Friedrich Bergius
| Friedrich Bergius | |
![]() |
|
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | német |
| Született | Breslau (Wrocław), 1884. október 11. |
| Elhunyt | Buenos Aires, 1949. március 30. (64 évesen) |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
Breslaui Egyetem Lipcsei Egyetem |
| Más felsőoktatási intézmény |
Hannoveri Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | kémia |
| Kutatási terület | Bergius-folyamat |
| Szakmai kitüntetések | |
| kémiai Nobel-díj (1931) | |
Friedrich Karl Rudolf Bergius (Goldschmieden, Breslaunál [ma Wrocław], Német Birodalom, 1884. október 11. – Buenos Aires, Argentína, 1949. március 30.) Nobel-díjas német kémikus.
Élete [szerkesztés]
Iskoláit Breslauban, Lipcsében, Karlsruheban végezte, majd magántanári képesítést szerzett és a hannoveri technikai főiskolán lett magántanár. Itt rendezett be egy laboratóriumot, amelyben a nagy nyomásoknak kémiai folyamatokra való hatását tanulmányozta. A szénhidrálásra vonatkozó első szabadalmát 1913-ban nyerte el, majd az esseni Goldchsmidt-laboratóriumban, később Mannheim-Reinauban folytatta kísérleteit.
Németország egyik legnagyobb vegyészeti vállalata, az I. G. Farben-Idrustrie 1924-ben megszerezte a benzinszabadalmait és azokat továbbfejlesztve, gazdaságilag is alkalmazhatóvá tette. Foglalkozott még a szén-desztilláció kátrányszerű maradékainak és a nehézolajaknak a hidratálásával, illetve azok motorhajtóanyagokká alakításával.
Később a fa kémiai értékesítése, a benne lévő emészthetetlen cellulózanyagok, emészthető szénhidrátokká való gazdaságos átalakításával. Ezzel az eljárással az értéktelen hulladékfából értékes takarmánycukrot nyert ki.
Munkásságáért Carl Bosch-sal együtt elnyerte az 1931. évi Kémiai Nobel-díjat.
Források [szerkesztés]
- Tolnai nagy lexikona
|
|||||


