Fukuda Jaszuo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fukuda Jaszuo
福田 康夫
Yasuo Fukuda - World Economic Forum Annual Meeting Davos 2008 cropped.JPG
Fukuda beszédet mond a Világgazdasági Fórum 2008-as csúcstalálkozóján Davosban
Japán 91. miniszterelnöke
Hivatali idő
2007. szeptember 26.2008. szeptember 24.
Előd Abe Sindzó
Utód Aszó Taró
Császár Akihito

Született 1936. július 16. (78 éves)
Japán Takaszaki, Japán
Párt Liberális Demokrata Párt
Választókerület 4. kerület, Gunma prefektúra

Házastársa Fukuda Kijoko
Foglalkozás közgazdaságtan
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fukuda Jaszuo témájú médiaállományokat.

Fukuda Jaszuo (japánul 福田 康夫, nyugaton Fukuda Yasuo) (Takaszaki, 1936. július 16. –) japán politikus, a Liberális Demokrata Párt korábbi elnöke, Japán 91. miniszterelnöke 2007 és 2008 között. A japán történelem leghosszabb ideig szolgáló kabinetfőtitkára volt 2000 és 2004 között,[1] Mori Josiró és Koidzumi Dzsunicsiró kormányában.

Abe Sindzó váratlan lemondása után lett az LDP főtitkára és Japán miniszterelnöke. Édesapja, Fukuda Takeo is Japán vezetője volt, ő az 1970-es években.

Bár Fukuda hivatali ideje alatt Japán rendezte a G8-as csúcsot, amely nemzetközi elismerést szerezve zökkenőmentesen lezajlott, maga a miniszterelnök népszerűtlen maradt a japán átlagemberek körében. 2008. szeptember 1-jén mondott le, utódjául Aszó Tarót választották.

Fiatalkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fukuda a Gunma prefektúrai Takaszaki városában született 1936. július 16-án, Fukuda Takeo (későbbi japán miniszterelnök) legidősebb fiaként. Szetagajában, Tokió egyik kerületében nőtt fel és az Adzabu Középiskolában tanult. Közgazdaságtan szakon végzett a Vaszeda Egyetemen 1959-ben.

A diploma után a Maruzen Petroleum (ma a Cosmo Oil Company része) cég tagja lett. A következő 17 év során a politikához nem volt semmilyen köze, csak a munkájának élt. 1962 és 1964 között az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott.

Amíg édesapja, Takeo Fukuda, miniszterelnök volt 1976 és 1978 között, Jaszuo politikai titkár lett.

Politikai pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990. február 18-ai alsóházi választásokon Gunma prefektúra 4. kerületének képviselőjelöltjeként indult, sikeresen. A posztot azóta egymás után 6-szor szerezte meg. 1997 szeptemberében a Liberális Demokrata Párt alelnökévé választották. Mori Josiró miniszterelnök megválasztása után, 2000 októberében, az új kormányban a kabinet főtitkára lett. Ezt a címet 2004. május 7-éig viselte, amikor a nyugdíjrendszert érintő botrányok miatt lemondott. Kabinetfőtitkárként az egyik legjelentősebb sikere a Jaszakuni-szentély miniszterelnöki látogatásainak véget vetése.

2006-ban Fukudát tartották a legesélyesebbnek az LDP elnöki posztjára, de július 21-én úgy döntött, hogy nem jelölteti magát. Koidzumi Dzsunicsiró utódjának akkor Abe Sindzót választották meg, így ő lett az LDP elnöke és Japán miniszterelnöke is.

Miniszterelnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George Bush és Fukuda Jaszuo feleségeik társaságában a 2008-as G8 csúcstalálkozón.

Megválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007 szeptemberében, Abe Sindzó lemondása után Fukuda bejelentette, hogy indulni az LDP elnöki posztjáért, ami a párt alsóházi többségéből adódóan a japán miniszterelnöki tisztség is. Fukuda rengeteg támogatást kapott, főleg a Macsimura Nobutaka vezette frakcióból. Nukaga Fukusiró pénzügyminiszter, aki korábban szintén jelölt volt, Fukuda mellé állt[2] . Egyetlen ellenfele a posztra Aszó Taró korábbi külügyminiszter volt, bár még a választások előtt elismerte valószínű vereségét.[3]

A szeptember 23-ai választáson Fukuda 330, Aszó 197 szavazatot kapott, így az LDP elnök Fukuda lett.[4] Szeptember 25-én hivatalosan is megválasztották Japán 91. miniszterelnökének. Szeptember 26-án Fukuda és kormánya hivatalosan is letette az esküt a császár, Akihito jelenlétében.

Belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fukuda a császári öröklődés kérdésében kevésbé konzervatív nézeteket vall: engedélyezné, hogy a trón örököse nő legyen.[5]

Pártján belül nagy nyomással kell szembenéznie, hogy a Koidzumi-reformok miatt elmaradott vidéket fejlessze (és ezzel szavazatokat is szerezzen magának és az LDP-nek) és több figyelmet szenteljen a társadalmi egyenlőtlenségeknek. Egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy az 5%-os fogyasztási adó növelése elkerülhetetlen. A legnagyobb kivívások Fukuda számára azonban a szociális rendszer átalakítása, az óriási államadósság csökkentése, a népesség öregedésének megállítása és a 2009-re esedékes alsóházi választások, amelyek létfontosságúak pártjának a 2007-es felsőházi vereség után.[6]

Külpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvéleménykutatások a Fukuda-kormányról[7][8]
  Támogatók (%) Ellenzők (%)
2008/04 29 59
2008/05 24 64
2008/06 26 63
2008/07 26 61
2008/08 41 47

Rugalmasabb, ám keményebb álláspontot képviselt az észak-koreai emberrablások ügyében mint elődje, Abe Sindzó.

Az egyik legfontosabb kérdés Fukuda hivatali idejének első hónapjaiban Japán indiai-óceáni üzemanyag-ellátó küldetése volt.[9] A szeptember 11-ei terrortámadás és Afganisztán inváziója után a japán parlament olyan törvényt fogadott el, mely szerint japán tankerhajók üzemanyaggal láthassák el a katonai kiküldetéseken lévő amerikai hajókat. Amikor Fukuda miniszterelnök lett, folytatni kívánta a missziót. Az ellenzéki többségű felsőház elutasította a javaslatot a további üzemanyag-ellátásra, de az elsóház az LDP kétharmados többségével elfogadta azt.[10]

Fukuda kiemelte a szoros kapcsolatok szükségességét Kínával és ígéretet tett arra, hogy nem fogja látogatni a Jaszukuni-szentélyt. A szentély japán szomszédainak szemében az ország katonai múltjának jelképe.

Környezetvédelmi politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fukuda 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátását Japánban 60-80%-kal kívánta csökkenteni. Egy 2008. június 9-én tartott beszédében elkötelezte magát, hogy Japánt a globális felmelegedés elleni harc vezetőjévé teszi majd.[11]

Bizalmatlansági indítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. június 11-én az ellenzéki Japán Demokrata Párt és kisebb szövetségesei bizalmatlansági indítványt fogadtak a miniszterelnök ellen a Japán Országgyűlés felsőházában.[12] Céljuk az előre hozott választások kiírása volt. Ez volt az első ilyen indítvány az ország második világháború utáni történelmében. Az ellenzéknek nem tetszett Fukuda belpolitikája, mint például az új egészségügyi terve. Június 12-én a felsőház ellensúlyozására az LDP-többségű alsóház bizalmat szavazott Fukudának.[13]

