Friedrich Bergius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Bergius
Bergius 1931-ben
Életrajzi adatok
Született 1884. október 11.
Breslau (Wrocław),  Német Birodalom
Elhunyt 1949. március 30. (64 évesen)
Buenos Aires,  Argentína
Nemzetiség német
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Breslaui Egyetem
Lipcsei Egyetem
Más felsőoktatási
intézmény
Hannoveri Egyetem
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület Bergius-folyamat
Szakmai kitüntetések
kémiai Nobel-díj (1931)

Friedrich Karl Rudolf Bergius (Goldschmieden, Breslaunál [ma Wrocław], Német Birodalom, 1884. október 11.Buenos Aires, Argentína, 1949. március 30.) Nobel-díjas német kémikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit Breslauban, Lipcsében, Karlsruheban végezte, majd magántanári képesítést szerzett és a hannoveri technikai főiskolán lett magántanár. Itt rendezett be egy laboratóriumot, amelyben a nagy nyomásoknak kémiai folyamatokra való hatását tanulmányozta. A szénhidrálásra vonatkozó első szabadalmát 1913-ban nyerte el, majd az esseni Goldchsmidt-laboratóriumban, később Mannheim-Reinauban folytatta kísérleteit.

Németország egyik legnagyobb vegyészeti vállalata, az I. G. Farben-Idrustrie 1924-ben megszerezte a benzinszabadalmait és azokat továbbfejlesztve, gazdaságilag is alkalmazhatóvá tette. Foglalkozott még a szén-desztilláció kátrányszerű maradékainak és a nehézolajaknak a hidratálásával, illetve azok motorhajtóanyagokká alakításával.

Később a fa kémiai értékesítése, a benne lévő emészthetetlen cellulózanyagok, emészthető szénhidrátokká való gazdaságos átalakításával. Ezzel az eljárással az értéktelen hulladékfából értékes takarmánycukrot nyert ki.

Munkásságáért Carl Bosch-sal együtt elnyerte az 1931. évi Kémiai Nobel-díjat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tolnai nagy lexikona