Fregattmadárfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fregattmadárfélék
Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen
Szalagos fregattmadár (Fregata minor)
Szalagos fregattmadár (Fregata minor)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Rend: Suliformes
Család: Fregattmadárfélék (Fregatidae)
Degland & Gerbe, 1867
Nem: Fregata
Lacépède, 1799
Szinonimák
Elterjedés
Az elterjedési területetükAz elterjedési területetük
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fregattmadárfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fregattmadárfélék témájú kategóriát.

A fregattmadárfélék (Fregatidae) a madarak (Aves) osztályába és a Suliformes rendjébe tartozó család.

Rendszertani besorolásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki.[1] Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával[2][3] ezt a madárcsalátot kivették a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjéből és áthelyezték az újonnan létrehozott Suliformes rendbe.[4]

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partokon ugyanúgy megtalálhatóak mint a nyílt vizeken. Telepek a szaporodási időszakban inkább kis óceáni szigeteken találhatóak, nagy ritkán partokon is. Leginkább trópusi vizeken vannak, nagy ritkán mérsélkeltövieken.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhosszuk 71–144 centiméter, szárnyfesztávolságuk 175–244 centiméter. Csontozatuk lyukacsos, levegővel telített, így csak 5%–a a teljes testsúlyuknak. Testsúlyuk 600–1600 gramm. Testük karcsú, nyakuk rövid, fejük rövid és lekerekített. Farkuk villa alakú, de ez általában nem látható, mivel a 12 faroktoll összefonódott. Repülés közben a farkuk számít a kormánylapátnak. Lábuk nagyon kicsi, emiatt szinte lehetetlen hogy ússzanak vagy járjanak. Tollazatuk nagyon kis mértékben olajos, ami szinte egyáltalán nem alkalmas vízálló tollazatnak. Csőrük karcsú és erős, hossza akár 15 centiméter és éles kampóban végződik. A tojók 25%–kal nagyobbak és nehezebbek mint a hímek, de sokkal világosabb színűek. A hímeknek egy nagyméretű torokzacskójuk van, amely élénk piros. A kifejlett hímek tollazata szinte teljesen fekete.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fregattmadarak legtöbb idejüket a vízen töltik. Leszállnak pihenni a hajók árbocaira. Háromféleképpen jutnak élelemhez: vadászattal a tengeri állatok után, madárfészkek fosztogatásával és a táplálék lopással. Vadászat útján a víz tetején lévő állatokkal táplálkoznak: halakkal, medúzákkal, rákokkal és fiatal tengeri teknősökkel is. Ritkán az is megtörténik, hogy teljesen a víz alá buknak.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Telepekben költenek. A telepek 7–30 páros csoportokból állnak. A hímek csoportokban udvarolnak piros torokzacskójuk felfújásával és közben remegően mozgatják a fejüket és csőrüket le fel mozgatják miközben hozzá ütik a torokzacskójukhoz. A tojókat a piros szín vonzza oda, és ez után választják ki párjukat. Fészküket fára építik, ezek hiányában bokrokra és a növényzet nélküli partokon a földre. Néha kölcsönösen ellopják egymás fészkeit. Fészekaljuk 1 vagy 2 fehér tojásból áll. A fiókákat mindkét szülő felváltva eteti.

Ellenségeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az embertől eltekintve csak néhány termézetes ellensége van. Nagyon ritkán megesik hogy tengeri ragadozók ragadják el. Különösen veszélyben vannak a fiatal madarak, amelyek gyakran meghalnak az éhségben, néha az idősebb rokonok ölik meg őket.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadászat közben

A családba az alábbi 1 élő nem és 5 faj tartozik:

Az Ascension-szigeten pleisztocén és holocén kori F. aquila maradványokra bukkantak.[5] A Szent Ilona-szigeten[6] és a Csendes-óceán egyes szigetein fosszilis F. minor és F. ariel csontokat találtak.[7][8]

A riboszomális RNS- és mitokondriális DNS-vizsgálatok szerint az öt recens fajnak 1,5 millió éve egy közös őse volt. Ez a kutatás azt mutatja, hogy először a közös ősből a F. minor és a F. andrewsi közös őse, valamint a F. magnificens és a F. aquila közös őse váltak le, míg a F. ariel az ősfregattmadárnak egy új, harmadik elágazása.[9][10]

A fenti recens madárnem és fajok mellé, egy eocén kori fosszilis nem is tartozik, az úgynevezett Limnofregata, melynek három faja van és két észak-amerikai lelőhelyről került elő.[11] A mai tengeri fajoktól eltérően, ezek az eocén kori fajok az édesvizek közelében éltak; csőrük rövidebb és kevésbé kampós, míg lábaik hosszabbak voltak; az orrnyílásaik is - a mai madarakéhoz képest - hosszabbak voltak.[12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
  2. R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966.  
  3. Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
  4. A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
  5. Ashmole, NP (1963.). „Sub-fossil bird remains on Ascension Island”. Ibis 103, 382–389. o. DOI:10.1111/j.1474-919X.1963.tb06761.x.  
  6. Olson, Storrs L. (1975.). „Paleornithology of St. Helena Island, South Atlantic Ocean”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 23, 1–49. o.  
  7. James, Helen F. (1987.). „A late Pleistocene avifauna from the island of Oahu, Hawaiian Islands”. Documents des laboratories de Géologie, Lyon 99, 221–30. o.  
  8. Steadman, David W.. Extinction and biogeography of tropical Pacific birds. Chicago: University of Chicago Press (2006). ISBN 978-022677142-7 
  9. Mathews, GM (1914.). „On the species and subspecies of the genus Fregata”. Australian Avian Record 2 (6), 117-121. o.  
  10. (2004.) „Phylogenies of the frigatebirds (Fregatidae) and tropicbirds (Phaethonidae), two divergent groups of the traditional order Pelecaniformes, inferred from mitochondrial DNA sequences”. Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (1), 31–38. o. DOI:10.1016/j.ympev.2003.07.007.  
  11. Stidham, Thomas A. (2014.). „A new species of Limnofregata (Pelecaniformes: Fregatidae) from the Early Eocene Wasatch Formation of Wyoming: implications for palaeoecology and palaeobiology”. Palaeontology, 1-11. o. DOI:10.1111/pala.12134.  
  12. Mayr, Gerald. Paleogene Fossil Birds. New York, New York: Springer Science & Business Media, 63-64. o (2009. február 22.). ISBN 9783540896289 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fregattvögel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frigatebird című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]