Frederic Leighton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sir Frederic Leighton
1880 Frederic Leighton - Self portrait.jpg
Önarcképe 1880-ból

Született 1830. december 3.
Scarborough, Anglia
Meghalt 1896. január 25. (65 évesen)
London
Nemzetisége angol
Mestere(i) Eduard Von Steinle
Aki(k)re hatott Frank Bernard Dicksee

Frederic Leighton, Leighton első bárója (Scarborough, 1830. december 3.London, 1896. január 25.) angol festő és szobrász. Művei történelmi, bibliai és klasszikus ókori témával foglalkoztak. Legismertebb műve a Lángoló június. Leighton a legrövidebb ideig fennálló nemesi cím viselője a történelemben: örökletes bárói címet kapott Viktória brit királynőtől, de másnap már el is hunyt.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Scarborough-ban született, családja importtal és exporttal foglalkozott. Leighton a londoni University College School diákja volt, majd művészeti képzést kapott a kontinensen, mestere előszzör Eduard Von Steinle, majd Giovanni Costa volt. Huszonnégy évesen Firenzében tanult a Accademia di Belle Artiban, ahol lefestette Cimabue Madonnájának körmenetét. 1855-től 1859-ig Párizsban élt, ahol találkozott Ingres-vel, Delacroix-val, Corot-val és Millet-vel.

1860-ban Londonba költözött, ahol megismerkedett a preraffaelitákkal. 1861-ben Robert Browning felkérésére megtervezte Elizabeth Barrett Browning síremlékét a firenzei Angol temetőben. 1864-ben a Királyi Akadémia tagja lett, majd 1878-ban az elnöke, egészen halála évéig. 1877-ben készült Pitonnal küzdő atléta nevű szobrát abban az időben a kortárs brit szobrászat reneszánsza – az úgynevezett Új szobrászat – elindítójának tartották. 1878-ban kitüntették a francia Becsületrenddel. Leighton festményei képviselték Nagy-Britanniát az 1900-as párizsi világkiállításon.

1878-ban lovaggá ütötték és nyolc évvel később baroneti rangot kapott.[2] Ő volt az első festő, aki főúri címet kapott, 1896. január 24-én örökletes bárói címet kapott.[3] Egy nappal később szívkoszorúér-görcsben elhunyt. Mivel nem volt házas és nem voltak gyermekei, a Leighton bárói cím halálával kihalt, miután mindössze egy napig létezett.

Leighton háza a londoni Holland Parkban ma a Leighton House Múzeumnak ad otthont. Itt látható több rajza és festménye, valamint néhány szobra, köztük a Pitonnal küzdő atléta is. A múzeum ezenkívül bemutatja több ihletőjét, köztük izniki kerámiagyűjteményét is. A múzeum egyik fő látványossága az Arab csarnok, amit tizedik számában a Cornucopia magazin is bemutatott.[4]

Válogatás műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cimabue Madonnájának körmenete Firenze utcáin, 1853–1855
Lángoló június
  • Brunelleschi halála (1852; olaj)
  • A halász és a szirén, (1856–1858 körül; 66.3×48.7 cm; magángyűjteményben)
  • Cimabue Madonnájának körmenete Firenze utcáin (1853–55; olaj.[5] Leighton első nagyobb szabású műve. Mikor kiállították a Királyi Akadémián, Viktória királynőnek annyira megtetszett, hogy már a kiállítás első napján megvásárolta 600 guineáért.)
  • Az élettelennek tűnő Júlia megtalálása (1858 körül)[6]
  • A Villa Malta Rómában (1860-as évek; olaj)[7]
  • A festő mézeshetei (1864 körül; 83.8×77.5 cm)
  • Anya és gyermeke (1865 körül; 48.2×82 cm)
  • Aktaía, a tengerpart nimfája (1868; olaj; 57.2×102.2 cm; Kanadai Nemzeti Galéria, Ottawa)[8]
  • Daidalosz és Ikarosz (1869 körül; 138.2×106.5 cm)
  • Herkules küzd a halállal Alkésztisz testéért (1869–71; 132.4×265.4 cm)
  • Görög lányok kavicsokat szednek a tengerparton (1871; 84×129.5 cm)
  • Teresina (1874 körül; Christchurch Art Gallery Te Puna o Waiwhetu, Christchurch, Új-Zéland)
  • Daphnephoria (1874–76; olaj; Lady Lever Art Gallery)
  • Zenelecke (1877 körül; 92.8×118.1 cm)
  • Pitonnal küzdő atléta (1877; bronz[9])
  • Pitonnal küzdő atléta (1888–91; fehér márvány; magángyűjtemény)
  • Nauszikaa (1878 körül; 145×67 cm)
  • Fonalgombolyítás (1878 körül; 100.3×161.3 cm)
  • A hárem fénye 1880 körül; 152.4×83.8 cm)
  • Idill (1880–81 körül)
  • Házasság (1881–1882 körül; 145.4×81 cm)
  • Emlékek (1883)
  • Kimón és Iphigeneia (1884; olaj; Új-dél-walesi Művészeti Galéria)
  • A fogoly Andromakhé (1888 körül; 197×406.5 cm; Manchester Városi Galéria)
  • Pszükhé fürdője (1889–90 körül; 189.2×62.2 cm; Tate Galéria)
  • A heszperidák kertje (1892 körül; 169×169 cm; Lady Lever Art Gallery)
  • Lángoló június (1895; olaj; 120.6×120.6 cm; Museo de Arte de Ponce, Puerto Rico)
  • Az okos és a balga szüzek példázata (freskó)[10]
  • A karperec
  • Phoebe (55.88×60.96 cm)
  • Fürdőző
  • A lusta
  • Magány
  • Mózes megtekinti az Ígéret földjét
  • Héró utolsó virrasztása
  • Leighton-freskók: Az ipar vívmányai a háborúban és Az ipar vívmányai békében
  • RomolaGeorge Eliot regénye, melyhez Leighton készített illusztrációkat

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Peerage records – Leigh Rayment's Peerage Page
  2. (1886. január 22.) „London Gazette” (25551).  
  3. (1896. január 31.) „London Gazette” (26705).  
  4. Cornucopia 10, Ingres and Lady Mary Montagu, Leighton House, yurts, the Lycians plus elegant eggplant. Cornucopia.net. Retrieved on 2011-02-20.
  5. Frederic, Lord Leighton | Cimabue's Celebrated Madonna | L275 | The National Gallery, London. Nationalgallery.org.uk. Retrieved on 2011-02-20.
  6. Tate Collection | Study for `The Discovery of Juliet Apparently Lifeless'. Tate.org.uk. Elérés: 2011. február 20.
  7. Frederic, Lord Leighton | The Villa Malta, Rome | L851 | The National Gallery, London. Nationalgallery.org.uk. Retrieved on 2011-02-20.
  8. Artwork Page: Actaea, the Nymph of the Shore. Cybermuse.gallery.ca. Retrieved on 2011-02-20.
  9. Tate Collection | An Athlete Wrestling with a Python by Frederic, Lord Leighton. Tate.org.uk. Retrieved on 2011-02-20.
  10. Newforestparishes.com

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frederic Leighton témájú médiaállományokat.