Fridrih Cander

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fridrih Cander
Ussrtsander10kop1964scott2887.jpg
Fridrih Cander, 1964-ben kiadott szovjet postabélyegen
Életrajzi adatok
Született
1887. augusztus 23.
Riga
Elhunyt
1933. március 28. (45 évesen)
Kiszlovodszk
Nemzetiség német
Állampolgárság orosz, majd szovjet
Házastárs A.F. Miljukova
Gyermekek lánya: Asztra, fia: Merkur 1929-ben meghalt
Lakhely Moszkva
Iskolái
Középiskola Rigai reáliskola
Más felsőoktatási
intézmény
Rigai Műszaki Főiskola
Doktorátusi tanácsadói Konsztantyin Ciolkovszkij
Pályafutása
Szakterület gépészmérnök, tervezőmérnök, a rakétakutatás és űrrepülés úttörője
Aktivitási típus elméleti és gyakorlati kutatás, egyetemi oktatás
Munkahelyek
Más munkahelyek "Provodnyik" gumigyár (1915–1919), 4. sz. Repülőgépgyár (1919-,) Központi Terviroda (1926–1930), Központi Repülőgépmotor Intézet (CIAM) (1930-)
Jelentős tervfeladatai A GIRD-rakéták tervezése
Szakmai kitüntetések
Egy kráter nevét viseli a Holdon; A Lett Tudományos Akadémia tiszteletére nevéről elnevezett fizikai és matematikai díjakat adományoz. Képével a Szovjetunió 1964-ben bélyeget adott ki tiszteletére; családi otthona és háza múzeum lett és utcáját róla nevezték el.

Hatással volt Szergej Koroljovra

Fridrih Cander (cirill betűkkel: Фридрих Артурович Цандер, lettül Frīdrihs Canders, németül Friedrich Zander; 1887. augusztus 23.1933. március 28.) az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió neves rakétamérnöke és űrhajózási szakértője volt. Nagyban hozzájárult az űrhajózási elmélet fejlesztéséhez. Ő tervezte, többek között, a folyékony hajtóanyaggal működő szovjet GIRD–X rakétát is.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fridrich Cander az Orosz Birodalomhoz tartozó Lettország fővárosában, Rigában balti német családban született [1][2] Apja, Artur, (orosz névhasználattal Artur Konsztantyinovics) orvos volt de Fridrihet a természettudomány más ágai érdekelték. Így 1898-ban a rigai reáliskolába iratkozott be, ahol 1905-ben osztályelsőként végzett. Ekkor, 16 éves korában egyik tanára figyelmébe ajánlotta a neves Ciolkovszkij munkáját. Ciolkovszkij tudományos jelentéseinek tanulmányozása a rakéták és az űrhajózás tudományának szenvedélyes követőjévé tette. Így 1905-ben a Rigai Műszaki Főiskola gépészmérnöki karára iratkozott be. A cári adminisztráció azonban ugyanez évben forradalmi szervezkedés indokával az főiskolát bezárta. Mivel nem volt biztos, hogy ez az állapot meddig fog tartani Cander jobbnak látta valahol másutt folytatni tanulmányait és az akkori Német Császári Birodalomhoz (németül Deutsches Kaiserreich) tartozó Danzigba, a mai lengyel Gdańsk-ba utazott, tanulmányainak folytatására az ottani Császári Műszaki Főiskolán. Gdańskból 1907-ben tért vissza Rigába, és 1914-ben ott fejezte be tanulmányait gépészmérnöki diplomával. Tanulmányai alatt többek között röppálya számításokat is hajtott végre egy Marsra való utazáshoz. Ettől kezdve a Marsra való utazás érdeklődését különösen lekötötte és „Előre a Marsra!” (Vperjod na Marsz) lett az ismert jelszava.

Az egyetem elvégeztével, 1915-ben mint gépészmérnök átmenetileg Moszkvában a Provodnyik gumigyárban helyezkedett el, ahol 1919-ig, maradt, mert ebben az évben a 4. sz. Repülőgépgyárban (más néven Motor Repülőgépgyár) kapott alkalmazást. 1923-ban feleségül vette A. F. Miljukovát, akitől egy lánya (Asztra) és egy fia (Merkur) született, de fia 1929-ben skarlátban meghalt. Cander évekig munka nélkül volt, de nem hagyta abba munkáját a rakéta- és űrtudományban. Végül 1926-ban sikerült ismét elhelyezkednie, amikor a repülőgépipari Központi Tervezőirodában (CKB) kapott alkalmazást, majd 1930-ban a moszkvai Központi Repülőgépmotor Intézetben (CIAM).[3][4][5] Ott dolgozott korai haláláig, amikor 1933-ban az észak-kaukázusi Kiszlovodszkban tífuszban elhunyt.