Kormány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tisztség Tisztséget viselő személy
Első kormány
2007. szeptember 26.
Első, átalakított kormány
2008. augusztus 1.
Kabinetfőtitkár Macsimura Nobutaka
Belügyi és hírközlési miniszter Maszuda Hiroja
Igazságügyminiszter Hatojama Kunio Jaszuoka Okiharu
Külügyminiszter Kómura Maszahiko
Pénzügyminiszter Nugaka Fukusiró Ibuki Bunmei
Oktatásügyi, kulturális, sport, tudomány- és
technológiaügyi miniszter
Tokai Kiszaburó Szudzuki Cuneo
Egészség- és munkaügyi, népjóléti miniszter Maszudzoe Jóicsi
Földművelésügyi, erdészeti és halászati miniszter Vakabajasi Maszatosi Óta Szeiicsi
Gazdasági, kereskedelmi és iparügyi miniszter Amari Akira Nikai Tosihiro
Földügyi, infrastrukturális és közlekedési miniszter Fujusiba Tecudzó Tanigaki Szadakadzu
Környezetvédelmi miniszter Kamosita Icsiró Szaitó Tecuo
Honvédelmi miniszter Isiba Sigeru Hajasi Josimasza
a Nemzeti Közbiztonsági Bizottság elnöke Idzumi Sinja Hajasi Motoo
Gazdasági politikáért felelős tárca nélküli miniszter Óta Hiroko Joszano Kaoru
Pénzügyi politikáért és a közigazgatési reformért
felelős tárca nélküli miniszter
Vatanabe Josimi Motegi Tosimicu
Okinaváért, az északi területekért, a technológiáért
és a szabályozási reformért felelős tárca nélküli
miniszter
Kisida Fumio Noda Szeiko
Népességügyi, ifjúsági és nemi egyenlőségért
felelőstárca nélküli miniszter
Kamikava Jóko Nakajama Kjókó

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fukuda Jaszuo témájú médiaállományokat.
  1. Joseph Coleman: Fukuda Elected Japan's Prime Minister (angol nyelven). The Washington Post, 2007. szeptember 26. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  2. Japan's finance chief not to run for ruling party president (angol nyelven). International Herald Tribune, 2007. szeptember 14. (Hozzáférés: 2008. július 2.)
  3. Former FM Aso acknowledges probable defeat in Japan's leadership race (angol nyelven). The Associated Press, 2007. szeptember 15. (Hozzáférés: 2008. július 2.)
  4. Naomi Martig: Japan's Ruling Party Chooses New Leader (angol nyelven). VOA News, 2007. szeptember 23. (Hozzáférés: 2008. július 2.)
  5. PM candidate: government must clean up act, allow female monarch (angol nyelven). The Associated Press, 2007. szeptember 21. (Hozzáférés: 2008. július 3.)
  6. Maszaki Hiszane: Fukuda launches his 'do or die' cabinet (angol nyelven). Asia Times, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. július 6.)
  7. Japanese Cabinet Fails to Regain Trust (angol nyelven). Angus Reid, 2008. július 4. (Hozzáférés: 2008. július 4.)
  8. Cabinet approval rises to 41% (angol nyelven). Yomiuri Shimbun, 2008. augusztus 3. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
  9. Profile: Yasuo Fukuda (angol nyelven). BBC News, 2007. szeptember 23. (Hozzáférés: 2008. július 1.)
  10. Eric Tamadge: Japan to Resume Its Mission in Indian Ocean (angol nyelven). The Associated Press, 2008. január 12. (Hozzáférés: 2008. július 1.)
  11. Fukuda targets cutting carbon emissions by 60-80 percent by 2050 (angol nyelven). Mainichi Daily News, 2008. június 9. (Hozzáférés: 2008. július 1.)
  12. Censure passed against Japan PM (angol nyelven). BBC News, 2008. június 11. (Hozzáférés: 2008. július 1.)
  13. Boost for Japan's beleaguered PM (angol nyelven). BBC News, 2008. június 12. (Hozzáférés: 2008. július 1.)


Elődje:
Abe Sindzó
Japán miniszterelnöke
2007. szeptember 26.2008. szeptember 24.
Emblem of the Prime Minister of Japan.svg
Utódja:
Aszó Taró