Therma

A Villa Adriana fürdője Tivoli közelében, a frigidarium maradványa a kép közepén látható

Caldarium

Therma vagy thermae az ókori római fürdők megnevezése. Ezek nem egyszerűen uszodák, vagy kádfürdők voltak, hanem hideg-, meleg- és gőzfürdők is. Az ókori görög gümnaszionok fürdői mintájára jöttek létre és nem csak higiéniai, hanem szórakoztatási funkciójuk is volt. Az első nyilvános fürdők Rómában a második pun háború után jelentek meg. Használatukért kezdetben fizetni kellett. Marcus Vipsanius Agrippa a végrendeletében a római népnek adományozta fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhatják. Ezt követően terjedt el a római császárok körében az ingyenesen használható thermák építésének divatja. I.sz. 334-ben Rómában 11 fürdő működött.

A therma tulajdonképpen egy épületkomplexum volt, különböző funkciójú termekkel:

• apodyterium - a tulajdonképpeni öltöző
• tepidarium - előkészítő terem langyos levegővel, langyos vizű medencével
• caldarium - forró, száraz levegőjű terem
• frigidarium - hidegvizes, hideg levegőjű terem
• natatio - a nagyobb fürdőkben található úszómedence
• laconicum - izzasztókamra
• sudatorium - izzasztófürdő (gőzfürdő)
• unctuaria - masszázs szoba, ahol a testet különféle illóolajokkal kenték be
• palaisztra - sportolásra alkalmas, rendszerint nyitott udvar

Mindezek mellett számos kényelmi funkciójú helyiség létezett a thermákban (zeneterem, előadóterem, könyvtár, szentélyek).

A thermák fűtését a padló alatti hypocaustum biztosította.

Lásd még

• Caracalla termái
• Diocletianus termái
• Traianus termái

Források

• Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 533. o.
• Építészet - Atlasz, Atheneum 2000 Kiadó, 2003

Külső hivatkozások

• Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. Online hozzáférés