Friedrich Wilhelm Ritschl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Wilhelm Ritschl
Friedrich Wilhelm Ritschl - Imagines philologorum.jpg
Életrajzi adatok
Született
1806. április 6
Großvargula
Elhunyt
1876. november 9.
Lipcse
Ismeretes mint klasszika-filológus
Nemzetiség német
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Lipcse, Halle
Pályafutása
Szakterület klasszika-filológia
Kutatási terület régi latin nyelv

Friedrich Wilhelm Ritschl (Großvargula, Türingia 1806. április 6.Lipcse, 1876. november 9.) német klasszika-filológus, a szövegkritikáról nevezetes bonni iskola megalapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A türingiai Großvargulában született, egy evangélikus lelkész fiaként. Az erfurti és wittenbergi gimnáziumban tanult, majd 1835-túl a lipcsei egyetemen filológiát hallgatott. 1826-tól a hallei egyetemen folytatta, ahol 1829-ben végzett, és ezt követően négy évig professzorként tevékenykedett. 27 éves korában a boroszlói egyetemre hívták meg. Meghatáruzó volt számára az 1836–37. évi hosszabb itáliai tanulmányi utazás, ahol a filológián keresztül egységes képet alkotott magának az ókori kultúráról, művészetről és nyelvről.

1839 tavaszán a bonni egyetemre ment, ahol majdnem 26 éven át klasszika-filológiát adott elő. Gyakorlatilag ő dominálta a filológiai kart, amelyet névlegesen Friedrich Gottlieb Welckerrel közösen vezetett. Welcker utódaként 1854-ben átvette az egyetemi könyvtárat, és 1861-ig Otto Jahnnal közösen vezette az Akadémiai Művészeti Múzeumot. Szemináriumainak jó híre számos diákot vonzott az intézménybe, akik utóbb neves tudósokká váltak.

Bonni és később lipcsei tanítványai közül kiemelkednek többek között Georg Curtius, Wilhelm Ihne, August Schleicher, Diederich Volkmann, Jacob Bernays, Otto Ribbeck, Ottokar Lorenz, Johannes Vahlen, Wolfgang Hubner, Franz Bücheler, Otto Benndorf, Ernst Windisch.

Otto Jahnnal való konfliktusa után, amely "bonni filológiai háború" néven ismert a bonni egyetem történetében, 1865-ben elhagyta a poroszországi Bonnt és Szászországban a lipcsei egyetemen vállalt professzori állást. Legismertebb diákja Friedrich Nietzsche volt, akinek támogatta pályafutását és hozzásegítette első professzori állásához Bázelben. Friedrich Ritschl 1875-ig tanított Lipcsében és 70 éves korában hunyt el.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die Alexandrinischen Bibliotheken unter den ersten Ptolemäern und die Sammlung der Homerischen Gedichte durch Pisistratus nach Anleitung eines plautischen Scholions; Breslau 1838
  • Priscae Latinitatis monumenta epigraphica. Tabulae Lithographicae; 1862; Nachdruck 1968 (ISBN 3-11-001417-3)
  • Priscae Latinitatis epigraphicae supplementa quinque; 1862–1864; Nachdruck 1970 (ISBN 3-11-001423-8)
  • Opuscula philologica; 5 Bde., 1867–1879 (unter Mithilfe von Alfred Fleckeisen)
  • Plautus; 4 Bde., 1871–1894
  • Rheinisches Museum für Philologie. Zeitschrift für klassische Philologie; hg. v. F. W. Ritschl [von 1842–1869], J. D. Sauerländer´s Verlag, Frankfurt a. M.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Wilhelm Ritschl című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

A német cikk forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ernst Bickel: Friedrich Ritschl und der Humanismus in Bonn. Ein Beitrag zur Neugestaltung der höheren Schule in der Nord-Rheinprovinz. Verlag Scheur, Bonn 1946.
  • Johanna Kinne: Die Klassische Archäologie und ihre Professoren an der Universität Breslau im 19. Jahrhundert. Eine Dokumentation, Neisse Verlag, Dresden 2010, ISBN 978-3-940310-68-2, S. 131-155.
  • Otto Ribbeck: Friedrich Wilhelm Ritschl. Ein Beitrag zur Geschichte der Philologie. Leipzig 1879–1881 (Nachdruck: Zeller, Osnabrück 1969)
  • Otto Ribbeck: Ritschl, Friedrich Wilhelm. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 28. Duncker & Humblot, Leipzig 1889, S. 653–661.
  • Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff: Geschichte der Philologie. Teubner, Stuttgart 1998, ISBN 3-519-07253-X (Repr. d. Ausg. Leipzig 1921)