélküliség visszaszorítása volt. Az 1977-es és 1978-as költségvetésekbe ideiglenes pénzügyi ösztönzőket építettek be, ezenfelül nagyszabású infrastruktúra-beruházások megvalósításába fogtak. Az 1977 júliusi választásokon az előzetes várakozásokkal ellentétben a miniszterelnök pártja megtartotta többségét a parlament felsőházában.[2][3]
Kormányzásának fontos állomása volt, amikor 1977 augusztusában manilai beszédében kifejtette külpolitikájának a későbbiekben Fukuda-doktrínaként elhíresült alapelveit: Japán nem törekszik katonai nagyhatalommá válni, valamint hozzá kíván járulni Délkelet-Ázsia és a világ békéjéhez és prosperitásához.[4] 1978. augusztus 12-én aláírta a Kínai Népköztársasággal a két ország között a második világháborút lezáró békeszerződést és azzal egyidejűleg a kínai-japán barátsági szerződést.[5]
Pártreformja keretén belül új elnökválasztási rendszert vezetett be, amelynek egyik alappilére az volt, hogy a párt minden tagjának megadta a szavazás lehetőségét[2] Az első új rendszer alapján tartott pártelnöki előválasztáson Óhira Maszajosi az első fordulóban legyőzte Fukudát.[6][4] Óhira december 7-én lett Japán következő miniszterelnöke.
Források [szerkesztés]
- ↑ (1977.) „Fukuda Sets Up Austerity Government in Japan”. Executive Intelligence Review IV. (1), 57–58. o.
- ^ a b A History of the Liberal Democratic Party: Period of President Fukuda's Leadership. Liberal Democratic Party of Japan. (Hozzáférés: 2013. május 21.)
- ↑ Uchida, Mitsuru, Baerward, Hans H. (1978.). „The House of Councillors Election in Japan: The LDP Hangs in There”. Asian Survey 18. (3.), 301–308. o.
- ^ a b Atarashi, Kinju (1984/1985.). „Japan's economic cooperation policy towards the ASEAN countries”. International Affairs 61. (1.), 114. o.
- ↑ Lee, Chae-Jin (1979.). „The Making of the Sino-Japanese Peace and Friendship Treaty”. Pacific Affairs 53. (3.), 420–445. o.
- ↑ (1978.) „Ohira victory a setback to 'Bremen East'”. Executive Intelligence Review V. (47.), 39–40. o.