Tudományos eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első szakirodalmi műve 1908-ban jelent meg. Ebben az interplanetáris, bolygóközi közlekedés tárgya keretében a létfenntartásra szolgáló berendezéseket tárgyalva ő volt az első aki űrhajókban növények melegágyi kultiválását javasolta. Eredeti tervét, ami tárgya egy olyan űrhajó volt, ami repülőgép formájával hagyományos repülőgép felszállási módját követte volna, de aminek égethető alumínium ötvözetből készített szárnyai felszállás után rakéta hajtóanyagként szolgáltak volna 1911-ben hozta nyilvánosságra. Tíz évvel később tervét a Feltalálók Egyesületének 1921 évi gyűlésén tárgyalta meg nyilvánosan az űrhajózásra szánt gyűlési program keretében, amikor a témát a jelenlevő Leninnel külön is megbeszélte. Az előadás nyomtatásban 1924-ben a szovjet Tyehnyika i zsizny (Technika és élet) folyóiratban is megjelent.

A megelőző években nagy izgalmat keltettek az amerikai Robert Goddard és az erdélyi német Hermann Oberth tudományos elméleti munkái. Goddard úttörő munkáját 1919-ben A Method of Reaching Extreme Altitudes vagyis „Módszer rendkívüli magasság elérésére” cikkében, Oberth munkáját 1923-ban a Die Rakete zu den Planetenräumen, vagyis „A rakéták a bolygóközi térbe„ című cikkében hozta nyilvánosságra.[6] Cander ezeket a közleményeket használta fel az orosz Ciolkovszkij tudományos munkájának alátámasztására és eredményeinek népszerűsítésére.

Vlagyimir Vetcsinkinnel és a Légierő Akadémia rakétaklubjának tagjaival együtt 1924-ben Cander megalapította az Bolygóközi Utazást Tanulmányozó Egyesületet. Ennek az egyesületnek az egyik korai közleményében ők javasolták először a Föld atmoszférájának használatát a visszatérő űrhajó lefékezésére. Ugyanebben az évben Cander Moszkvában szabadalmat nyújtott be egy bolygóközi közlekedésre alkalmas szárnyas rakétára, majd az év októberében Moszkvában a Marsba való rakétás utazás lehetőségeiről tartott előadást. Az előadást követő kérdések megfelelése alkalmával hangoztatta a Marsra való utazás fontosságát, nemcsak azért, mert Mars atmoszférával rendelkezik és képes az élet fenntartására, de azért is, mert „...a Mars vörös csillagként ismeretes, ami a nagy Vörös Hadseregünk jelvénye”.

Bár már a tizenhetedik században Johannes Kepler is írt a szoláris szél létezéséről, Cander volt az első kutató aki 1924-ben ennek hajtóerőkénti használatát javasolta. 1927-ben készítette el első, OR–1 jelzésű, folyékony üzemanyagként benzint használó rakétamotorját, melyet egy benzinégőből alakított ki. Cander 1930-tól Moszkvai Repüléstani Főiskolán oktatott, majd 1931-ben átment a CIAM-hoz. Fridrih Cander egyik alapító tagja lett 1931-ben Moszkvában a Sugárhajtási kutatócsoportnak (GIRD) (oroszul ГИРД – Группа изучения реактивного движения) később az egyes számú csoport vezetője lett amely feladata az OR–2 (GIRD–02) rakétahajtómű kifejlesztése volt. Ezt a hajtóművet Koroljov rakétahajtású vitorlázó repülőgépéhez, az RP–1-hez szánták. Candernek vezető szerepe volt a GIRD–X, (GIRD-10) rakétának a kifejlesztésében. A rakéta és a rakétamotor általa kifejlesztett formájában való megépítésében és üzemeltetésében azonban Candernek már nem jutott szerepe, mert 1933 március 25-én tífuszban meghalt. Az általa kifinomított rakétát azonban a GIRD 1. sz. csoportja élén Leonyid Kornyejev még Cander halála évében 1933. november 25-én sikeresen üzemeltette.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Friedrich Zander (born into a German family in Riga, Latvia), T Romanovskis, Comment on ‘Families of Keplerian orbits’, European Journal of Physics Eur. J. Phys. 25 (2004) L17–L19 PII: S0143-0807(04)64910-5 [1]
  2. Another distinguished German from Riga was Friedrich Zander (1887-1933), who graduated from the Mechanics Department of Riga Polytechnic Institute in 1914 and remained there to pursue research which culminated in the construction of the first rocket., Contribution of Baltic Germans to Science The Latvian Institute
  3. Tsander, FA, "Autobiography of Fridrikh Arturovich Tsander, Production Engineer" (in Russian), March 12, 1927.
  4. Freeman, Marsha, "The contributions of Fridrikh Tsander: a memoir", Acta Astronautica 52 (2003) 591-599.
  5. Petrovich, G.V., "The Soviet Encyclopedia of Space Flight", p 468, University Press of the Pacific, 2002
  6. Siddiqi, Asif, "Deep Impact: Robert Goddard and the Soviet Space Fad of the 1920s", History and Technology 20:2
  7. postal stamp

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Цандер, Фридрих Артурович. Из научного наследия (Russian nyelven). Moszkva: Nauka (1967)  oroszul
    • Technical translation by NASA: Tsander, Fridrikh Arturovich. From a scientific heritage. Washington, D.C.: NASA (1969)  angolul
  • Tsander, Fridrikh Arturovich. Selected Papers (Russian nyelven). Riga: Zinātne (1977)  oroszul
  • Golovanov, Yaroslav. The Martian:Tsander (Russian nyelven). Moszkva: Molodaya Gvardiya (1985)  oroszul

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]