Frikandó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sertés frikandó. A sertéscomb egyéb részei még a felsál, dió és a rózsa)
Borjú frikandó. A borjúcomb egyéb részei még a fartő (spitz, rózsa), gömbölyű felsál (dió). A borjú bontási részei a felhasználást illetően: fej, nyak, szegy, lapocka, karaj, vesés, benne a szűzpecsenye, láb, csülök, rózsa, frikandó, dió, felsál. [1]

[2] A frikandó (fricandeau) francia eredetű szó[3] más néven borjúremek, fehér pecsenye, fekete pecsenye a borjúcomb legfinomabb része, illetve a belőle készült húsétel.[4] A sertéscomb megfelelő részét is így nevezik, a felsállal, a dióval és a rózsával együtt alkotja a sertéscombot.[5] A frikandó a comb középső, hátsó részén található, szeletben, frissen nem süthető és nem is grillezhető. Minden más formában viszont nagyon finom.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A húsok részei
  2. Marha részei és felhasználásuk
  3. Etymology. Merriam Webster's Collegiate Dictionary, 1706. (Hozzáférés: 2010. január 8.)Etymology: French, from Middle French, probably from fricasser + -ande (as in viande meat) + -eau, noun suffix
  4. Kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  5. A sertés bontása. (Hozzáférés: 2010. január 8.)